A rovat kizárólagos támogatója

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Monitoring Központja elkészítette két élőhelytípus leggyakoribb hazai madárfajai állományváltozásának elemzését az 1999-2015 közötti 17 évre visszatekintve. Az adatok azt mutatják, hogy miközben a vizsgált 22 erdei faj állománya növekvő, addig a mezőgazdasági területeken élő 16 faj csökkenő tendenciát mutat. Utóbbiaknál a legerősebb csökkenés a hosszú távú vonulókat jellemzi.

A kutatás arra figyelmeztet, hogy Magyarország sem kerülte el a nagyüzemi mezőgazdaság globálisan megfigyelhető élőhely átalakításának negatív hatását, ami nálunk a 2004-es európai uniós csatlakozásunkat követően erősödött fel. Az adatok alapján az agrárélőhelyekhez kötődően vizsgált fajok többségét 2005-ig állandó állományadatok jellemezték, az ezt követő tíz évben viszont ezek csökkenő tendenciát mutatnak, 2010-2012 közötti legalacsonyabb értékekkel. Az európai uniós állománytrendekhez hasonlóan a mezőgazdasági területek fogyatkozó madárfajai közül a legjelentősebb csökkenést hazánkban is a hosszú távú, azaz a Szaharától délre vonuló fajok mutatták. Ennek oka, hogy ezekre nem csak az európai, de a közel-keleti és afrikai élőhelyromlás, plusz a klímaváltozás negatív hatásai együttesen és olyan erővel hatnak, amit a fogyatkozó fészkelőpárok már nem tudnak ellensúlyozni.

Mire jó az agrártámogatási rendszer?

Az olyan eltűnőben lévő madárfajok azonosítása, mint amilyen például a 78%-os (!) állománycsökkenést elszenvedő réti tücsökmadár, azért is fontos, mert ezek a bioindikátor állatok az élőhelyük nagykövet fajaiként segítenek megfoghatóvá és a lakosság felé is kommunikálhatóvá tenni a kedvezőtlen környezeti folyamatokat. Azokat a negatív változásokat, amik – többek között – a beporzórovar-fajok és a termésátlagok csökkenésével vagy a talaj kimerülésével már középtávon is veszélyeztethetik a mi életminőségünket is. Ugyanakkor az adatok elemzése azt is kimutatta, hogy az agrártámogatási rendszer (akg) által érintett hazai mezőgazdasági területeken a madárállományok csökkenése kisebb mértékű. Azaz az akg természetkímélő gazdálkodási elvárásai (pl.: kaszálatlan mezsgyeszegélyek meghagyása, madárbarát kaszálás, méhlegelő-szegélyek telepítése, odútelepítés, rovartelelő bakhátak és ízeltlábú búvóhelyek kialakítása) pozitív hatást gyakorolnak a szántók és gyepek biológiai sokféleségére. Ebből az is következik, hogy az akg zöldítési követelményeinek rendszerét fent kell tartani, sőt, bővíteni is érdemes.

ködhálós madárfogás a Földközi-tenger afrikai partjainálködhálós madárfogás a Földközi-tenger afrikai partjainál

Háttér
Az MME Közép-Kelet-Európában elsőként kezdte meg egy, a nemzetközi tudományos irányelveket szem előtt tartó általános madármonitoring-rendszer kidolgozását 1998-ban.   Ennek egyik alapelemét a Mindennapi Madaraink Monitoringja (MMM) képezi, ami 1999 óta szolgáltat reprezentatív adatokat Magyarország főbb élőhelytípusairól. Az MMM programba 1999-2015 között 1300 önkéntes felmérő jelentkezett, és 1204 db 2,5×2,5 km-es UTM négyzetben (az ország területét felosztó négyzethálós mintavételi beosztás) végzett tavaszi felmérést. Az vizsgálat által érintett madárfajok az alábbiak voltak (rendszertani sorrendben): font-family:"Times New Roman",serif;}

Erdei területeken élők

Mezőgazdasági területeken élők

  • Rövidkarmú fakusz
  • Vörös vércse
  • Meggyvágó
  • Fogoly
  • Kék galamb
  • Fürj
  • Nagy fakopáncs
  • Bíbic
  • Közép fakopáncs
  • Gyurgyalag
  • Kis fakopáncs
  • Búbospacsirta
  • Fekete harkály
  • Mezei pacsirta
  • Vörösbegy
  • Parlagi pityer
  • Örvös légykapó
  • Sárga billegető
  • Erdei pinty
  • Réti tücsökmadár
  • Szajkó
  • Karvalyposzáta
  • Erdei pacsirta
  • Mezei poszáta
  • Fenyvescinege
  • Tövisszúró gébics
  • Kék cinege
  • Kis őrgébics
  • Barátcinege
  • Seregély
  • Csilpcsalpfüzike
  • Sordély
  • Sisegő füzike

 

  • Erdei szürkebegy

 

  • Csuszka

 

  • Ökörszem

 

  • Rövidkarmú fakusz

 

  • Meggyvágó

 

Az adatok elemzése során az MME kutatói az egyes fajok állományváltozásának vizsgálata mellett, az egyes élőhelytípusok leggyakoribb madárfajainál tapasztalt változások mértani átlaga alapján kiszámítják az élőhelyre jellemző állományváltozás-indexet. A mezőgazdasági területeken élő fajok esetében ez az FBI (Farmland Bird Index) szám jelez csökkenést, míg az erdei fajoknál a WBI (Woodland Bird Index) értéke növekedést jelez az elmúlt 17 év tekintetében.

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek