Három év alatt megduplázható a legelő állatállomány az új pályázati rendszer feltételeivel. A Hortobágy mindig is a közösségi legeltetés színtere volt – mondta Szilágyi Gábor, a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatója, aki a Hajdú-bihari Napló vendégeként beszélt az újraszabályozott haszonbérleti szerződéskötés előnyeiről.
Mi a célja a kormányzati szándék szerinti birtokszerkezet-változásnak?
Szilágyi Gábor: Főként a helyben lakók földhöz jutásának segítése, ahogy eddig is, de olyan módon, hogy az mind a terület méretében, mind a gazdálkodás típusában a Hortobágy jövőjének szolgálatában álljon. Téves következtetés az, hogy privatizálják, feldarabolják és gazdálkodóknak adják oda a pusztát. Eddig is haszonbérletben volt a Hortobágyi Nemzeti Parkban közel 60 ezer hektárnyi termőföld, az érvényben lévő szerződések 95%-a azonban 2014. augusztus 31-én lejár. A kormány döntése alapján a 2017 márciusáig lejáró szerződéseket meg kell hirdetni még az idén. Az új megállapodásokat – a 2009-es földosztással ellentétben – nyilvánosan és egységes pályázati rendszer alapján köthetik meg. Jelenleg 360 élő szerződésünk van, és ennek fele nem éri el az ötvenhektáros méretet, ami hortobágyi léptékben igen aprónak számít. Az új pályázati feltételek szerint ezek száma drasztikusan lecsökken, akárcsak a szélsőségesen nagy, sok ezer hektáros bérleményeké is, és több lesz az 1–400 hektáros birtoktestekből. Ez utóbbiakon már lehet okszerűen, optimálisan gazdálkodni hortobágyi adottságok mellett is.
Mit jelent az okszerűség ez esetben?
Szilágyi Gábor: Az igazgatóság egyértelmű célja, hogy növeljük a legelő állatok számát a nemzeti parkban, de a tájvédelmi körzetekben, így Biharban és a Hajdúságban. Ha valaki kiment a Hortobágyra az utóbbi években, azt tapasztalhatta, hogy a környező települések, köztük a cívisváros egykori közösségi legelőin alig van állat. Az új pályázati rendszerben a legfontosabb természetvédelmi előírásként szabhattuk meg a kötelezően tartandó állatszámot, amellyel három év leforgása alatt meg tudjuk duplázni azt. A birtoktestek kialakítása is ezen elsődleges szakmai célunk szolgálatában áll. A nagyobb szántók használói gyakorta piaci eladásra termeltek. A birtokhatárok újrafelosztásánál arra törekedtünk, hogy nagyobbrészt legelőt foglaljon magába, és annyi szántó tartozzon hozzá, amennyin az állatok téli ellátásához szükséges takarmánynövények megtermelhetők.
Mennyire lesz „nehéz” vagy kötött feladat a Hortobágyon gazdálkodni?
Szilágyi Gábor: Összességében nem lesz nehezebb, bár az előírt állatlétszám magasabb lesz, így lecsökken a kaszálók területe. Az eddigi természetvédelmi előírások nem szigorodnak. Annyi az újdonság, hogy egyes földterületeken speciális szabályoknak szerzünk érvényt az ott előforduló védett állatok, növények és élőhelyek érdekében, amelyeket beépítettünk a szerződésekbe. A leendő bérlő előre és pontosan tudja, mire pályázik, így eldöntheti, hogy tarthatóak-e számára a feltételek, és csak abban az esetben indul, ha azokat tudja vállalni. Jelenleg háromszoros túljelentkezés van a földrészek igénylésére.
Milyen lehetőségük van azoknak a helyi gazdálkodóknak, akik elveszítik apró birtokukat, de egyedül nem tudnak egy nagyra pályázni?
Szilágyi Gábor: Nagyon örülünk azoknak a kezdeményezéseknek, amikor helyi gazdák összeadják állataikat, és egyesületi vagy polgári jogi társasági formában közösen igényelnek területet. A balmazújvárosi Róna Legeltetési Társaság például felvállalta, hogy összegyűjti a város szarvasmarháit és kihajtja a Hortobágyra közösségi legeltetésre. Az egyesület egy személyben pályázott, de legalább húsz nyertese van a szerződésnek.
Szívesen hozzászólna témáinkhoz? Keresse a Hajdú-bihari Naplót a népszerű internetes közösségi portálon >>>
A beszélgetés második része: Vonzó Hortobágy brand születőben
Kapcsolódó anyagok:
Édes kényszerbérlet – ajándék pénz az államtól
Belakták a rehabilitált Nagy-Sziket
A nemzeti parkokban a pusztai élőhelyek védelme fontosabb, mint a Földprogram
