Idén 503 új fajt azonosítottak a londoni Természettudományi Múzeum kutatói. Legkevesebb 12 eddig ismeretlen mélytengeri fajt fedeztek fel a kutatók az elmúlt csaknem öt évben az Atlanti-óceánban.
Az új élőlények között a pillangóktól a majmokig a legkülönfélébb fajok képviseltetik magukat. Felfedeztek például egy mianmari majomfajt, egy ganajtúrófélét Új-Guineában és egy új hínárfajt a Falkland-szigeteken. A londoni Természettudományi Múzeum munkatársai 2020-ban nevet adtak eddig ismeretlen zuzmóknak, darazsaknak, kacslábú rákoknak, apró tarantuláknak és tüdőtlen szalamandráknak.
“Egy olyan évben, amikor a biomassza globális tömege kisebb, mint az ember termelte tárgyak tömege, olyan, mintha azt kellene minél előbb dokumentálnunk, amit elveszítünk. Az 503 újonnan felfedezett faj emlékeztet minket arra, hogy egyetlen kíváncsi, rendkívüli hatalommal rendelkező faj vagyunk, mely kezében tartja sok más faj sorsát” – mondta Tim Littlewood, a múzeum tudományos igazgatója.
A szakértők eddig csaknem kétmillió különböző életformát ismertek meg a Földön, de valódi számuk a korábban becsült 8,7 milliónál jóval több is lehet. Az új DNS-elemzéses technikák révén ugyanis a látszólag hasonló élőlények különbözőségei is feltárhatóvá váltak.
A sors váratlan fordulatai is szerepet játszottak egy-egy felfedezésben. A Pseudoacanthocephalus goodmani nevű új parazita férget az Amietophrynus gutturalis nevű varangy ürülékében fedezték fel, miután a varangy véletlenül egy turista poggyászában eljutott Mauritiusról Cambridge-be. Még a mosógépet is megjárta a ruhákkal együtt, mielőtt észrevették volna az állatot.
A múzeum gyűjteményében lévő mintegy 80 millió példány is szolgált új felfedezésekkel. Az egyik új faj, az Oedipina ecuatoriana nevű tüdőtlen szalamandra egyetlen egyed alapján ismert, melyet több mint 100 éve gyűjtöttek be, azóta van a múzeum tulajdonában. Ezek a féregszerű kétéltűek az esőerdők talajába fúrva élnek, bőrükön keresztül lélegeznek.
A leglátványosabb felismerés a Trachypithecus popa (Popa langur) nevű majomfaj felfedezése volt, ezt ugyanis korábban más fajokkal keverték össze. Egy mianmari kihunyt vulkán oldalában él, de a múzeum gyűjteményében több mint 100 éve meglévő bőrök és csontok alapján azonosították. Súlyosan veszélyeztetettnek számít, mindössze 200-260 példány él belőle vadon.
“Reméljük, hogy a fajok elnevezése segíti védelmüket” – mondta, a múzeum emlősökkel foglalkozó kurátora.
A legtöbb felfedezést a bogarak rendjében tették a kutatók: 170 új fajt azonosítottak, köztük egy Új-Guinea-i szkarabeuszbogarat, karmosbogárféléket Brazíliában és egy apró, mocsárkedvelő bogarat Malawiban.
A szakértők 70 új darázsfajt, három új méhfajt, 9 új éjjeli lepkét, hat új százlábút, kilenc laposférget, egy pillangót és 10 mohaállatkát azonosítottak.
A Természettudományi Múzeum munkatásai idén nevet adtak 122 új, fosszíliaként megismert fajnak és 10 új ásványnak, mely jelentős eredmény, mivel mindössze nagyjából 6000 ásványféle ismert.
Tizenkét új mélytengeri fajt fedeztek fel az Atlanti-óceánban
Legkevesebb 12 eddig ismeretlen mélytengeri fajt fedeztek fel a kutatók az elmúlt csaknem öt évben az Atlanti-óceánban. Az Atlas nevű projektben részt vevő szakemberek szerint az újonnan felfedezett állatokra már most fenyegetést jelenthet az éghajlatváltozás. Az elnyelt szén-dioxid miatt az óceán egyre savasabbá válik, ami különösen nagy veszélyt jelent a korallok meszes vázára – írja a BBC News.
A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy még van remény ezeknek a különleges fajoknak és természetes élőhelyeiknek a megóvására. A 12 új mélytengeri faj felfedezése mellett a kutatócsoport körülbelül 35 esetben azonosított már ismert fajokat olyan mélytengeri területeken, ahol korábban nem találkoztak velük.
A misszió fontos megállapításai közé tartozik, hogy az óceánvíz melegedése, savasodása és az elérhető élelem csökkenése miatt 2100-ra jelentősen változni és csökkeni fog a mélytengeri fajok számára megfelelő élőhelyek elérhetősége.
A kutatók továbbá nagy számú hidrotermális kürtőt fedeztek fel az Azori-szigeteknél. Az óceánok fenekén lévő kürtők komplex ökoszisztémáknak adnak otthont.
“Szivacsok és mélytengeri korallok olyan közösségeire bukkantunk, amelyek az óceánfenék városait alkotják” – mondta Murray Roberts, az Edinburgh-i Egyetem professzora, a misszió vezetője, hozzátéve, hogy ezek a területek a kereskedelmi szempontból fontos halfajok szaporodási helyei.
“Ha ezek a városok megsérülnek a pusztító emberi tevékenységek miatt, akkor ezeknek a halaknak nem lesz hol szaporodniuk és a jövő nemzedékei nem élvezhetik az ilyen ökoszisztémák szolgáltatásait” – jegyezte meg a szakember.
A projektben az Atlanti-óceánnal határos 13 országból származó kutatók vettek részt. A szakemberek azt vizsgálták, hogy milyen hatással van az óceáni környezetre a bolygó melegedése és a mélytengeri halászat, valamint bányászat.
Az óceáni áramlatok és óceáni üledékek tanulmányozása azt mutatta, hogy az Észak-Atlanti-óceán fő áramlatai drasztikusan lelassultak az éghajlatváltozás miatt.
Roberts szerint ennek hatására valószínűleg csökken az ökoszisztémák közötti kapcsolat, mivel az óceáni áramlatok a különböző mélytengeri élőhelyeket összekötő főútvonalakként működnek.
