A rovat kizárólagos támogatója
Az országgyűlés elé benyújtott újabb törvényjavaslatokkal folytatódik a környezeti demokrácia szintjének csökkentése, ami jogi, gazdasági, környezeti és társadalmi szempontból is aggályos.
Az országgyűlésnek benyújtott törvényjavaslatokat böngészve úgy tűnik, hogy újabb lendülettel folytatja a kormány a közösségi részvételi jogok visszavágását. A környezeti ügyekben érintett lakosok és az érdekeiket védő civil szervezetek számára igen káros folyamat már a 2000-es évek elején elindult, és hol nagyobb, hol kisebb lépésekkel, az uralmon lévő politikai erőtől függetlenül a mai napig tart. Az első ilyen jogalkotási lépés a 2004-es autópálya-törvény volt, amelyet követett a kiemelt beruházásokról szóló, emblematikus jelentőségű törvény, majd a környezeti hatásvizsgálat rendszerének átalakítása, az új építési engedélyezési szabályok és számos más kisebb-nagyobb változtatás.
Hazai és nemzetközi szakemberek és szervezetek régóta figyelmeztetnek, hogy a környezeti demokrácia szintjének folyamatos csökkentése jogi, gazdasági, környezeti és társadalmi szempontból is aggályos. Ennek ellenére a nyáron újabb jogszabály-módosítási tervek láttak napvilágot a gyorsabb és hatékonyabb ügyintézés jelszavával, amelyek a korábbi káros folyamatokat erősítik.
Júliusban került az országgyűlés elé a településfejlesztéssel, a településrendezéssel és az építésüggyel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló saláta, amely jelenleg zárószavazásra vár. A javaslat Budapesten megszüntetné a Budapesti Városrendezési és Építési Keretszabályzat (BVKSZ) és a Fővárosi Szabályozási Keretterv (FSZKT) intézményét, ami növeli a kerületi önkormányzatok lehetőségeit a beépítések növelésére. Ez egyrészt az egységes fővárosi építészeti kép ellenében hat, másrészt sok szigorú építési előírás ezzel egy csapásra megszűnik. Szintén aggályos, hogy bevezetnék az integrált telepítési hatásvizsgálat intézményét, ami a településrendezési eljárással egyidejűleg is folyhat, és amelyben a későbbi szakhatóságok (környezetvédelmi felügyelőség, földhivatal stb.) már előzetesen véleményezik a terveket. Ezzel az a probléma, hogy a szakhatóságok ehhez a véleményükhöz a későbbiekben is kötve lesznek, tehát a konkrét és civil részvételi jogokat biztosító engedélyezési eljárás során már nem mondhatják valamire azt, hogy nem járulnak hozzá, ha az eljárás kezdeti szakaszában már rábólintottak. A saláta módosítaná a kiemelt beruházások szabályait is, lehetővé téve, hogy a „gyorsítás" érvrendszerével kormányrendeletben lehessen alakítgatni a garanciális eljárási szabályokat és határidőket.
Szeptemberben megjelent a kiemelt beruházásokról szóló törvény idei harmadik módosítási tervezete, amely egy kormánymegbízottat nevezne ki, aki a kiemelt beruházások engedélyezésében résztvevő hatóságokat különböző eszközökkel megsürgetheti. Az új szabály a szubjektíven kiválasztott beruházásokat a korábbiak mellett olyan új (könnyen összegszerűvé tehető) előnyökkel ruházhatja fel, amelyet – álláspontunk szerint – az állam nem biztosíthat diszkriminatív módon, hiszen ez sérti az Uniós Alapszerződést és az Alaptörvényt is. A szakmaiság, a közösségi részvétel és az eljáró hatóságok függetlensége, pártatlansága is sérülne, hiszen a kormánymegbízott fellépése nyilvánvaló nyomásgyakorlás. Ez intézményesíti a hatóságoknak történő „leszólás” antidemokratikus gyakorlatát, amiről lépten-nyomon hallani.
A nyár folyamán hozták nyilvánosságra a környezetvédelmi engedélyezés – közösségi részvétellel összefüggő – módosításainak tervezetét. A tervek szerint az engedélyezési eljárás során az érintettek véleményének begyűjtése érdekében tartott közmeghallgatást hangfelvétel vagy képfelvétel útján is dokumentálhatja a környezetvédelmi felügyelőség, írásbeli jegyzőkönyvnek nem kell készülnie. A jegyzőkönyv írásba foglalási kötelezettségének eltörlése azért sérelmes, mert ez gyakorlati segítség volt az érintett lakosok és kisebb civil szervezetek számára, hiszen megkönnyíti a közmeghallgatáson elhangzott vélemények kereshetőségét, értelmezését, használatát. A civilek egymással való kapcsolattartása szempontjából is fontos a közmeghallgatáson elhangzottak írásbeli rögzítése és a jelenléti ív közzététele. A módosítás lehetővé tenné továbbá, hogy a közmeghallgatás a felügyelőség erre alkalmas hivatalos helyiségében is megtartható legyen a helyi önkormányzat által biztosított helyszín helyett. Ez sértené a helyi lakosok érdekeit, mivel vidéki, de akár fővárosi viszonylatban is hosszabb utazásokat, útiköltséget, időt venne igénybe a közmeghallgatásokon való részvétel.
A harmadik fontos módosítási javaslat, hogy az eljárások megindításának közzététele a hirdetőtáblán való kifüggesztés mellett csak a honlapon, elektronikus úton történne, a közmeghallgatás időpontjáról, helyéről szóló közlemény a helyi lapban vagy napilapban nem jelenne meg. A lakosság körében jelenleg nem általános az internet használata, a helyi újság viszont általában a település valamennyi lakosához eljut. Emellett az elektronikus közzététel folyamatos aktivitást vár el a lakosságtól, feltételezve, hogy naprakészen nyomon követik az aktuális hirdetményeket, a helyi lapokban viszont az átlagos aktivitású állampolgár is értesülhet az őt érintő eljárásokról.
Mindezek mellett a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal hatósági jogosítványainak megszűnése és létjogosultságának kétségbevonása is azt üzeni, hogy a jogalkotó nem tartja kellően fontosnak a közösségi részvételi jogokat, környezetünk állapotát, kulturális és természeti örökségünket.
Dr. Bendik Gábor
környezetvédelmi szakjogász
a Levegő Munkacsoport megbízásából
