Újabb mérföldkőhöz érkezett a Paksi Atomerőmű bővítése. Igaz, ez a mérföldkő kicsit kopottas, több szám is leolvasható róla, így nem tudni, honnan jöttünk, hol vagyunk, hová tartunk, és meddig tart még az út. A nagy atomkaraván, némiképp tanácstalanul, most megpihen.
Miközben Lázár János exminiszter a 2014-es Orbán-Putyin-atompuccs után még 2023-as átadást említett, az elmúlt hat év során határidőkben is szépen kúsztunk előre. Így a mostani, halk ígéret 2029. Pont hat év csúszás – mintha ez idáig nem történt volna semmi.
A magban mégis nő a nyomás. A legfőbb vezér azt parancsolhatta, hogy most – Brüsszelen kívül – se felelős, se új határidő nincs. Ám egyik feltétel sem tartható. Belegondolni is tereh, milyen lehet a hangulat az orosz tervezők és az elképzeléseiket megszűrni hivatott magyar mérnökök között. Ha a legvadabb pletykákat – miszerint az oroszok egyszerűen a szabványterveiket próbálták lenyomni a torkunkon – elvetjük is, Süli János szakminiszter szavaiból ellentmondásosságuk ellenére is kisüt egy fajta keménység.
Eszerint addig dobjuk vissza az orosz javaslatokat, amíg azok meg nem felelnek a magyar és uniós előírásoknak. Önmagában az orosz atomipar egyre nyilvánvalóbb felkészületlensége is ok lehetne az akció teljes lefújására. De nem így Orbán. Itt is az új határidő: a megszűrt, rendberakott terveket ez év közepéig “istibizti” beadják engedélyeztetésre. Igaz, ígérték ezt már 2018 közepére és végére is.
Miközben elvileg máig érvényes Orbán két éves iránymutatása, miszerint a biztonság előbbre való a határidőknél, mégis különböző, fura ötletekkel igyekeznek gyorsítani. Így külön EU-hozzájárulással a „nagy” engedély kiadása előtt megkezdhették a kiszolgáló épületek – konyha, étterem, trafó stb. – kivitelezését. Most ugyanígy járnák ki Brüsszelnél, hadd ássák meg előre a munkagödröt is. A hazai atomhivatal beletörődve hangsúlyozza, hogy a kivitelező csak saját felelősségére áshat, és egyáltalán nem garantált a későbbi, esetleges erőműengedély illeszkedése a résfalakhoz.
Az idő ráadásul látszólag változatlanul nem sürget: az újakkal leváltandó négy jelenlegi atomblokkot 2032-2037 között kell bezárni. A kormányálláspont mégis egyre zavarosabb. Áder János vasárnap azzal ébresztette a közrádió hallgatóit, hogy a négy jelenlegi és a két új atomblokk együttes üzeme során a hazai áramtermelés több mint 90 százaléka szén-dioxid-kibocsátás-mentes lesz. Ha jól számolok, ilyen helyzet a legderűlátóbb ígéretek alapján is legfeljebb 2029-2032 között állna fenn. Ekkorra viszont a kormány – egyelőre titkos – új Energiastratégiája csak 80 százalékot ígér. A 90 százalékot 2040-re teszik, miközben nem világos, mi lesz a légszennyezéssel a négy elöregedő atomblokk bezárása után.
A Fidesz-propagandában mindeközben persze szó sincs leállásról, pihenőről, kérdőjelekről: a kormányközeli harsonák hétről hétre ünnepélyesen tudósítanak a hazai atomipar újabb és újabb világra szóló győzelmeiről. Mi meg örömmel nyugtázzuk, hogy a büfé legalább már elkészült.
Marnitz István Népszava
Nyitókép: Sarkadi Péter Greenfo
Épülő finn atomerőmű: az utolsó pillanatban is el tudták rontani
Az atomerőmű építési problémák egyik állatorvosi lovaként ismert finn Olkiluoto 3 reaktorral megintcsak az történt, mint a korábbi években oly sokszor: hivatalosan is be kellett jelenteni, hogy ismét el kell tolni az indítás tervezett időpontját. Finnország ötödik reaktoránál ez összesen már 12 évnyi csúszást halmozott fel. De még mindig nem biztos, hogy 2021-ben indítható a rendszer. Részletek a Napi.hu-n >>>
