Az életünk jelentős része áttevődött az online térbe, pedig hús-vér élőlények vagyunk, akik egykor a természet részeként működik, azzal összhangban éltek. Nagyot változott a világ, és a technológiai fejlődésnek természetesen számtalan pozitív hatása van, kezdve az orvostudománytól a közlekedésen vagy e-kereskedelmen át, az oktatásig.
Bizonyos területeken a technikai eszközök használata megkerülhetetlen, sőt, egy jobb világ meglétét szolgálja, a másik oldalon viszont, egyéni szinteken lenne mit helyreraknunk.
Elég csak a fiatal generációkat górcső alá venni, akik a napjuk jelentős részét a virtuális térben töltik, naphosszat csetelnek, hajnalba nyúlóan élik ki fantáziáikat a videójátékokban, és mérhetetlen mennyiségben fogyasztják a bulvárt vagy épp a nem éppen zöld divatot. De már nemcsak a fiatalok kiváltsága ez, a harmincasok, negyvenesek is a social media híreinek pörgetésével kelnek és fekszenek, online appok segítségével keresik a párjukat, de jellemző, hogy a tévézés háttérbe szorult, és helyette a streaming szolgáltatók sorozatai és filmjei jelentik a szórakozást. Mindezekkel nem is lenne baj mindaddig, míg be tudjuk tartani a mértéket.
A social media függőség már nem csak mítosz
Vajon hol kezdődik a függőség? Mikortól jelent gondot az állandó okoseszköz használat? Nehéz általános szabályt felállítani erre, hiszen sok ember munkavégzésének eszköze a laptop, egy jó tablet, vagy esetleg a mobiltelefonja. Az sem hátrány, ha a mai világban a gyereknél van mobil, és baj esetén tud jelezni. Azzal sincs gond, ha eszközeinkkel megkönnyítjük az életünket, ételt rendelünk, lefoglaljuk a nyaralásunkat, vagy épp bejelentkezünk az orvoshoz online, netán a gyermek kapja meg a tananyagot a digitális osztályteremben.
A függőség ott kezdődik, amikor már félóra nem telik el úgy, hogy ne pillantanánk rá a Facebook oldalunkra, Instagramunkra vagy a Viberra. Mert függőséget általában nem egy-egy recept összegyűjtése, és pláne nem a színházjegy lefoglalása okoz. Kijelenthetjük, hogy a közösségi háló jelenti a legnagyobb függőséget minden korcsoport számára.
Miért veszélyes a függőség ezen fajtája?
Az emberek panaszkodnak, hogy magányosak, hogy stresszesek, hogy depressziósak, hogy nem találnak megfelelő párt maguknak, hogy más emberek ingerültek velük, hogy sosincs idejük semmire. Mégsem veszik észre, hogy ehhez mindenki hozzájárul a maga egyéni szintjén.
Pár évtized alatt az emberek elvesztették egymás hangját, mert nem hívunk fel senkit, csak üzenünk ilyen-olyan platformokon. Amíg lehetett, addig sem találkoztunk személyesen, mert ott a chat, vagy a videóhívás, elég az. Miközben megy a sorozat a háttérben, vagy épp elolvasol egy cikket, és még ki tudja, mit csinálsz. A multitaskingnak vannak előnyei, de az emberi kapcsolatokban egyértelműen a felületességhez vezet. Aztán csodálkozunk, hogy nem találunk mi sem minőségi hallgatóságra.
A függőség olyan tragédiákat okoz, mint az autóbalesetek, amelyek mobilozás miatt következnek be, de említhető itt a gyalogosok gázolása is, ami sok esetben a minden érzékszervét bedugaszoló és közben ujjával telefont pörgető járókelő hibája.
A baráti kapcsolatok elsorvadnak, a párkeresés teljesen áttevődik az online térbe. Fel se nézünk, meg sem próbáljuk meglátni a szépséget a boltban, az utcán vagy egy szórakozóhelyen. Elég az applikáció, és, ha valami nem tetszik, szó nélkül tovább állunk.
Rengeteg időt elveszünk a szeretteinktől azzal, hogy a külvilág felé megfestjük az idilli képet, posztolunk, retusálunk, story-zunk, miközben valójában a szerelmünk épp valaki mással flörtöl egy appon, a gyerek pedig ellenőrizetlenül fogyasztja épp a nem éppen korosztályának megfelelő tartalmat. Kit akarunk becsapni? És egy tökéletes kirakat valóban elégedettséggel tölt el? Ha a like-ok száma valóban tápláló lenne, nem lenne ennyi éhező lelkű ember.
Mit kezdünk a tökéletes social media profilunkkal, ha majd az út végéhez érünk, és nem lesz, aki fogja a kezünket, mert a gyerekünk messzire lelépett, az unokánkat pedig egy évben egyszer látjuk…?
Tegyél a függőséged ellen!
Azért persze nem reménytelen a helyzet, és a megfelelő edukációval (ahogy ez sok országban működik is), meg lehetne tanítani már gyermekkorban, hogy mi az az egészséges mennyiség, ami még nem árt az okos eszköz használatból.
- Jelöljünk ki magunk számára online időt, akár párkapcsolatban is, amikor van másfél óra, és teljesen elveszhetünk a virtualitásban. De aztán tartsunk online csendet, és főzzünk közösen, menjünk el sétálni, találkozzunk a barátokkal.
- Érdemes összeszámolni (az okostelefon segít ebben – erre például szuper) a netezéssel eltöltött időt, valószínűleg sokkoló lesz. Tényleg az életünk ezzel menjen el? Ha kellőképpen megrettentünk, kezdjünk fokozatos leszokásba.
- Írd össze azokat a dolgokat, melyeket az elmúlt években szerettél volna megvalósítani, de nem tetted. Biztos nem az lesz a listán, hogy végig nézni a Trónok harcát, vagy, hogy 30 óra chat a Tinderen.
Az életet a valóságban kell élni, kezdj el a listádról megvalósítani dolgokat. Mindegy melyikkel kezded, indulj el, lépj ki az ajtón!
