A rovat kizárólagos támogatója
Kedves fővárosi kerttulajdonosok! Az ősz derekán muszáj beszélgetnünk az őszi lombról, a lombhullató fákról, cserjékről, a zöld”hulladékról”, a fakivágásokról, fapótlásról, a diófákkal és az örökzöldekkel kapcsolatos makacs kényszerképzetekről, s a fővárosi zöldfelületek csökkenéséről, aminek a kulcsa meglepő, de az Önök kezében is van. Miért?
A műholdas infrafotó elemzéseink szerint a főváros zöldfelületei a leginkább a kertvárosok magánkertjeiben csökkennek. Kiemelt beruházások ide, zöldmezős ingatlanfejlesztések oda, a zöldfelületi intenzitás csökkenése leginkább a budai és a pesti “zöld” kerületeket sújtotta az elmúlt 30 évben. Ennek egyik jellemző oka a telkek fokozatos beépítése és leburkolása: nagyobb házzal, gépkocsiparkolókkal, garázzsal, melléképülettel, medencével, terasszal, műfűvel. Azaz az ingatlanfejlesztés és a túlburkolás. De van egy másik ok is: a kertművelés hanyatlása. Kényelmetlen és időrabló lett összeszedni a lombot, ráhull a parkoló autóra, belehull a medencébe: egyszerűbb kivágni. Divattá vált az örökzöld, ami egyformán néz ki minden évszakban. Megjött a diófúró légy, régóta itt van a rózsafélék nagy családját támadó tűzelhalás, a vadgesztenyét támadó aknázómoly vagy a több fajt is megcsócsáló amerikai szövőlepke. Ezek pusztítják a kiskertek fáit is, de a pótlásuk nem érkezik. Ha érkezik, akkor is főként örökzöldekkel, például tujával, hamisciprussal. Ha pedig össze is gyűjtődik a lombhullatók lombja, akkor is gyakorta végzi az FKF zöldhulladék zsákjaiban, azaz kikerül a kertből. Ezzel pedig értékes tápanyagtól fosztjuk meg a kertünket, szegényebbé tesszük azt. Elég nagy a baj.
Azt látjuk, hogy a Zöld Budapest egyik kulcsa a magánkertekhez való hozzáállás változásában van. Ugyanakkor ezeken a területeken a terület tulajdonosa az úr, ahol a főváros csak kérhet, szemléletet adhat át.
Jó, de mit tegyen a kert tulajdonosa? Miben változtathat?
A hosszú bevezető után a technokratákat már elvesztettük, ezért elsőként beszéljünk a gyökérgombáról.
Minden fa és cserje szimbiózisban él gombafonalakkal. Ez a mikorrhiza. A legerősebb ez a kapcsolat az ősibb tűlevelű örökzöldekkel, mert ott hajszálgyökerek még nem fejlődtek ki. Itt 100%-ban a gombák segítik vízhez és tápanyaghoz a fákat, amelyek sekélyen gyökereznek a felszín közelében. Mikor érzi jól magát a mikorrhiza? Ha etetik. Többnyire az őszi lomb, a komposzt a legjobb etetőanyag, amit a fa alá halmozhatunk. Jobb helye van ott, mint a műanyag zsákokban. Lebomlik, nem veszélyes, takarja a talajt és gyommentesen tartja azt. Az ágyásokban is. Sokat emlegetjük manapság a körforgásos gazdaságot. Ez az egyik legelemibb körforgásos gazdaság, a saját kertünk körforgása. Ahol a lomb nem nylonzsákokba száműzött és ad blue adalékkal működő dízelteherautókkal ezer tonna számra elszállított “hulladék”, hanem szállítás, égetés, újrafeldolgozás nélkül helyben előállított tápanyag, amit egyébként drága pénzen veszünk meg a barkácsáruházak kerti részlegén. Csak a munkánkat igényli, pénzt nem.
Még a dió levele is komposztálható, a növekedésgátló anyag, a juglanin is lebomlik a komposztban, a lebontó bacik és gombák alkotóelemeikre szedik szét.
Apropó kerti munka. Lehet, hogy személyiségfüggő is, de én azt tapasztalom, hogy kevés stresszoldóbb tevékenység van a kerti munkánál. A zöld látványa, a madarak, a fény, az illatok. Van benne valami az édenkert hangulatból. Személyes éden. Feltöltődés. Aki ezt belátja, azt már megnyertük a lombhullatóknak félig.
Akiket még győzködni kell, azoknak itt van néhány tény:
– az Alpokalját kivéve a csak egy balatonfelvidéki területről és néhány homoki területről tudunk, ahol a mi klímánkhoz alkalmazkodtak a tűlevelű, pikkelylevelű örökzöldek. Azok ugyanis a csapadékot szeretik, ami nincs, sőt egyre kevesebb van belőle. Mivel sekélyen gyökereznek, a mélyből sem lesz nekik több víz, szóval ők mennek el legelébb, ha változik klíma. A klíma márpedig változik. Ez itt sosem volt az Alpesek, sem a sós tengeri párában gazdag mediterrán még ha divat is mímelni mindkettőt a kiskertekben.
– aki csak az örökzöldet szereti látni a kertjében, az lemond az évszakok ajándékairól. A tavaszi virágzásról, a nyári termésekről, az őszi lombszínről, a deres, zúzmarás ágak szépségéről. De lemond a tápanyagról, amit ingyen ad neki a kert.
Szóval: ha ma valaki újbudai, hegyvidéki, óbudai, újpesti, angyalföldi, zuglói, kőbányai, sashalmi, mátyásföldi, cinkotai, rákosmentei, kispesti, wekerle-telepi, pesterzsébeti, soroksári, csepel kertvárosi, budafoki, nagytétényi kerttulajdonosként akar tenni valamit a fővárosi zöldért, körforgásos gazdálkodásért, klímáért, az a kertjében kezdje. Ültetésre, lombgyűjtésre, komposztálásra, ágdarálásra, faapríték talajtakarásra fel! Szezonja van. Felejtsük el a nylon zsákokat. Műveljük saját kertjeinket!
Bardóczi Sándor Budapest főtájépítésze.
A 444 kíváncsi lett, így elkérte a felvételt:
A zöldfelület-intenzitás változását vizsgáló térképhez 1992-es és 2015-ös műholdas infrafotókat vetettek össze a Budapest Főváros Városépítési Tervező Kft. kutatásában. A térképen sötétebb piros foltok jelölik azokat a területeket, ahol ebben az időszakban jelentős, 25 százaléknál nagyobb csökkenés látható a zöldfelületek intenzitásában, világos piros szín jelöli az enyhébb, 10-25 százalék közötti változást, sárgás szín jelöli azt, ha nem történt változás (ami persze azt is jelentheti, hogy eleve nem volt ott zöldfelület már 1992-ben sem), világos zöld a 10-25 százalék közötti növekedést, míg a sötétebb zöld a 25 százaléknál nagyobbat.
Rápillantva a térképre jó hírnek tűnhet, hogy látni rajta nagyobb sötétzöld foltokat is, de Bardóczi Sándor elmondása szerint ezek legtöbbször a rozsdaövezeteket jelölik, melyeket egyszerűen ellepett a gaz. Az egyik legnagyobb egybefüggő sötétzöld felület például éppen Rákosrendező.
