A Paks 2 beruházást is végző Roszatom újabb projektje állhat le: a Törökországban tervezett atomerőmű mögül kihátráltak a magánbefektetők. Ezzel a Roszatom egyik újabb külföldi projektjénél merült fel alapvető probléma a finn, a dél-afrikai és a fehérorosz beruházások után. Paks 2 feleslegesen veszélyeztetné a magyar lakosságot és értékes természeti kincseinket.
Míg Magyarországon jelentős közérdeklődést generálnak a Paksi Atomerőmű bővítésének finanszírozási kérdései, a napokban csendben kihátrált két nagybefektető a törökországi Akkuyu Atomerőmű építésének projektje mögül; a 20 milliárd dolláros beruházás a Roszatom egyik legambiciózusabb nemzetközi nukleáris projektje, azonban a befektetők távozása pillanatnyilag kérdésessé teszi az első törökországi atomerőmű-beruházás befejezését. A képen Erdogan, Orbán, és Putyin elnökök.
Kihátráltak a befektetők a török atomerőmű-projektből – Paks 2 típusú megoldás jöhet?
Vlagyimir Putyin orosz elnök tavaly novemberi ankarai látogatásán még a törökországi erőműprojekt előkészületeinek terv szerinti haladását hangsúlyozta, az orosz állami média hírei pedig arról szóltak, hogy a 4800 MW-os összkapacitású erőmű első reaktora a tervezett 2023-as időpontban készülhet el. Mindez azonban pillanatnyilag kérdésessé vált, miután egy, az építkezést 49 százalékban finanszírozó török konzorcium a napokban úgy döntött, hogy kihátrál a megállapodásból. A hírek szerint a döntés oka az volt, hogy a felek nem tudtak megállapodni bizonyos kereskedelmi feltételekről.
A Portfólió szerint a Roszatom igyekszik más befektetőkkel pótolni a kiesőket, és jelenleg tárgyalásokat folytat az ügy érdekében. A társaság nem közölte, hogy a váratlan fejlemények mennyivel késleltetik a projekt megvalósulását, vagy hogy mindez várhatóan mennyivel emeli majd a beruházás végső költségeit; a projekt egyelőre az engedélyezési szakaszban tart. Az orosz atomenergetikai óriás a 2000-es évek elején győzte meg Törökországot az Akkuyu erőmű megépítéséről, amiről Ankara és Moszkva szándéknyilatkozatot is aláírt. Miután azonban a termelés várható megtérülési szintje akkor túlságosan alacsonynak tűnt, a török kormány nem vállalta magára az összköltség mintegy felének előteremtését. A Roszatom ekkor felajánlotta, hogy saját költségen építi meg az atomerőművet, azonban ezt a tervet hamarosan szintén fel kellett adni, miután az orosz gazdaság válsága elapasztotta a lehetséges forrásokat. A projekt 2017-ben kapott új lendületet, amikor Ankara nemzeti prioritásnak minősítette az atomerőmű megépítését, ennek érdekében pedig megígérte a beruházás felpörgetését. A jelek szerint azonban a feltételek nem nyerték el két fő befektető tetszését, így a török Kolin és Kalyon társaságok bejelentették, hogy visszalépnek.
Keresik a megoldást
A Roszatom jelenleg a Cengiz Holdingsszal, a projekt fővállalkozójával együtt keresi a megoldást, amelynek értelmében egy szóló befektetővel töltenék be a visszalépés miatt a finanszírozásban keletkezett űrt. A potenciális befektetők között ott van az Euas török állami energiatársaság is – mondta Roman Gyukarev, a Ruszatom Energo International kommunikációs igazgatója a TASS hírügynökségnek. A társaság menedzseli a Roszatom külföldi projektjeit, az építkezéstől az atomerőművek üzemeltetéséig. A pakliban benne lehet az is, hogy Oroszország végül állami hitellel is megtámogatja a projektet – ahogyan Paks 2 esetében is 80 százalékban ebből a forrásból finanszírozzák a 12 milliárd eurós beruházást.
Megfigyelők szerint ugyanakkor az sem áll távol Ankarától, hogy valamilyen módon kényszerítése a befektetőket a részvételre. Gyukarev szerint a csatlakozás költsége az esetleges új shareholderek számára idővel csak egyre magasabb lesz. Az erőműbe a Roszatom a zászlóshajó termékének tekintett VVER-1200 (orosz nevén AES-2006) reaktort építi be, ez lenne a lelke a tervek szerint a Paks 2 beruházás keretében a Paksi Atomerőmű új 5. és 6. blokkjának is.
Ez nem az első alkalom, hogy az Akkuyu projekt a finanszírozás bizonytalansága miatt veszélybe került, ahogyan a Roszatom számára sem új élmény, hogy valamely külföldi projektjét finanszírozási vagy egyéb problémák miatt le kell állítania.
2011-ben a Balti, másnéven Kalinyingrádi Atomerőmű finanszírozása került veszélybe, mivel akkor a lengyel befektetők menekültek ki a projektből. (Az építkezés 2013-ben időszakosan leállt, amit a projekt újratervezésének szükségességével indokoltak.) Dél-Afrikában a bíróság állította le a szintén a VVER-1200-ra épülő beruházást, mivel a gyanú korrupcióra utalt a kormányzati szerződések körül. Fehéroroszországban ugyancsak erre a technológiára alapozva épül az Osztravec atomerőmű, a lengyel és litván kormány tiltakozása mellett, miután a hírek szerint az építkezésen több súlyos szabálytalanságra és balesetre került sor, például beemelés közben több méter magasból leejtették a létesítmény legfontosabb berendezését, a 330 tonnás, 13 méter magas és 4,5 méter átmérőjű reaktortartályt. A leejtett berendezést egyébként eredetileg a kalinyingrádi atomerőműbe építették volna be.
A szintén ezt a reaktortípust tartalmazó Novovoronyezsi Atomerőmű 2017. február 27-én állt üzembe, az indulást azonban nem lehet éppen problémamentesnek nevezni. Az első harmadik generációs orosz erőmű a beindítás után nem sokkal ugyanis leállt, és ellentmondásos hírek érkeztek az újraindításról, illetve annak késlekedéséről. A Roszatom szerint az 1-es blokkot a generátor leállítása miatt kapcsolták le a próbaüzem során, a meghibásodás nukleáris területet nem érintett. A Bellona beszámolója szerint ugyanakkor a reaktor hűtőrendszerének hibája több modernizációt is szükségessé tett a konstrukcióban, amelyeket a Leningrad Atomerőmű, a Novovoronyezs 2, illetve a fehéroroszországi erőmű esetében is végrehajtanak. A novovoronyezsi atomerőművet a paksi bővítés referenciaerőművének szántak; az azonban egyelőre nem világos, hogy ez a modernizáció Paks 2-t is érinti-e.
Megvan a szándék
Idén januárban a Kommerszant arról számolt be, hogy elhalasztják a Leningrad 2 és a Novovoronyezs 2 atomerőművek üzembe állítását, állítólag azért, mert az ipari lobbi szerint a termelt áram túlságosan drága lenne. A finnországi Fennovoima projekttel kapcsolatban pedig szintén számos nehézségről érkezett hír. Mindeközben a Roszatom világszerte szándéknyilatkozatokat köt új atomerőművek építésére a VVER-1200-as technológiája alapozva, köztük olyan, klasszikusan harmadik világbeli országokkal is, mint Etiópia vagy Nigéria, ahol az atomerőmű biztonságos üzemeltetéséhez szükséges infrastruktúra sem feltétlen adott. A tipikusan fejnehéz, vagyis nagy beruházási költséggel járó atomerőmű-építések sokmilliárd dolláros finanszírozási hátteréről nem beszélve.
Titkolja a kormány, hogy mekkora kártérítést kell fizetni, ha mégsem épül meg Paks II.
Az Átlátszó.hu portálhoz eljutott hivatalos dokumentumok szerint hiába oldotta fel a bővítéssel kapcsolatos megállapodások egy részét a kormány, több fejezet még mindig korlátozott terjesztésűnek minősül – így csak az férhet hozzá az adatokhoz, aki erre külön engedélyt kapott Süli Jánostól. A tárca nélküli miniszter egyelőre a szerződés nem titkos részeit sem adta ki a portálnak arra hivatkozva, hogy azok sérthetik a Roszatom leányvállalatának üzleti titkait.
A paksi atomerőmű bővítését célzó beruházásról szóló megállapodások nagy részének már feloldották az államtitok minősítését. Kivételt jelent az a fejezet, amely arról szól: kell-e, és ha igen, mennyit kell fizetnünk az oroszoknak, ha felbontjuk a szerződést. Vagyis, ha mégsem épül meg az atomerőmű.
