Az erdő királyai, azaz a matuzsálemkorú fák egyre nagyobb veszélyben vannak, mivel a súlyos szárazságok, és az új betegségek, kórokozók tizedelik állományukat a világon. A matuzsálemek pusztulása éppoly gyakori az utak szélén, a mezőgazdasági területeken, mint az erdőkben is.
Éveken át vizsgálták Amazóniában, Közép-Amerikában és Afrikában a matuzsálemkorú fák állapotát. Ezek rohamos pusztulása azért is kétségbeejtő, mert a fák évszázadokon vagy épp évezredeken át ellen tudtak állni a viharoknak, a járványoknak és a rövidebb ideig tartó szélsőséges időjárási változásoknak. A jelentésből azonban az derül ki, hogy manapság sokkal érzékenyebbek a változásokra, mint fiatalabb társaik – állapította meg William Laurance, az ausztrál James Cook Egyetem kutatója. „Magas termetükkel és relatív vastag, rugalmatlan törzsükkel lehetőségük van arra, hogy biztonsággal elterüljenek az erdő szélein is, ahol a szél turbulenciája nagyobb.”
Ezek a matuzsálem fák a Föld összes fájának csupán 2 százalékát teszik ki, ám a teljes biomassza 25 százalékát hordozhatják és távolra is jutó magjaikkal az erdő egészséges fejlődésére is jó hatással vannak. Elterülő hatalmas lombozatuk, akár egy kosár, nagyon sok energiát tud elraktározni, így az öreg fák gyümölcsei, virágai minőségi tápanyagot nyújtanak az erdőben élő állatoknak. Sőt magas és széles lombkoronájuk az erdő mikrokörnyezetét is befolyásolják.
Csupán nagyon kevés fajnak van meg arra genetikailag is a lehetősége, hogy hatalmasra nőjön. Laurance szerint a Föld csupán néhány részén van arra lehetőség, hogy egy nagy fa matuzsálemmé váljon, mivel a nagy fák populációja hanyatlik, és úgy tűnik egyre kevésbé képesek magról ekkorára megnőni. „Dél-Indiában például az agresszív cserjék egyszerűen nem engedik, hogy a magokból kis fák fejlődjenek. Mivel nincsenek utódok, így félő, hogy a nagy fák egyszerűen eltűnnek az erdőkből. Az 1960-as 70-es években egy, a trópusi növényekkel együtt behurcolt szilfabetegség, majd más baktériumok is szinte az összes tekintélyes öreg tölgyfát kipusztították.
Az egyik legnagyobb probléma, hogy hosszúak és intenzívek a szárazabb időszakok és a klímaváltozás miatt ezek a tendenciák folyamatosan terjednek a trópusi részeken is. A nagy szárazságok miatt egyre gyakoribbak is a talaj menti tüzek és, bár azt lehetne hinni, hogy a nagyobb fák túlélik a talaj menti lángokat, mégis a vizsgálatok szerint két-három éven belül azok is elpusztulnak.
„Nagy az aggodalom, hogy a legöregebb és legnagyobb fák közül egyre többen pusztulnak el és helyettesíteni nem lehet azokat.” Ennek a folyamatoknak azonban van még más negatív hatása is: az öreg fák pusztulásával egyre több lekötött széndioxid szabadul fel, amely további melegedéshez vezet a bolygón.
