A Greenfo 2013. május 5-én jelentette meg Gera Pál „Ragadozógazdálkodási modell” című írását. Az érintett Vidékfejlesztési Minisztérium helyreigazítási kérelmét itt közöljük.
A Vidékfejlesztési Minisztérium közleménye:
A Greenfo oldalán 2013. május 5-én megjelent Gera Pál „Ragadozógazdálkodási modell” című cikke számos tévedést és pontatlanságot tartalmaz, amelyek alkalmasak arra, hogy félrevezessék a közvéleményt a Vidékfejlesztési Minisztérium vadászható fajokkal kapcsolatos álláspontja, valamint a legjelentősebb vadászati, vadgazdálkodási és természetvédelmi civil szervezetekkel folytatott együttműködésünk természetét illetően. A szerző sajnos nem az első alkalommal próbál alaptalan vádaskodással hangulatot kelteni e témában, a Népszabadság 2011. november 3-i számában megjelent cikkében – „Levadászták a természetvédelmet” – ugyanezen vádakkal illette a tárcát és a tárcával megállapodást kötő civil és más szakmai szervezeteket. A vádakra akkor a Népszabadság 2011. november 15-i számában közzétett „Nincs vadásztitkunk” című közleményben reagálhattunk, az ott megfogalmazottakat továbbra is fenntartjuk.
A szerző újabb támadásait a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (CIC) budapesti közgyűléséről szóló sajtóhírek váltották ki, amelyek szerint ott többek között az hangzott el, hogy ’a vadászat a fenntartható természetvédelem legfontosabb eszköze’. A CIC a Minisztériumtól független – egyébként magyar alapítású – nemzetközi szervezet, amelynek közgyűlésén elhangzottakkal természetesen nem kötelező egyetérteni. Mindez azonban nem ad okot arra, hogy e magánvéleményt a tárca és partnerszervezetei álláspontjaként próbálják beállítani – miként azt a szerző teszi –, illetve az ennek ürügyén a szerző által folytatott alaptalan vádaskodást sem indokolja.
Fontosnak tartjuk leszögezni, hogy a szerző állításaival szemben, a Vidékfejlesztési Minisztérium, valamint a vadászati és természetvédelmi civil szervezetek között létrejött megállapodás – amelyet az alapvető jogok biztosának a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó helyettese, valamint két egyetem is aláírt – hosszas és alapos egyeztetések mentén kialakult kompromisszumot rögzít, amelynek részesei a vadászati és a természetvédelmi ágazat prominens civil képviselői. Utóbbiakat a megállapodásban a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a WWF Magyarország képviseli – rangos civil szervezetekről van tehát szó, amelyeket éppen a hazai zöld mozgalom választott ki arra, hogy ez ügyben a természetvédelmi érdekeket képviseljék. Erre figyelemmel egyszerűen alaptalan hazugság a szerző azon állítása is, hogy a megállapodás alapján a nem vadászati elkötelezettségű szakmai és társadalmi szervezetek teljes kizárásával lehetne dönteni (véleményt formálni és kutatni) a ragadozó emlősök vadászatáról, továbbá nem megalapozott az a vád sem, hogy a Minisztérium egyszerűen eldöntötte volna, hogy kinek lehet beleszólása az ágazatot érintő döntésekbe. Nevetséges az a vád is, hogy a megállapodást aláíró civil szervezetek kivétel nélkül a kormányhoz közel álló szervezetek lennének.
Alaptalan a szerző azon vádja is, hogy a megállapodás részesei monopolizálták volna a témát érintő kutatási tevékenységet. A felek valóban megállapodtak bizonyos kutatási tevékenységekben annak érdekében, hogy az egyes fajok vadászati hasznosíthatósága kapcsán megalapozott döntések szülessenek. A megállapodás értelemszerűen csak az abban részes felekre vonatkozik, így természetesen senki sincs elzárva attól, hogy a megállapodástól függetlenül kutatási tevékenységet folytasson. A megállapodást aláíró természetvédelmi szervezetek a kutatási és monitoring tevékenységben is részt vesznek, nem felel meg tehát a valóságnak az sem, hogy e tevékenységeket kizárólag a „vadászati illetőségű” végzik.
Természetesen nincs alapja azon szerzői állításoknak sem, hogy a megállapodás alapján „olyan ritka, és még napjainkban is alig ismert állatfajokat lehet majd lelőni és trófeaként hazavinni, amelyeket jobbadán csak egyedül hazánkban vadászhatnak le”, továbbá, hogy a vadászok ma kedvükre kereskedhetnének a védett állatok trófeáival. Ezzel szemben a veszélyeztetett állatok kereskedelmét szabályozó ún. Washingtoni Egyezmény továbbra is hatályos, és azt Magyarország természetesen tiszteletben tartja. A szerző által kifogásolt, a Minisztérium és a partnerszervezetek közötti megállapodás csak egy párhuzamos engedélyeztetési eljárást szüntetett meg, ráadásul nem is a trófeákkal való kereskedelem vonatkozásában. Továbbá a Minisztérium jogalkotási tervében nem szerepel a vadászati törvény módosítása, és nincs tudomásunk e törvény tervezett módosításáról – a szerző tehát ennek kapcsán is minden bizonnyal alaptalanul riogat.
Végül ismételten leszögezzük, hogy a Minisztérium a megállapodásban foglaltak mellett is nyitott más civil és egyéb szakmai szervezetekkel való párbeszédre, ugyanakkor csupán alaptalanul vádaskodó személyekkel nem lehet érdemi párbeszédet folytatni.
Vidékfejlesztési Minisztérium
Budapest, 2013. május 14.
