Nyaraink melegedtek a leginkább az elmúlt 50 év alatt, mely a hazai hőhullámok gyakoriságának és intenzitásának a növekedését is eredményezte. Az ebből adódó jelentős hőstressz-terhelésért statisztikailag is kimutathatóan az emberi tevékenység a felelős. A hőstressz az egyik legnagyobb kihívása az éghajlatváltozásnak, mert az emberi szervezetet közvetlenül és rövidtávon érinti, valamint nagyon szoros kapcsolatban áll a többlethalálozással.
Az 1990-es évekig csak kevés extrém hőstresszes napot találunk Magyarországon a május-szeptemberi időszakban, 2007-ben viszont, ha csak rövid időre is, de közel kerültünk az életveszélyes (46 fokot meghaladó hőérzet) tartományhoz. Ahogy nyaraink trendszerű felmelegedéséért, úgy a növekvő hőstressz-terhelésért is egyértelműen az emberi tevékenység a felelős. Ez a társadalom jelentős részének komoly egészségügyi kockázat, az arra érzékenyeknek életveszély.
Az ilyen hőstresszes időszakok során kimutathatóan megnő a többlethalálozások száma. A kibocsátások csökkentése itt sem megkerülhető: ha minden erőnkkel törekszünk a Párizsi Megállapodásban foglalt klímacélok betartására, akkor nagyjából a mostani szinten tarthatnánk a hazai hőstresszes napok számát. Ha nem kezdünk semmit a kibocsátásokkal, akkor a század végéig tízszeres növekedésre kell számítanunk. Az Alföld és Budapest lakói különösen veszélyben vannak. Szegedre vetítve ez azt jelenti, hogy júliusban gyakorlatilag megszűnik a kellemes időjárás, és a napok harmadán extrém hőstressznek lesz kitéve a város, valamint pár napra az életveszélyes értékek is megjelennek július-augusztusban.
