Az „olcsó” paksi atomerőmű jelenleg megawattóránként 40-45 euróért adja az áramot az államnak, a szabadpiacon ugyanez 35 euróba kerül, az új paksi blokkok viszont 80-90 euróért fogják előállítani – hangzott el az Energiaklub által szervezett szakmai konferencián.
– A miniszterelnök januárban jelentette be, hogy orosz technológiával, orosz hitelből új atomerőművet akar építeni Pakson. A döntés hátteréről, gazdasági, műszaki, geopolitikai megalapozottságáról azóta sem tudunk semmit. Ha a kormány nem válaszol még a legindokoltabb kérdésekre sem, meg kell próbálni megkeresni a válaszokat – vezette föl az öt alkalomból álló, Paksról komolyan elnevezésű konferenciasorozat nyitórendezvényét Ámon Ada, az Energiaklub Szakpolitikai Intézet igazgatója. A meghívott szakértők az első alkalommal a várható államháztartási hatásokat elemezték.
Romhányi Balázs, a Költségvetési Felelősség Intézet (KFI) vezetője szerint az orosz hitel csak a finanszírozási formát jelenti, a projekt maga ugyanúgy az államadósságot növeli, mintha államkötvény kibocsátásából fedeznék a költségeket. – Nagy valószínűséggel a költségvetési hiány is nő, hiszen állami beruházásról van szó, amely befektetői szinten nem térül meg, és nem is a megtérülés a perdöntő szempont – hangsúlyozta. A KFI elkészített egy számítást a költségvetési következményekről –Romhányi szerint itt az alkalom, hogy ha a kormány vitatja a megállapításokat, előálljon a saját számításával. A KFI kalkulációja alapján az „akár 40 százalékosnak” mondott magyar beszállítói arány a gyártási területen várhatóan 0, a helyszíni bérköltségekben optimális esetben 40, a helyszíni anyagköltségben pedig 20 százalék körül lehet, összességében legfeljebb 13 százalékot ér majd el.
Romhányi Balázs Költségvetési Felelősség Intézet
A GDP-növekedésre gyakorolt hatás sem az építkezés, sem az üzemeltetés időszakában nem éri el a 0,5 százalékot. A hitel visszafizetését biztosító áramár a jelenlegi paksi árnak legalább a duplája lesz. Az „olcsó” paksi atomerőmű jelenleg megawattóránként 40-45 euróért adja az áramot az államnak, az új paksi blokkok viszont 80-90 euró ért fogják előállítani. Maga a beruházás az építés alatt, 2018 és 2026 között drasztikusan növeli az államadósságot, és – mivel a teljes kockázatot az állam viseli –ennek komoly költségvetési hatásai lesznek: azért, hogy az adósságpálya tartható legyen, hét éven át évi 500 milliárd forintos korrekciót kényszerít ki a beruházás. Ez az összeg a teljes éves családtámogatási keretnek felel meg, és a kigazdálkodása mindenképpen jelentős növekedési vagy szociális áldozatot kíván majd.
Romhányi szerint a fentiek miatt a beruházásnak már a középtávú költségvetési tervekben (így a jövő évi költségvetés 2018-ig szóló kitekintésében) is meg kellene jelennie, ha a kormány reálisan számolna a megvalósítással.
Petschnig Mária Zita, a Pénzügykutató Zrt. főmunkatársa
Petschnig Mária Zita, a Pénzügykutató Zrt. főmunkatársa azt hangsúlyozta, hogy a KFI által felvázolt számítás rendkívül optimista előfeltételezésekből indul ki. A kormány „költségterve” ugyanis, vagyis az, amit a kalkulációnál alapul vettek, nem számol idő- és költségtúllépéssel (miközben Európában a két-háromszoros túlköltés számít általánosnak, és még egy a kormányváltás előtt készült egyik hatásvizsgálatban is 20-30 százalékos többletigény szerepel).
Petschnig ehhez azt tette hozzá: mindenfajta megtérülést kizárhat ugyanakkor, hogy a paksi áram exportjának fizikai korlátai vannak: a határkeresztező áramszállító kapacitás minimális, Ausztria nem enged át a területén atomenergiával termelt áramot, Németország pedig jelezte, hogy nem tart igényt magyar áramra (a legtöbb környező ország jelenleg is nettó áramexportőr). A gazdasági szakember azt is furcsának nevezte, hogy a beruházási konstrukció a projekt összes kockázatát a magyar adófizetőkre terheli: az árfolyamkockázattól az esetleges csúszásig mindenért a magyar állam (végső soron az adófizető) áll helyt, az orosz felet semmilyen kötelezettség nem terheli- írta a nol.hu.
Adóemelést hozhat a paksi bővítés
400-500 milliárd forintnyi mozgásteret kell teremteni a költségvetésben Paks II. miatt, ha be akarjuk tartani az adósságszabályokat, állapította meg elemzésében a Költségvetési Felelősségi Intézet a portfolio.hu összefoglalója szerint.
A Romhányi Balázs által vezetett intézet szerint a paksi beruházás befektetői szemléletben nem térül meg a jelenlegi áramárak mellett. Ugyanakkor minden hatás figyelembevételével a jelenlegi közép-európai árszintnél magasabb áramár mellett a projekt képes kitermelni a hosszú lejáratú 4 százalékos átlagos elvárt reálhozamot. "Ha a most 80 százalék körüli adósságrátát 2024-ig eleve 70 százalék környékére kellene csökkenteni, akkor a GDP 10 százalékát elérő paksi beruházás annyira megnehezíti a feladatot, mintha e beruházás nélkül az adósságrátát ugyanennyi idő alatt 60 százalékra akarnánk csökkenteni. Ez csak privatizációval, vagy lényegesen jobb költségvetési egyenleggel érhető el" – írták.
Az Energiaklub: Paksról komolyan – gazdasági kérdések konferencia
A projekt megvalósulása nyomán keletkező GDP- többletnek az állam által el nem vont része a növekedési áldozat, amely amiatt következik be, hogy a hazai és uniós államadósság-csökkentési szabályok betartása érdekében a beruházás időszakában megfelelő kiigazító intézkedésekkel meg kell teremteni a 3000 milliárd forint nagyságrendű költségvetési mozgásteret. Ez utóbbi nagyságrendileg azt jelenti a Költségvetési Felelősségi Intézet számításai szerint, hogy a beruházás megkezdésekor be kell vezetni egy nagyjából 450 milliárd forint egyenlegjavító hatással járó intézkedés-csomagot, és azt gyakorlatilag a beruházás végéig fenn kell tartani. Ennek megfelelően egy 2018-ban bevezetett egyszeri intézkedéssel a probléma nem megoldható. Egyáltalán nem mindegy azonban, hogy ezt a mozgásteret milyen intézkedésekkel valósítja meg a kormány. A KFIB szakértői megvizsgálták, hogy különféle intézkedési lehetőségek mellett milyen mértékű kiigazításra van szükség az alappályához képest.
Ha például a kormány fogyasztási adók emelésével kívánja megteremteni az atomerőmű-beruházáshoz szükséges költségvetési mozgásteret, akkor a növekedési áldozat 2014-es értéken 450 milliárd forint körül várható, ami úgy jön ki, hogy a beruházási időszakban a veszteség 900 milliárd forint, amit részben ellentételez a projekt miatti többlet GDP el nem vont része, a 450 milliárd forint. A pénzbeli juttatások lefaragása esetén az áldozat már háromszor nagyobb, 1350 milliárd forint. Alternatív megoldás lehetne a privatizáció, de pl. a teljes állami MOL-pakett leadása sem lenne elég még egyetlen év ellentételezésére sem. Szerintük a kormánynak legkésőbb a 2015. tavaszi – 2018-ig előretekintő – konvergencia programban színt kell vallania, ha nem tervezi a kormány a projekt csúsztatását.-foglalta össze az írást az index.
