Senkinek se legyen illúziója: amíg Orbán Viktor kormánytényező, addig a Hajógyári Szigetet, annak természeti értékeit folyamatosan pusztulás fenyegeti. Ha most időlegesen megúszta is a szigeti erdő, hogy láncfűrésszel tanítsa móresre az ország gazdura, az már biztos veszteség, hogy Orbán tökéletesen feleslegesen lenullázta a Hajógyári Sziget világörökségi pályázatát.
Porig alázva ország-világ előtt a pályázaton több mint egy évtizeden át dolgozó magyar régészeket, kutatókat és úgy nem mellesleg alaposan lejáratva Magyarországot. Magyarország több mint évtizeden át szervezte az egykori dunai védvonal, a Limes 64 legfontosabb helyszínét felsorakoztató német-osztrák-szlovák-magyar pályázatot. Végül, tizennyolc évnyi szervezés után hetekkel(!) a sorsdöntő UNESCO-szavazás előtt Orbán egy laza tollvonással, indok nélkül kivette a csomagból a pályázat legfontosabb helyszínét, a Hadrianus-palota romjait rejtő Hajógyári Szigetet. Indoklás nem volt, azt csak a kormányzati zuhanyhíradóból lehetett tudni, hogy a kabinet „valami nagyra” készül a szigeten, amit akadályozott volna, ha világörökséggé lesz a sziget.
A lényegében arcul köpött magyar régészszakmának már csak annyi szerepe maradt, hogy Orbán helyett elvigye a balhét, így a magyar szakembereknek kellett eldadogni az UNESCO közgyűlésén, hogy kormányuk az összes érintettet becsapta, majd ezek után az UNESCO visszadobta a teljes, közös pályázatot. A kormányt mit sem zavarta ez a kis affér, vígan készültek arra, hogy egy parti gáttal tönkre vágják a szigetet, ledózerolják az utolsó fővárosi ártéri erdőt, hogy ingatlanbefektetésre alkalmas legyen a sziget árvízmentesített területe.
Igen ám, csak közben jött az önkormányzati választás és a Fidesz lényegében bebukta Budapestet, miután a városiak zöme torkig lett a CEU-t elüldöző, az MTA-t is szétberhelő kultúrharc címén kultúrapusztító hatalomból és megvonta a bizalmat a mindezt a tarolást egy mukkanás végignéző Tarlós Istvántól. Így viszont már Orbánnak is neccesnek tűnt a kaland: a jelek szerint Tarlóssal a háta mögött simán megreszkírozta volna a szigeti fapusztítást, ám az ellenzékivé lett városházával nem merte ráküldeni a láncfűrészeseket a szigetre, leginkább azért, mivel attól tartott, hogy az ellenállásból politikailag megerősödik az ellenzék.
Ahogy ez a veszély fenyegette korábban a netadóval, olimpiával, a vasárnapi boltbezárással is, úgyhogy immáron rutinosan visszavonulót fújt, pontosabban személyes Safranekje, Gulyás Gergely nevű beosztottjával mondatta el, hogy nem fog épülni a szigeten semmi. Természetesen mint minden orbáni ígéret, ez is a kimondásának pillanatában igaz, majd a következő pillanatban már érvényét veszti. Minimum beszédes, hogy azért a világörökségi pályázatot sem nyújtják be újra. És biztos ami biztos, megtervezik azt az erdőpusztító gátat. Hogy ha fordulna a politikai széljárás úgy késlekedés nélkül nekieshessenek a szigetnek. Addig meg épít a Vejkó másutt. Ahogy a szú is lassan percet, Fanyűvő Viktor sem siet.
