A rovat kizárólagos támogatója

A szegényekre leselkedő egyik legnagyobb veszély az, hogy amint pénzhez jutnak, zsigeri impulzusok hatására rögtön elszórják értelmetlen presztízsjavakra. Minél szegényebb valaki, annál nagyobb késztetést érezhet arra, hogy látványos költekezésbe kezdjen (plazmatévé, legújabb okostelefon, stb.) – félretéve minden józan megfontolást. Hasonló csapdába kerülhetnek a szegény, nagy álmokat dédelgető, de viszonylag kevés önismerettel és önuralommal rendelkező kis országok is, legjobb példa erre Magyarország esete az olimpiával.

A kézikönyvek mindenesetre azt tanácsolják, hogy a nagyobb beruházásokról semmiképpen ne döntsünk egyedül, gyorsan és érzelmi alapon. Ezzel az írással a közösségi, átgondolt és észérveken alapuló döntéshozatalt szeretném támogatni azzal, hogy áttekintem a tervezett budapesti olimpia pénzben kifejezhető költségeit és bevételeit. Az olimpiához kétségkívül számos olyan hatás is kapcsolódik, ami meghatározó lehet mind az érzelmi viszonyulás, mind a racionális döntéshozatal szempontjából, de csak nehezen vagy egyáltalán nem számszerűsíthető (országimázs, hazai pálya előnye, környezetrombolás, korrupció stb.). Ezeket a kérdéseket most félretesszük.

A PricewaterhouseCoopers (PwC) több, mint félmilliárd! forintot kapott a budapesti olimpia megvalósíthatósági tanulmányára. A közel 1400 oldalas "mű" fő következtetése az, hogy az olimpia költsége 774 milliárd forint, az ún. gazdasági bevétele pedig 2984 milliárd forint. Ezzel szemben én úgy gondolom, hogy ha a tanulmányban szereplő adatokat megfelelően értelmezzük, akkor az olimpia várható költsége reálisan 12 000 (azaz tizenkétezer) milliárd, a bevétele pedig 1000 milliárd forint körül lehet. Hogy lehet a fenti adatokból ennyire eltérő következtetésre jutni?

 

 

Berlinger Edina közgazdász részletes elemése a magyarnarancsban kivételesen a nyomtatott számmal egyidőben jelent meg a honlapjukon.
 

 

 

 

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás