Az erdőssztyeppeket kiemelkedően nagy élőhelyi sokféleség jellemzi, különböző típusú és eltérő méretű fás és fátlan közösségek és a köztük levő szegélyek időben és térben összefüggő komplex rendszerével.Mit érdemes tudni az eurázsiai erdőssztyeppekről? Milyen veszélyek fenyegetik őket?
Egyebek mellett ezekre a kérdésekre válaszoltak hiánypótló szintéziscikkükben az MTA-DE Lendület Funkcionális és Restaurációs Ökológiai Kutatócsoportban, illetve az MTA Ökológiai Kutatóközpontban dolgozó kutatók.
A mérsékelt égövben az erdőssztyeppek szerkezetüket és fajösszetételüket tekintve egyaránt a legösszetettebb élő rendszerek közé tartoznak. Hatalmas kiterjedésben változatos felszínű és éghajlatú területeket borítanak. Kiemelkedően magas a természetvédelmi jelentőségük és biológiai sokféleségük, emellett a gazdasági és kulturális szerepük is fontos.
Bár az erdőssztyeppek növényzetére vonatkozó esettanulmányok száma gyorsan emelkedik, a szintéziscikk megjelenéséig nem volt egyértelmű a meghatározásuk, vitatottak voltak az előfordulási viszonyaik, valamint hiányzott elterjedésük kontinentális léptékű áttekintése.
A szerzők e problémákat szeretnék orvosolni az Applied Vegetation Science című szaklapban most megjelent közleménnyel, mely külföldi kollégákkal együttműködésben készült.
Erdőssztyepp a Kiskunsági Nemzeti Park homokbuckáin Fotó: Sarkadi Péter greenfo
Nagyfokú élőhelypusztulás fenyeget
Az erdőssztyeppeket kiemelkedően nagy élőhelyi sokféleség jellemzi, különböző típusú és eltérő méretű fás és fátlan közösségek és a köztük levő szegélyek időben és térben összefüggő komplex rendszerével. A finom léptékű fajgazdagság mind a fás, mind a fátlan komponensekben rendkívül magas lehet, ráadásul jelentős a természetvédelmi szempontból kiemelt, ritka vagy bennszülött fajok aránya. A Közel- és Közép-Keleten magas a gazdasági haszonnövények vad rokonainak, például a vad gyümölcsfafajoknak és -alakoknak a száma.
Az erdőssztyeppek természetvédelmi helyzete a művelésbe vonás és a nagyfokú élőhelypusztulás miatt aggasztó, amihez sok helyen nem megfelelő, többnyire csak papíron létező védelem társul. Nyugat-Szibériában és Belső-Ázsiában a helyzet lényegesen kedvezőbb; itt a mezőgazdasági művelésbe vonás sokkal később kezdődött, így jelentős kiterjedésben maradtak fenn természetes és természetközeli állapotú erdőssztyeppek.
A klímaváltozás hatására az erdőssztyeppekben számítani lehet a meglevő élőhelyek fajösszetételének átalakulására, a fás és fátlan élőhelyek arányának megváltozására és akár magának az erdőssztyepp zónának az elmozdulására is. A növényzet reakciójának előrejelzését nehezíti az a tény, hogy a klímaváltozás számos más tényezővel kölcsönhatásban fejti ki hatását. Tovább bonyolítják a helyzetet az olyan nem egyensúlyi növényzeti válaszok, amelyek miatt az erdőssztyeppek jelentős mértékű környezeti változások mellett is sokáig képesek fennmaradni, de egy ponton túl már csekély módosulások is a rendszer összeomlását okozhatják.
A kutatócsoport eredményei hozzájárulhatnak a konkrét természetvédelmi intézkedések tervezéséhez is. További kutatásokat igényel annak meghatározása, hogy hol reális a jelenlegi állapot megőrzése, és hol kell és lehet aktív beavatkozások segítségével támogatni ezeknek az élőhelyeknek a megőrzését.
A teljes cikk az mta.hu oldalán itt olvasható >>>
