Néhány hónapja a Magyar Víziközmű Szövetség megjelentetett egy átfogó tanulmányt, amely áttekinti az ágazat főbb problémáit. Nemrég pedig megismerhettük a Kvassay Jenő Terv vitaanyagát, melyet az Országos Vízügyi Főigazgatóság készíttetett. E dokumentum egészen kemény, de reális értékelést tartalmaz. Jól látható tehát, hogy a vízügyi szakma egyre súlyosabb vészjelzéseket küld a kormány felé.
A gyakorlatban úgy tűnhet, hogy pusztán szakmai „segélykiáltásról” van szó, ugyanakkor ha a kormányzat nem érti meg ezt a világos jelzést, és nem hajlandó tudomást venni a problémák mélységéről, továbbá nem tesz azonnali lépéseket ezek megoldása irányában, akkor mindez a későbbiekben súlyos társadalmi-gazdasági, és környezeti problémaként fog mindannyiunk fejére hullani. A magunk részéről kötelességünknek tekintjük, hogy felerősítsük ezt a szakmai jelzést, és megpróbáljunk megtenni mindent annak érdekében, hogy a kormányzat odafigyeljen a szakma véleményére, és végre cselekedjen.
Az ágazatot a rendszerproblémák jellemzik, nem csak a finanszírozás terén vannak súlyos hiányosságok. A döntéshozatal részéről hiányzik a megfelelő szakmai szemlélet, rendkívül bizonytalan, gyorsan változó a jogszabályi környezet. Problémákat okoz a széttagoltság: a vízügy jelenleg három minisztérium alá tartozik.
A szakemberek szerint leginkább problémás terület a települési vízgazdálkodás, amely kapcsán több, mint 800 fokozottan veszélyeztetett település van. Szintjén megfogalmazódott, hogy a környezeti fenntarthatóság nem érvényesül jelenleg a vízügyben, ezt felülírják a gazdaságossági szempontok, és nem biztosítottak a megfelelő források a vízjogi engedélyezéshez, ellenőrzéshez. Így a tanulmány szerint a vízkincs védelme, és az ökológiai biztonsága hiányt szenved.
Óriási problémát jelent a növekvő szakemberhiány, a vízzel kapcsolatos oktatás, továbbá a kutatóhálózat is szétesett. Hasonlóképpen
problémásnak látják a szakemberek a megvalósuló beruházások gazdasági fenntarthatóságát, és a víziközmű szolgáltatók helyzetét, amelyek a rezsicsökkentés, és különadók miatt súlyos gondokkal küzdenek. Az egyik legégetőbb probléma pedig a művek fenntartása, és a rekonstrukció finanszírozásának nyitott kérdésre. E terület alulfinanszírozott, így az állami tulajdonú közművek állapota folyamatosan romlik, és a felújítási igény folyamatosan növekszik.
Úgy gondoljuk tehát, hogy a kormányzatnak át kell értékelnie a vízügyi ágazat helyét, és ideje utat engedni a döntéshozatalban a
szakmának. Úgy véljük, hogy kiemelt figyelmet kell fordítani a hazai vízügyre, és szakmai vezetőt kell helyzetbe hozni – egy önálló
szakminisztérium élén. A végleges vízügyi stratégia ismereteink szerint decemberben kerül a kormány elé. Véleményünk szerint a kormány csakis úgy fogadjon el új stratégiát, hogy elismeri az ágazat súlyos problémáit, és ezek megoldása felé mutató szemléletváltás
valósít meg.
Keresztes László Lóránt szakszóvivő, elnökségi tag, LMP
