Több mint kétéves csúszásban van a paksi bővítés, és semmi jele annak, hogy a kormány gyorsítaná a projektet. Vlagyimir Putyin és Orbán Viktor moszkvai tárgyalása után a magyar miniszterelnök azt mondta, száz százalékban elkötelezettek, de egyre több jel utal arra, ez nem feltétlenül van így.
Még ma sem biztos, hogy megépül Paks II. – mondta májusi miniszteri meghallgatásán Süli János, az atomerőmű bővítéséért felelős tárca nélküli miniszter. Ha valaki, ő aztán tudhatja, mi zajlik a 12,5 milliárd eurós (jelenlegi árfolyamon 4000 milliárd forintot meghaladó összegű) beruházás körül, ám ahhoz nem kell igazán bennfentesnek lenni, hogy feltűnjön: a kormány semmit nem tesz azért, hogy felpörgesse a beruházást, amely már akkor, tavasszal is 22 hónapos csúszásban volt. És ez ma még több lehet. Jávor Benedek, a PM európai parlamenti képviselője emlékeztet arra, hogy azóta eredménytelenül zárult az új blokkok létesítéséhez és üzemeltetéséhez kapcsolódó dokumentumok véleményezésére kiírt közbeszerzési pályázat, egy másikat, amely az erőmű beruházási központjának tervezésére és megvalósítására irányult, még júliusban visszavontak.
Orbán Viktor ma Moszkvában a csúszást azzal indokolta, hogy a beruházás egy uniós és egy unión kívüli ország együttműködésében valósul meg, ezért túlságosan bonyolult az engedélyeztetési eljárás.
Süli János nyár elején arról beszélt, hogy több ezer engedély hiányzik még, ezek közül több száz előfeltétele lenne az építkezés elkezdésének is – emlékeztetett a hvg.hu-nak Rácz András Oroszország-szakértő. Jávor Benedek azt emelte ki: az engedélyek között van olyan, amelyet a kormány még be sem nyújtott a hatóságnak – ebben az esetben nehéz az uniós bürokráciával magyarázni a késlekedést.
A HVG szerint a magyar miniszterelnök mindenesetre ma igyekezett mindenkit megnyugtatni: mindkét fél száz százalékig elkötelezett” a megvalósításban – fogalmazott, és szót sem ejtett arról, hogy bármilyen módon legalább módosítani szeretne a magyar állam az eredeti feltételeken. Pedig négy és fél évvel a paksi bővítésről szóló államközi megállapodás aláírása után már látszik, erre nem csak szükség, de – piaci feltételek között mindenesetre – lehetőség is lenne.
"Az oroszok nyertek"
Először is a finanszírozásban. Az orosz állam által nyújtott, a projekt eredeti költségeinek 80 százalékát fedező 10 milliárd eurós kölcsön feltételeiről keveset tudni, mivel az Országgyűlés titkosította a megállapodás részleteit. Az azonban így is világos, hogy most sokkal jobb feltételekkel lehetne megszerezni azt a pénzt a szerződésben lefektetetthez képest. Alacsonyabb kamatkörnyezetben vagyunk, és Magyarország hitelminősítése is jobb – innen nézve a 4-5 százalékos kamat a 30 éves hitelre már távolról sem tűnik olyan kedvezőnek.
A százszázalékos elköteleződésnek ellentmond a Wall Street Journal augusztusi elemzése is, amelyben név nélkül azt nyilatkozta egy Fidesz-illetékes: „Úgy véltük, a legjobb üzletet kötjük. De úgy néz ki, ebben az egyben az oroszok nyertek.”
Van még egy probléma, amelyet energiaszakértők és ellenzéki politikusok is gyakorta a kormány szemére vetnek: a projekt megtérülésére vonatkozó számítások aligha állják meg a helyüket. Ma már senki nem számol olyan magas szabadpiaci áramárral, amellyel annak idején a kormány kalkulált – márpedig az Európai Bizottság azzal a feltétellel engedélyezte a projektet, hogy a termelt áram 30 százalékát így értékesítik. Ráadásul a 2020-as évek második felére, amikor a mostani tervek szerint beindulhat a blokkok termelése, az alternatív energiaforrások ára is visszaeshet, így a nukleáris energia is veszít versenyképességéből.
Az is a gyors folytatás ellen szól, hogy a beruházás uniós jóváhagyása miatt jelenleg per zajlik az Európai Bíróságon. Ausztria az év elején indított keresetet hivatalosan Brüsszel ellen, a cél a paksi beruházás finanszírozási feltételeit jóváhagyó engedély megsemmisítése. Ha Ausztria sikerrel jár, olyan új pénzügyi konstrukciót kellene kidolgoznia a kormánynak, amely mellett nyereséges a beruházás.
Nem csak az osztrákok, de az orosz fél is elégedetlen a csúszással. Emiatt már a Roszatom állami energiaóriás is „noszogatta” a kormányt – látszólag különösebb eredmény nélkül.
Megéri abbahagyni?
A kormány keze mindkét oldalról meg van kötve: a szerződés szerint a finanszírozáson nem tud változtatni, ugyanakkor a leállás sem egyszerű. Ha az állam úgy döntene, leállítja a munkálatokat, mindenképpen ki kellene fizetnie az eddig elvégzett munkákat – minél későbbi fázisban történne ez meg, annál több pénz menne kárba a már eddig is több százmilliárd forintot felemésztő kaland miatt.A szerződés szerint már a magyar fél késlekedése miatt is kötbér illeti a Roszatomot. Ha pedig elállna a megvalósítástól, súlyos büntetéssel is szembe kellene néznie.
Bulgáriában a 2005-ben elindított belenei atomerőműberuházás 2009-es befagyasztása és 2012-es leállítása miatt egy választottbíróság 2016-ban 600 millió eurós kötbér megfizetésére kötelezte Szófiát. Ennél azonban jóval nagyobb lenne a politikai ára egy ilyen kudarcnak – ezt pedig Jávor Benedek szerint nem lenne hajlandó vállalni a magyar kormány. Pedig a politikus szerint a legjobb az lenne, ha azonnali hatállyal leállítanák az egészet, hiszen ha beindul a gyártás, vagy különösen, ha elindul a termelés, még nagyobb károkat szenvedne el az állam.
Folytatás: Egy furcsa üzlet története >>>
