Egy kormányhatározat nyomán a következő hét évben 10 milliárd forinttal kevesebb uniós támogatás juthat a Natura 2000 területeket kezelő magán erdőgazdálkodókhoz. Hasonló nagyságrendű forráscsökkentés várható az ún. Erdő-Környezetvédelmi kifizetések terén is. Mindez komoly visszalépés az elmúlt évekhez képest, amely nem csak a természetvédelmi célkitűzések elérését akadályozza, de sok gazdálkodó megélhetése szempontjából jelentős érvágás is lehet. Mindez ugyanakkor csupán a jéghegy egyik csúcsa.
A hazai, magántulajdonú erdőkben folyó gazdálkodás természetvédelmi szempontból kedvezőbb irányba mozdítása – a gazdálkodó szakmai értékrendjén, önkéntes vállalásán túl – jelenleg nagyban az európai uniós forrásokon alapul. 2015 és 2020 között az ágazat részére mintegy 100 milliárd forint állna rendelkezésre. Ennek több mint kétharmada, az uniós célokkal összhangban, természetvédelmi jellegű intézkedéseket támogat – mint amilyen a hagyásfa csoportok, valamint a holtfa visszahagyása, a folyamatos erdőborítás biztosítása, vagy a talajt kímélő faanyag-mozgatás alkalmazása. Az erdei életközösség ill. egyes fajok megőrzése szempontjából – különösen a klímaváltozás hatásai mellett – e speciális kezelési elemeknek kiemelt jelentősége van.
A Natura 2000 hálózatba tartozó erdők, státuszuknál fogva, ugyancsak támogatásban részesülnek. Az EU tehát aktívan támogatja a gazdálkodókat abban, hogy a természetvédelmi és közjóléti jellegű társadalmi elvárásokat saját gazdálkodásukba illesztve teljesíteni tudják. Az elmúlt években a források felhasználhatósága egyre hatékonyabbá vált, így a szakmapolitikai célkitűzések és a gazdálkodók anyagi elvárásai előremutató módon találkoztak.
A folytatás azonban már kevésbé látszik bíztatónak.
Egy idén májusban kelt kormányhatározat nyomán az ún. Erdő-Környezetvédelmi kifizetések több célprogramja megszűnne, a keret pedig 10 milliárd forint átcsoportosításával a hatodára zsugorodna. A Natura 2000 erdőkre „alanyi jogon” fordítható 25 milliárd forint csaknem felét szintén más célokra irányítaná át a kormány. Kérdés, hogy ezek után milyen módon lehet biztosítani annak a természetvédelmi célnak a megvalósulását, amelynek elérésére e források eredetileg rendelkezésre állnak a Vidékfejlesztési Programban. Hozzátéve, hogy a VP módosítása eddig még nem történt meg… A következő kérdés pedig, hogy az ágazatban maradó, átcsoportosított források hasznosítására milyen elképzelések vannak. A források egy része – sajátos módon – ún. „ipari célú fásszárú ültetvények” létesítésére szánt keretet bővítheti, amelyre így 50 milliárd forint áll majd rendelkezésre. Bár a jelentősnek joggal mondható összeg papíron szintén erdőkre fordítódna, az elképzelés több ponton megkérdőjelezhető. A fogalom-meghatározás szerint ipari célú fásszárú ültetvény alatt 20 évnél rövidebb vágásfordulójú akácosok és nemesnyárasok értendők.
Természetvédelmi szempontból az idegenhonos fafajú, mezőgazdasági jellegű kultúrák létrehozása, erdősítési céllal, kevéssé előnyös – ezek a szó szoros értelmében nem erdők. Az erdők ún. ökoszsztéma szolgáltatásait – pl. talajképzés, légszűrés, biológiai sokféleség megőrzése, széntárolás stb. – igen korlátozottan képesek csak biztosítani, miközben sok esetben őshonos fafajú erdőt is telepíthetnénk a helyükön. Létesítésükkel az ország fával borított területeinek átlagos természetessége egyértelműen romlana.
A főként természetvédelmi és közjóléti célú uniós támogatások ilyen módon való téves felhasználása a tagországok részéről – egyes szakmai vélemények szerint – oda is vezethet, hogy az erdőkre szánt forrásokat végül más ágazatok kapják meg. A szakmapolitikai megfontolásokon túl problémát jelenthet a megvalósításban, hogy jelenleg nincs az országban megfelelő kapacitás ekkora léptékű ültetvénytelepítésre.
Szintén „gyakorlati akadály”, hogy az erdőtörvényben egyelőre nem szerepel olyan fogalom, hogy „ipari célú fásszárú ültetvény” – vagyis a kifizetéseknek csak az teremtene jogalapot, ha a törvényt módosítanák. Ezzel ugyanakkor el is érkeztünk a támogatások csökkenésével párhuzamosan zajló másik aggályos folyamathoz, a 2009-ben széles szakmai konszenzussal elfogadott erdőtörvény átalakításához.
Sajnos az erdőtörvény módosítás folyamata eddig komoly csalódást okozott, az első koncepciótól kezdve a részletes javaslatokon át a különféle formában keringő normaszöveg változatokig. Különösen a természetvédelmi korlátozások módszeres fellazításának egyértelmű szándéka borította fel az ágazatok közötti egyensúlyt. Nem csak a természetvédelmi szakemberek, de erdészek, jogászok is szót emeltek a tervezett változtatások ellen. A koncepció több szakmapolitikai fórumon kapott elmarasztaló véleményt. Az új törvényi normaszöveg készül, és hamarosan társadalmi vitára kerül. A támogatások elképzelt átcsoportosítása, a törvényi keretek elfogadható szakmai konszenzus nélküli átalakítása nem csak az erdők értékének csökkenését vetíti előre, hanem a magán erdőtulajdonosok nehezebb megélhetését is. Az erdők sorsa ugyanakkor mindenkit érint. Okkal várjuk el a döntéshozóktól, hogy az egészséges környezethez való alkotmányos alapjogunkat szem előtt tartva változtassák meg a természeti környezet romlásához vezető szabályozási javaslatokat.
