Ha csak rövid ideig tart a károsanyag-kibocsátás nagy mértékű csökkenése, akkor szinte kimutathatatlan a hatása. A globális felmelegedés mérséklésének és végső soron a világ-átlaghőmérséklet stabilizálásának előfeltétele, hogy évről évre folyamatosan nullára csökkenjen a nettó emisszió.
Több mint egy év telt el azóta, hogy a kínai hatóságok egy új, sebesen terjedő vírus felbukkanását jelentették a WHO-nak. Aligha akad azóta olyan ember a világon, aki ne hallotta volna a Covid–19 kifejezést, és mind többen gyászolnak rokont vagy barátot, akivel az új betegség végzett, miközben egzisztenciák dőltek romba hetek alatt, és a teljes életünket átírta a járvány. Mostanra elkészültek az oltások is, ami viszont nemcsak reményt, de ismét rengeteg kérdést is felvet, miközben a vírust nem hogy megállítani nem sikerült, de újabb mutációja is fenyeget.
A koronavírus-világjárvány megfékezésére hozott korlátozások világszerte a károsanyag-kibocsátás csökkenését hozták, hosszú távon azonban a pandémiának “elég kicsi” vagy “kimutathatatlan” a hatása a klímaváltozásra egy új kutatás szerint.
Ha csak rövid ideig tart a kibocsátás akár nagy mértékű csökkentése, akkor valószínűleg nincs kimutatható hatása a klímára. A globális felmelegedés mérséklésének és végső soron a világ-átlaghőmérséklet stabilizálásának előfeltétele, hogy évről évre folyamatosan nullára csökkenjen a nettó emisszió – írta a Science Advances című tudományos lap legfrissebb számában a Kanadai Klímakutató Központ John Fyfe vezette kutatócsoportja.
A nagy-britanniai Norwichban lévő Kelet-angliai Egyetem kutatói Corinne Le Quere vezetésével a globális szén-dioxidkibocsátásnak a 2020-as korlátozások okozta csökkenését 2019-hez képest hét százalékra becsülték – olvasható egy másik tanulmányban, mely a Nature Climate Change-ben jelent meg. A kibocsátott szén-dioxid mennyisége 2019-hez viszonyítva 2,6 gigatonnával csökkent, így 34 gigatonna lett, ami az eddig megfigyelt legnagyobb mérséklődés.
Ezen felül a kutatók elemezték, hogyan alakultak az egyes országok kibocsátásai a 2015-ös párizsi klímacsúcs óta. A párizsi klímacsúcson szinte az összes állam abban egyezett meg, hogy a felmelegedést az ipari forradalom előtti átlaghőmérséklethez képest két Celsius-fok alatt tartják, lehetőleg 1,5 fokban maximálják.
A vizsgált országok közül a nagy átlagjövedelműekben 2015 és 2019 között átlagosan évente 0,8 százalékkal csökkent a kibocsátás, 2020-ban a világjárvány miatti korlátozások idején kilenc százalékkal. Hasonló volt a helyzet a magas-közepes átlagjövedelmű országokban, itt azonban a 2020-as kibocsátás csak öt százalékkal mérséklődött. Az alacsony jövedelmű országokban 2015 és 2019 között 4,5 százalékkal, 2020-ban kilenc százalékkal esett vissza a kibocsátás.
A brit kutatók szerint a párizsi klímacél eléréséért évente globálisan egy-két gigatonnával kellene csökkenteni az emissziót az évszázad végéig. Kanadai kollégáikhoz hasonlóan ők is hangsúlyozták, hogy a világjárvány miatti átmeneti emissziócsökkenésnek szinte semmilyen hosszú távú hatása nem lesz a klímaváltozásra.
