Erőteljesen fejlődik és virágba borult Budakeszin egy 10 éve kiültetett imafüzérfa (Melia azedarach), angolul pride of India v. chinaberry tree. Örömteli érdekesség, vagy nyakunkon a klímakatasztrófa?
Őshazája D-Ázsia és Ausztrália szubtrópusain található, de a Földközi-tenger vidékén is kedvelt lombhullató díszfa. Virágai fehérek vagy lilák és enyhe orgonaillatot árasztanak. Csábító, sárga, gömb alakú termései mérgezőek. A csonthéjas magokból hindu imafüzérek és ékszerek készülnek, de vöröses fája is értékes. Leveleit sáskaűzésre használják.
A fa hazai gyűjteményes kertekben csak elvétve fordul elő (Fővárosi Állat- és Növénykert, Villányi út), ahol azonban felszín közeli hőforrások (termálvíz, vagy távhőhővezeték) segítik megmaradását. A budakeszi példánynál ilyen nincsen, de a védett, déli lejtésű, épületek közötti termőhelyét meghálálja.
Fiatal korában téli védelmet kapott, ezt azonban hamar kinőtte, így most már teljesen magára van hagyatva. A magonc származási helye az andalúziai Ronda (nevével ellentétben szép) hegyvidéki kisváros, amely talán némi adaptációs előnyt biztosított számára.
Az aggódó hangokat megelőzve le kell szögezni, hogy a ez a különleges szubtrópusi vendég még nem vadult ki Közép-Európában, így motorfűrészeket sem kell bevetni arborétumainkban és a hungarikummá nyilvánítással is várhatunk még.
