Amerikában évente 23 tonnányi kontaktlencsét húznak le a vécén. A tengervízben mikroműanyaggá bomlanak, a talajban koncentrálják a mérgeket.
Az Arizonai Egyetem kutatói szerint az Egyesült Államokban évente 2,6-2,9 milliárd kontaktlencsét húznak le a vécén vagy dobnak a lefolyóba, ez súlyra 23 tonnát tesz ki. Közben bele sem gondolnak, hogy hiába utasítják vissza a szívószálat a kávézóban, ha ezzel is csak a műanyagszemetet szaporítják (több város és cég be is tiltotta a szívószál használatát). Az egész országra kiterjedő kutatás adatai alapján úgy tűnik, hogy a felhasználók 15-20 százaléka szabadul meg így az elhasznált lencséktől, ami arányaiban talán nem sok, de miután csak az Egyesült Államokban körülbelül 45 millió emberről van szó, már érzékelhető problémát jelent a szemét feldolgozása.
Koncentrálják a mérget
A QUBIT szerint a kutatást vezető Charles Rolsky 13 kontaktlencse-gyártóval vette fel a kapcsolatot, majd elemezte az eldobott lencsék sorsát – kipróbálta, hogyan viselkednek „természetes” környezetükben, vagyis a szennyvízben. A műanyagból készült lencsék nyilván nem oldódtak fel a vízben, de annyi megmarad belőlük, hogy kimutathatók legyenek a szennyvíziszapból. A lencsék egy része a tengerbe jut, ahol csáp nélküli medúzákként lebegnek (a szennyvíztisztitó munkatársai gyakran találkoznak kontaktlencsékkel), ahol aztán apró darabokra hullanak szét, és a többi mikroműanyaghoz hasonlóan elindulnak felfelé a táplálékláncban. Egy másik részük a talajban köt ki, és ez a veszélyesebb forgatókönyv: a kontaktlencsék felszívják a folyadékot, ha pedig ez a folyadék például valamilyen gyomirtó vagy rovarirtó, koncentráltan juttathatják el az anyagot a táplálékláncba.
Kontaktlencse vagy szemüveg?
A kontaktlencse hordásakor műanyaghulladék keletkezik. A csomagolás, amiben érkezik, a tisztítófolyadék doboza, a lencsék tartója, és maga a lencse is rövid idő alatt a kukába kerül. Mit tehetünk azért, hogy csökkentsük a hulladék mennyiségét?
A kontaktlencsék előállításának mindig lesz környezeti hatása – vegyük például a gyárak energiaigényét (és az ezzel kapcsolatos szén-dioxid kibocsátást), vagy a műanyag lencsék alapanyagául szolgáló kőolajat (amíg a szója-alapú lencsék meg nem hódítják a piacot). Mégsem kell azt hinnünk, hogy a kontaktlencse hatalmas környezeti kockázatot rejt magában. Következzen néhány számítás, ami megalapozza előbbi állításunkat.
Miből áll egy szemüveg?
Először is, vajon mennyi műanyag szükséges egy pár kontaktlencse, és egy szemüveg előállításához? Az Eurolens Research 2000-es adatai szerint egy pár kontaktlencse 25 mg-ot nyom dehidratálás után. Így a két hétig viselhető lencsék gyártásához évente 0.65 gramm, az egynapos kontaktlencsékhez pedig 9.125 gramm műanyagot használnak fel. Két darab hitelkártya előállításához körülbelül ugyanennyi műanyagra van szükség – ez tehát nem végzetes mennyiség.
A szemüveglencse súlya ezzel szemben függ a műanyag fajtájától, a dioptriától, és a keret formájától is. A lemezek, amiből a lencsét az optikus kicsiszolja, átlagosan 120 grammosak, míg az előcsiszolt és csak formára vágásra váró darabok kb. 35 grammot nyomnak. Az emberek átlagosan 2.2 évente vásárolnak új szemüveget – ez a 35 gramm műanyag elég 4 évnyi egynapos, vagy 50 évnyi kéthetes kontaktlencse előállításához is.
Még a doboz is szemét
A számításból azonban kihagytunk néhány dolgot: mégpedig a kontaktlencsékkel járó egyéb műanyagok szerepét. Ezeket figyelembe véve a szemüveg máris sokkal jobban áll a versenyben. Az Eurolens kétféle lencsét vizsgált: egynapos lencsét, amivel a hordáson kívül semmi teendő nincs, és egyhónapos lencsét, amit minden este tisztítani és tárolni kell. Az előbbiek (lencse és csomagolása) évi 953 gramm, az utóbbiak (lencse, 12 csomagolás, tisztítófolyadék dobozai) pedig 549 gramm műanyag szemetet termeltek.
A szemüvegekhez is tartoznak különféle felszerelések, de ezek aligha változtatnak a számítás helyességén. Egy vastagabb keret üveggel, a hozzá tartozó szemüvegtok, és jó néhány szarvasbőr kendő együtt sem nyom többet 0,5 kg-nál. Plusz, aki kontaktlencsét visel, annak általában szüksége van egy szemüvegre is, tehát ennyivel több hulladékot termel.
Mindent összevetve, nem érdemes túl sokat agyalni a kontaktlencse használat ártalmai miatt. Az egynapos lencsét viselők évente kb. 1.5 kg műanyag, fém, és papírszemetet termelnek, az egyhónapos lencsét hordók valamivel kevesebbet, 1.25 kg-ot – ezzel összevetve, egy átlagos amerikai személyre évente 800 kg (!) hulladék jut. A gyártó cégek is próbálják csökkenteni a csomagoláshoz és a tárolókhoz felhasznált műanyag mennyiségét.
A kép még tisztább lenne, ha a szemüvegek és kontaktlencsék egész életciklusát vizsgálni tudnánk. Ha azt vesszük, hogy egy pár kontaktlencse előállításakor kb. 0.14 kg szén-dioxid ekvivalens kerül a levegőbe, egy szemüveglencse elkészítésekor pedig 5.25 kg, akkor néhány év alatt 22-szer annyi üvegházhatású gáz kibocsátásához járul hozzá az, aki egynapos kontaktlencséket hord, mint az, aki szemüveget visel. De ott vannak még a keretek, a műanyag- és kartondobozok, amiket a számításhoz szintén figyelembe kéne venni.
Fontos kérdés, hogy fogyasztóként hogyan tudod csökkenteni a megtermelt hulladékot. A kontaktlencsékhez járó kartondobozokat és a tájékoztató papírokat újra lehet hasznosítani, a műanyagtárolókat általában úgyszintén (attól függ, pontosan milyen anyagból készültek). A kinőtt szemüveget próbáld meg elajándékozni egy segélyszervezetnek. A lézeres látáskorrigálás, mint – talán – még a szemüvegnél is „zöldebb” megoldás, egy következő összehasonlítás témája lehet. (via kamaszPanasz)
