Engedjétek meg szeretett piliscsabai természetszerető és védő barátaim, hogy elbúcsúzzam tőletek, akik mindvégig mellettem álltatok. Egy élete delejében lévő hársfa vallomása.
NEVEM: Kislevelű hársfa (Tilia cordata)
ÉLTEM: 146 évet
Szeretném tudatni veletek, hogy minket, Kislevelű hársfákat nagy termetű fának, hosszú időre 200-300 évre alkotott a TERMÉSZETFELELŐS
Magasságom eléri – ha engedik – akár a 30 méter is. Már én is közel jártam ehhez a magassághoz. Nagy és szép arányos súlyelosztású lombkoronát neveltem, hogy sok-sok oxigént termeljenek leveleim nektek, piliscsabai állampolgároknak. Születésem ideje 1867-ben a kiegyezéskor, amikor még javában egyben volt az ország. Átéltem az Esztergomot a fővárossal összekötő Piliscsabát is érintő 1896-ban átadott vasúti pályatest építését és a lakóhelyem közelében megépült „Nagyállomás” létesítését. Abban az időben engem nem bántottak, sőt tiszteltek is, mivel az akkortájt közlekedő gőzösök sok széndioxidot és egyéb szennyeződést ontottak ki, én ennek nagy részét megkötöttem és éltető oxigénné alakítottam át a környezetemnek. Emlékszem, hogy születésem idején ez a környék 1867-ben még erdő volt és a Postaréti erdő – ahol annak idején a postakocsik mentek Bécs felé – szerves részét képezte és nyoma sem volt a környéken lakóháznak. Körülöttem csak szüleim és testvéreim voltak egyéb rokonok társaságában.
Ezek voltak a boldog szép idők. Kis magonc koromban még a körülöttem mozgó nagy számban élő vaddisznók és szarvasok is békességben hagytak. Aztán jöttek az emberek meg a Világ felfordulás
A vasút építés 1896 körül
Az I. világháború 1914-1918
A Trianoni ország csonkítás 1921-ben
Majd a II. világháború 1939-1945
Ezek az események jórészben mind körülöttem zajlottak le.
Egészségben délcegen, büszkén, egyenesen állva túléltem a történelem viharait, és ahogy növekedtem egyre több oxigént termeltem a környéken lakóknak, és megtisztítottam a levegőt az immissziós ártalmaktól, ami nektek, embereknek a tüdejében raktározódott volna.
Egészen a középkorúan bekövetkezett kivágásomig egészséges voltam. A károsítók mindig elkerültek. Bár halálomkor egy-két jól megfizetett „szakértő” betegségemet híresztelte, hogy rákos vagyok meg bélkorhadt. Természetesen ezek az emberek a részrehajló hamis állításaikkal a megrendelt halálos ítéletem törvényesítették.
A piliscsabai öreg hárs vége. élt 150 évet.
Bocsánatot kérek TŐLETEK tisztelt piliscsabai természetvédő és környezetszerető lakosok és a környéken élők, hogy itt kellett hagynom titeket. Többet már lombozatom nem ad felüdülést a nap tűző sugaraitól. Ágaim között nem énekelnek madarak. Virágomból nem készül több gyógytea. Nem termelek több oxigént és nem szűröm a levegőt az immissziós ártalmaktól.
Sajnos a vasút felújítási projekt, – bár TI mindent megtettetek – csalárd martalócai, akik csak a meggazdagodást – a pénzszerzést – látják a felújításban, és az általuk útbaigazított szakértők át nem gondolt olykor dilettáns állásfoglalása és a rossz tervezés alapján hóhér padra küldtek engem is 2013. március 23-án délelőtt. Mint ahogy sok testvéremnek és rokonomnak a vasút piliscsabai nyomvonala mentén okkal vagy ok nélkül el kellett hogy pusztuljanak.
Egy fát kivágni pár perc, felnevelni több emberöltő gondos munkája. Üzenem azoknak, akik a pusztulásom kálváriáját összetákolták, Wass Albert gondolatai még halálom után is tovább éltetnek:
Üzenem az erdőnek: ne féljen
ha csattog is a baltások hada,
mert erősebb a baltánál a fa
S a vérző csonkból virradó tavaszra
új erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már,
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
hasznos anyaggá vált a föld alatt.
Köszönöm, hogy az utolsó szó jogán meghallgattatok
A TERMÉSZETFELELŐS segítsen Titeket ebben a vesztébe rohanó világban.
Piliscsaba-Klotildliget 2013. március 24.
Rozovits Ferenc
Vidékfejlesztési Minisztériumi szakértő
Kapcsolódó anyagok:
Mentsük meg a piliscsabai matuzsálemet!
