Miután védelmező tengerijég-korlátja elolvadt, az antarktiszi Pine Island-gleccser még közelebb került ahhoz, hogy New York méretű jéghegyet engedjen az óceánba.
A gleccseren először a NASA IceBridge-missziójának kutatói szúrtak ki egy óriási repedést 2011-ben, miközben a hatalmas jégpadot tanulmányozták speciálisan felszerelt DC-8-as repülőgépükről. Egy második repedés is kialakult, mely 2012 májusában összeolvadt az eredeti törés északi felével. Mikor a kutatók novemberben ismét visszatértek, kiderült, hogy az eredeti hasadék már kevesebb, mint egy kilométerre jár attól, hogy 770 négyzetkilométeres jéghegyet hozzon létre.
A Pine Island-gleccser borjadzási határa is mentes a tengeri jégtől, ahogy a Landsat-7 október 26-i felvételén látszik. A meleg tavaszi hőmérsékletek megolvasztják azt a tengeri jeget, mely a tél folyamán körbekeríti a kontinenst, a szelek pedig elősegítik a megmaradó jég nyílt tengerre vándorlását.
A tengeri jég egyfajta támpillérként funkcionál a hullámok ellen, megvédi a gleccser elülső részét a borjadzástól – mondja Kelly Brunt, a NASA Goddard Űrrepülési Központjának kutatója. „Így a tény, hogy jelenleg nincsen tengeri jég a gleccser előtt, arra utalhat, talán a borjadzást megelőző állapotban van” – magyarázza.
A Pine Island-gleccser a nyugat-antarktiszi jégtakaró egyik leggyorsabban változó jégpadja, mely egyidejűleg vékonyodik és egyre gyorsabban halad a tenger felé. Amint a gleccserről leszakad a jéghegy, a borjadzási határ jóval feljebb kerül a folyásirány ellenében, mint az utóbbi 40 évben bármikor.
Fotó: NASA Goddard Űrrepülési Központ
