A TransCanada nevű kanadai cég az Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény alapján beperelte az amerikai kormányt, mert az a civil szervezetek és a lakosság tiltakozásának hatására nem engedélyezte a Keystone XL kőolajvezeték megípítését. A cég most 15 milliárd dollár kártérítést követel az Egyesült Államoktól, kihasználva az egyezmény részét képező befektető-állam vitarendezési mechanizmust (ISDS). A tervezett EU-USA szabadkereskedelmi egyezményben (TTIP) és a már csak ratifikálásra váró EU-Kanada kereskedelmi egyezményben (NAFTA) is benne lenne az ISDS, így a kanadai és amerikai székhelyű multik szabadon perelhetnék akár hazánkat is, hogy ránk kényszerítsenek környezetkárosító beruházásokat, technológiákat.
A TransCanada nevű kanadai cég az Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény (NAFTA) alapján beperelte az amerikai kormányt, mert az a civil szervezetek és a lakosság tiltakozásának hatására nem engedélyezte a Keystone XL kőolajvezeték megépítését. Az 1897 kilométer hosszú csővezeték megépítése 7,6 milliárd dollárt emésztett volna fel. A vezeték kapacitása napi 830 ezer hordó lett volna Albertából Nebraskáig. Az ügy még nincs lezárva, mivel az idei amerikai elnökválasztás még változtathat a Keystone jövőjén. Az ügy azért is kínos, mert ha a gigantikus kőolajvezeték meghiúsulása miatt fizetnie kellene az amerikaiaknak, akkor ez precedens értékű per lehet az egész világra nézve.
A döntés után a torontói értéktőzsdén azonnal 3,7 százalékot zuhantak a vállalat részvényei, azonban a Moody’s Hitelminősítő Intézet nem rontott a vállalat értékein. Ennek hátterében az állhat, hogy sokan úgy érzik, egyelőre még kár eltemetni az XL kőolajvezeték tervét, mivel 2016-ban új elnököt választ Amerika és ha a szavazók a republikánusokra voksolnak, akkor az építkezés terve könnyen kaphat zöld jelzést.
Az Obama kormányzat múlt év novemberében azután döntött véglegesen az olajvezeték terv befagyasztásáról, miután hét éven át tanulmányozták a gigantikus beruházást. Végül arra a következtetésre jutottak, hogy az Egyesült Államok a megépítéssel veszélybe sodorja politikai célkitűzéseit és a klímaváltozásban tett lépéseit ássa alá, miközben a tanulmány szerint a beruházás nagy jelentőséggel nem bír a nemzet gazdasági és/vagy energiabiztonságára. A TransCanada vállalat a kereskedelmi egyezmény 11. fejezetére hivatkozva nyújt be fellebbezést. A szabadkereskedelmi megállapodást, a NAFTA-t az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó még 1994-ben ratifikálta.
A Syncrude hatalmas bányája Edmonton közelében
„Ez nem tűnik egy kóser eljárásnak” – jelentette ki Todd Weiler ügyvéd, aki beruházásokkal kapcsolatos jogszabályokra specializálódott. „A Trans Canada akár nyerhet is az ügyön, mivel a Keystone XL nem kapta ugyanazokat a standard felülvizsgálatokat, amelyek más kőolajvezetékek megkaptak. Az ügyvéd szerint három-négy év is kell az ügy lezárásához, amelyről egyébként egy háromfős független bírói csapat dönt majd. Viszonylag ritka, hogy egy vállalat a Naftára hivatkozva fellebbezne a kormány döntése ellen. Eddig 14 esetből mindössze egyszer nyert cég. A TransCanada most 15 milliárd dollár kártérítést követel az Egyesült Államoktól, kihasználva az egyezmény részét képező befektető-állam vitarendezési mechanizmust. A tervezett EU-USA szabadkereskedelmi egyezményben és a már csak ratifikálásra váró EU-Kanada kereskedelmi egyezményben (NAFTA) is benne lenne az ISDS, így a kanadai és amerikai székhelyű multik szabadon perelhetnék akár hazánkat is, hogy ránk kényszerítsenek környezetkárosító beruházásokat, technológiákat.
A Fehér Ház sajtótitkára, Josh Earnest annyit nyilatkozott az ügyben, hogy az elutasítás összhangban van az Egyesült Államok által vállalt nemzetközi kötelezettségekkel, beleértve a NAFTA által előírtakat is, majd azzal érvelt emailben, hogy függőben lévő peres ügyekről bővebben nem nyilatkoznak. Obama is megszólalt az ügyben, és azzal magyarázta a döntést, hogy a vezeték aláásta volna az USA vezető szerepét az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, ugyanakkor érdemben nem járult volna hozzá érdemben sem a gazdaság sem az energiaellátás biztonságához.
A Keystone XL terve 2008-ban bukkant fel, ekkor kapott nyilvánosságot a calgaryi székhelyű TransCanada társaság előterjesztése. Az Obama kormány hatástanulmányokra hivatkozva hosszú éveken át halogatta a döntést, mivel az XL kőolajvezeték Nebraskán végigmenő terve ellen számtalan szakember és csoport emelt környezetvédelmi kifogásokat. A TransCanada négy évet várt a döntésre, majd több részletre szedte a tervet és Oklahoma állam és a Mexikói-öböl közé eső, 780 kilométeres szakaszt elkezdte megépíteni. Ehhez ugyanis – mivel a csővezeték déli szakasza kizárólag az Egyesült Államok területén halad – nem volt szükség szövetségi szintű jóváhagyásra. Az északi vonal kiépítéséhez azonban külügyminisztériumi engedélyre volt szükség, így ugyanebben az évben újra kérelmet nyújtott be az északi beruházás elindítására.
„TransCanada rosszul gondolja, hogy az amerikai adófizetők fizessék ki a hibákat” – írta egy e-mailben Anthony Swift, a Természetvédelmi Tanács igazgatója. Szerinte ezek a polgári perek arról szólnak, hogy egy külföldi vállalat megpróbálja aláásni az amerikai polgárokat védelmét.
A bloomberg.com szerint természetesen nem mindenki látja ennyire borúsan a helyzetet, sokan azt állítják, hogy az XL kőolajvezeték több ezer embernek teremtett volna munkahelyet és szerintük energiabiztonsági szinten is fontos momentum lett volna. A republikánusok közül többen az Obama adminisztráció politikai döntésének látják az elutasítást.Az elutasítás hírére a TransCanada részvényei azonnal 3,7 százalékkal estek a torontói értéktőzsdén. A Moody Befektetéseket Vizsgáló Intézet jelezte, hogy a döntés nem lesz hatással a vállalat hitelmutatóira. Sokan úgy érzik, hogy egyelőre még kár eltemetni az XL kőolajvezeték tervét, mivel 2016-ban új elnököt választ Amerika és ha a szavazók a republikánusokra szavaznak, akkor az építkezés terve könnyen kaphat zöldjelzést.
