Cikkünkben olyan tudományos eredményeket mutatunk be, amelyek a természetvédelmi szakemberek számára közvetlenül hasznosíthatók.
2002 novemberében Sopronban indult útjára a Magyar Természetvédelmi Biológiai Konferenciák sorozata. A szervezők ezt írták annak idején a honlapjukon: „A rendezvény nem titkolt célja, hogy a kutató biológusok és a gyakorló természetvédők között gyakran nem minden esetben kiegyensúlyozott kapcsolatot javítsa, valamint eredményes együttműködésüket ösztönözze és segítse, melynek alapfeltétele a kölcsönösen intenzív információáramlás.” A Török Péter által vezetett debreceni szakmai műhelyünk, az MTA-DE Lendület Funkcionális és Restaurációs Ökológiai Kutatócsoport pont ebben a szellemben tevékenykedik, együttműködésben az MTA-DE Biodiverzitás Kutatócsoporttal és a Szent István Egyetem Gödöllőn található Növénytani Tanszékével. Kutatásaink során a magyarországi és eurázsiai gyepek, sztyeppek biológiai sokféleségére, kezelésére, helyreállítására fókuszálunk.
A hazai, természetvédelmi szempontból fontos gyepek megmaradásának érdekében kulcsfontosságú, hogy megfelelően kezeljék őket – ez többnyire legeltetéssel vagy kaszálással történik. A nem megfelelően kezelt gyepekben számos problémával szembesülhetünk. A felhagyott gyepek többsége hosszú távon cserjésedik vagy erdősül, a nem megfelelő kezelési mód megválasztása vagy a túlhasználat következtében a gyepek fajkészlete átalakul, és sok esetben gyomok és/vagy idegenhonos fajok terjedhetnek el rajtuk az őshonos élővilág rovására.
Mostani beszámolónkban a legeltetéses gyepkezeléshez kapcsolódó, 2014 és 2018 között megjelent négy angol nyelvű tudományos közleményünk eredményeit foglaljuk össze. Ehhez kapcsolódva az általunk magyar nyelven publikált eredmények közül is összegyűjtöttük egy csokorra valót, amelyek többsége a Gyepgazdálkodási Közleményekben és a Természetvédelmi Közleményekben jelent meg és szervesen kapcsolódnak a nemzetközi szinten közre adott közlésekhez (lásd az irodalmi hivatkozásokat a cikk végén).
Meszes alapkőzetű, száraz gyep a Vértesben
Egyik kutatásunk során azt vizsgáltuk, hogy a szarvasmarhák és juhok legelése hogyan hat a gyepek összetételére, sokféleségére és a növényzet funkcionális tulajdonságaira. Rövid füvű szikes gyepeken gyűjtöttünk mintákat, összesen 28 területen. A legelési intenzitás szintjei a következőek voltak: alacsony-közepes (0,5-1,5 állategység/ha); illetve magas (1,5-2,5 állategység/ha). A Land Degradation and Development lapban közzétett eredményeink szerint mind a rövid életű, mind az évelő kétszikű fajoknak szignifikánsan (statisztikailag is igazolt módon) alacsonyabb volt a borítása a juhok által legelt területeken, mint a szarvasmarha legelteken, és ugyanez a trend volt érvényes a pillangós növényfajokra is.
Megvizsgáltuk a szabad és a pásztoroló legeltetésnek a gyepek funkcionális növényi jellemzőire, fajgazdagságára és összetételére gyakorolt hatásait is, különböző legelési intenzitási szintek mellett. A Hortobágyhoz tartozó Pentezugban a Nemzeti Park szakemberei egy hatalmas körbekerített területet kezelnek úgynevezett „szabad legeltetéssel”. Itt visszakeresztezett őstulkok, azaz Heck szarvasmarhák és Przewalski vadlovak legelnek viszonylag kevés emberi beavatkozással. A vizsgálatunkba bevont hagyományos legeltetéssel kezelt területeken pedig magyar szürke szarvasmarhák és kis számban juhok, illetve szamarak táplálkoztak. Mint arról az Agriculture, Ecosystems and Environment című lapban beszámoltunk, a gyepek növényzetének sokfélesége és egyenletessége a legelés közepes szintje mellett a legnagyobb. A szabadon legelt és az alacsony intenzitással legeltetett területek növényzete nagy hasonlóságot mutatott.
Vadló csikó Pentezugban 2015
Az Ecology and Evolution lapban arról írtunk, hogy négy eltérő gyeptípusban (száraz, rövid füvű szikes gyep, löszgyep, nedves nem szikes és nedves szikes gyep) is megvizsgáltuk a tradicionális, szarvasmarhával történő legeltetés gyeptípus és legelési intenzitás-függő hatásait. A kutatás során kapott eredmények igazolták, hogy a legelési intenzitás hatása erősen gyeptípus-függő. Ez azt jelenti, hogy másként hatnak a legelési intenzitás különböző szintjei száraz és nedves gyeptípusok esetén.
Ízelítő egy Csákvár feletti száraz gyep biodiverzitásából: fecskefarkú lepke és magyar szegfű
A negyedik kutatás eredményeit a PlosONE lapban közöltük. A kutatás során az alacsony intenzitású (1 állat/ha) szarvasmarha legelés hatásait vizsgáltuk különféle élőhelytípusokban. A kutatási területek ebben az esetben hortobágyi mozaikos szikes gyepi közösségek voltak az „Egyek-Pusztakócsi mocsarak” területén, amely egy 2004-ben indult Európai Uniós Life Projekt célterülete volt. A Tihanyi-félszigeten a Belső-tó mellett található egy terület, amely régen szántó volt, majd a felhagyott területet kaszálóvá alakították, 2000 óta pedig legelőnek használják. 25 éves adatsorunk van az itt folyó szakszerű természetvédelmi munkáról. A legeltetés mellett 3 évente tisztító kaszálás végeznek, illetve szükség esetén gyakrabban is kaszálnak.
A fentiekben röviden bemutatott kutatások nyomán az alábbi ajánlásokat lehet megfogalmazni a gyakorlatban dolgozó természetvédelmi szakemberek és állattenyésztő gazdák számára.
1.) A legelő állat megválasztása első körben sokkal fontosabb a gyepek helyes kezelésében, mint a legelési intenzitás beállítása. Az optimális legelési intenzitást ugyanakkor az élőhellyel és a legelő állattal összhangban kell megválasztani és alkalmazni. A juhlegeltetés lehetőségek szerint kerülendő olyan természetes gyepközösségekben, melyekben fontos értéket képviselnek, és magas borításban fordulnak elő a kétszikű fajok (löszgyepek és egyéb fajgazdag szárazgyepek).
Heck-marha a hortobágyi Pentezugban
2.) A rövid füvű szikes gyepeknél a megfelelő fajkészlet és funkcionális sokféleség együttes elérésének érdekében érdemes mozaikosan alkalmazni eltérő legelési intenzitásokat. A kutatások eredményei szerint a legnagyobb funkcionális diverzitás eléréséhez az alacsony intenzitású hagyományos legeltetés javasolt, azonban a legnagyobb fajdiverzitás, egyenletesség és a célfajok magas borítása közepes legelési intenzitás mellett várható. Ahhoz, hogy a gyepi specialista fajok magasabb borításban legyenek jelen a területen, szintén alacsony intenzitású legelés szükséges. Eredményeink alapján a vadlovak és Heck-marhák szabad legeltetése, illetve az alacsony intenzitású pásztoroló szarvasmarha legeltetés meglehetősen hasonló növényzeti összetételt és a gyepi specialista fajok magas számát eredményezi. Ürmös szikes gyepekben ezek a kezelések jól helyettesíthetik egymást, illetve egymás komplementerei is lehetnek.
A sárga virágú nyúlszapuka (más néven réti nyúlhere) a meszes talajú száraz gyepek jellegzetes növényfaja.
3.) A gyepkezelési tervek és hatósági döntések során kiemelt figyelmet kell szentelni a gyeptípus szerepének és különösen figyelni kell a legelés gyeptípus-függő hatásaira. Eredményeink szerint a vizsgált négy gyeptípus közül a löszgyepek a szarvasmarha legelési intenzitás már kismértékű növekedésére is erőteljesen csökkenő funkcionális diverzitással és a fajkészlet jelentős megváltozásával reagáltak, ami rámutat, hogy e gyeptípus kezelése igényli a legnagyobb körültekintést. Már a kezelésben és legelési intenzitásában bekövetkező kisfokú változás is elegendő lehet ahhoz, hogy a löszgyepek drasztikus diverzitás csökkenéssel, illetve fontos célfajok visszaszorulásával, esetleg teljes eltűnésével reagáljanak. A célfajok visszaszorulása jelentős funkcionális változásokat indukálhat az arra érzékeny löszgyepekben. Ezért a löszgyepek kezelésekor csak alacsony intenzitású szarvasmarha-legeltetést javasoljuk, illetve a legeltetés kiváltása más kezelési módszerrel (pl. kaszálás) is célravezető lehet. A másik három vizsgált gyeptípus esetén a közepes erősségű szarvasmarha-legeltetés még alkalmazható lehet a fajgazdagság és a diverzitás jelentős mértékű csökkenése nélkül.
Őshonos szürke marha legel egy fás legelőn Béda-Karapancsán
4.) Eredményeink szerint a magyar szürke szarvasmarha extenzív legeltetése megfelelő eszköz lehet a kétszikű gyom-, illetve nem kívánatos fajok elnyomására, kedvező hatással van a kúszó és rozettát képző fajokra, megfelelően mozaikos vegetációt hoz létre, mely lehetővé teszi a gyepek fajgazdagságának fenntartását. Vizsgálataink nyomán látható, hogy a magyar szürke szarvasmarha széles nedvességi gradiens mentén képes legelni, így mozaikos tájakon a legmegfelelőbb legelő állat lehet.
A cikk szerzői: Bajomi Bálint, Penksza Károly, Tóth Edina és Török Péter
Munkánkat az NKFIH K 119225 (TP), K 125423 (PK), KH 129483 (TP), KH 130320 (TE) pályázatok és a Gödöllői Természetkutató Egyesület támogatták.
Ajánlott irodalom
A négy nemzetközi publikáció, amelyeken a fenti népszerűsítő cikkünk alapul:
Török P, Valkó O., Deák B., Kelemen A., Tóthmérész B. (2014): Traditional Cattle Grazing in a Mosaic Alkali Landscape: Effects on Grassland Biodiversity along a Moisture Gradient. PLOS ONE 9:e97095.
Török P, Valkó O., Deák B., Kelemen A., Tóth E., Tóthmérész B. (2016): Managing for species composition or diversity? Pastoral and free grazing systems in alkali steppes. Agriculture, Ecosystems & Environment 234:23-30.
Tóth E., Deák B., Valkó O., Kelemen A., Miglécz T., Tóthmérész B., Török P. (2018): Livestock Type is More Crucial Than Grazing Intensity: Traditional Cattle and Sheep Grazing in Short-Grass Steppes. Land Degradation & Development 29:231-239.
Török P., Penksza K., Tóth E., Kelemen A., Sonkoly J., Tóthmérész B. (2018): Vegetation type and grazing intensity jointly shape grazing effects on grassland biodiversity. Ecology and Evolution 8:10326-10335.
Magyar nyelvű cikkek:
Kiss T.-Penksza K. (2018): A legeltetés hosszú távú hatása kiskunsági füves pusztákon. Természetvédelmi Közlemények 24: 104-113.
Penksza K., Tasi J., Szentes Sz., Centeri Cs. (2008): Természetvédelmi célú botanikai, takarmányozástani és talajtani vizsgálatok a Tapolcai és Káli-medence szürkemarha és bivaly legelőin. Gyepgazdálkodási Közlemények 5(1): 49-62.
Penksza K.-Tasi J.-Szabó G.-Zimmermann Z.-Szentes Sz. (2009a): Természetvédelmi célú botanikai és takarmányozástani vizsgálatok adatai Káli-medencei juhlegelőhöz. Gyepgazdálkodási Közlemények 7: 51-58.
Penksza K.-Wichmann B.-Szentes Sz. (2009b): Szarvasmarha-, juh- és lólegelők összehasonlító vizsgálata a Tapolcai- és Káli-medencében – 2008. év. Gyepgazdálkodási Közlemények 7: 59-64.
Penksza K.-Házi J.-Tóth A.-Wichmann B.-Pajor F.-Gyuricza Cs.-Póti P.-Szentes Sz. (2013): Eltérő hasznosítású szürkemarha legelő szezonális táplálóanyag tartalom alakulás, fajdiverzitás változása és ennek hatása a biomassza mennyiségére és összetételére nedves pannon gyepekben. Növénytermelés 62(1): 73-94.
Szabó G.-Zimmermann Z.-Bartha S.-Szentes Sz.-Sutyinszki Zs.-Penksza K. (2011): Botanikai, természetvédelmi és gyepgazdálkodási vizsgálatok Balaton-felvidéki szarvasmarha-legelőkön. Tájökológiai Lapok 9(2): 431-440.
Szentes Sz.-Wichmann B.-Házi J.-Tasi J.-Penksza K. (2009a): Vegetáció és gyep produkció havi változása badacsonytördemici szürkemarha legelőkön és kaszálón. Tájökológiai Lapok 7(2): 319-328.
Szentes Sz.-Tasi J.-Wichmann B.-Penksza K. (2009b): Botanikai és gyepgazdálkodási vizsgálatok 2008. évi eredményei a badacsonytördemici szürkemarha legelőn. Gyepgazdálkodási Közlemények 7: 73-78.
Tóth, E. (2018): Szabad és pásztoroló legeltetés intenzitásfüggő hatásai szikes vegetációban. Természetvédelmi Közlemények 24, pp. 189–195, 2018 DOI: 10.17779/tvk-jnatconserv.2018.24.18
Tóth, E. (2015): Szarvasmarha és juhlegelés hatásának összehasonlítása szikes gyepek fajösszetételére. Gyepgazdálkodási Közlemények (1-2): 55-63.
Uj B.- Juhász L.- Szemán L.- Ifj. Viszló L.- Penksza A.- Szentes Sz.- Házi J.- Sutyinszki Zs.- Tóth A.- Penksza K. (2014): Telepített és felújított gyepek, parlagok összehasonlító botanikai, gyepgazdálkodási vizsgálata, AWETH 10(1): 85-106.
Zimmermann Z.-Szabó G.-Szentes Sz.-Penksza K. (2011): Juhlegeltetés hatásainak természetvédelmi célú vizsgálata legelt és művelésből kivont gyepek növényzetére AWETH 7(3): 234-262.
