A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) és a BirdLife International nevű szervezet adatainak legfrissebb elemzése szerint a világszerte élő 557 ragadozómadár-faj 30 százaléka mérsékelten fenyegetett, sebezhető, veszélyeztetett vagy súlyosan veszélyeztetett. Utóbbiak közé 18 faj tartozik, köztük a majomevő sas (nyitóképünkön) és a csuklyás keselyű is.
Világszerte csökken a ragadozó madarak száma – figyelmeztetnek a kutatók az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) megjelent tanulmányukban.
Gerardo Ceballos, a Mexikói Nemzeti Autonóm Egyetem kutatója, a tanulmány társszerzője szerint egyes fajok bizonyos területekről pusztulhatnak ki teljesen, ami azt jelenti, hogy többé nem töltik be csúcsragadozói szerepüket az adott ökoszisztémákban.
„A szirti sas Mexikó nemzeti madara, mára azonban alig maradt belőle néhány egyed az országban” – jegyezte meg a szakember, hozzátéve, hogy egy 2016-os számláláskor mindössze 100-ra becsülték a mexikói költőpárok számát. A hárpiák egykor széles körben elterjedtek voltak Dél-Mexikóban, valamint Közép- és Dél-Amerikában, ám a fakitermelés miatt mára drasztikusan csökkent az elterjedési területük. A tanulmány szerint a döntően napközben aktív, fenyegetett ragadozó madarak – úgy mint a sólyom, a sas és a keselyű – 54 százalékának zsugorodott a populációja, míg az éjszaka aktív fenyegetett fajoknál – például baglyok – ez az arány 47 százalék. A szakemberek szerint mindez azt jelzi, hogy a populációcsökkenésért felelős tényezők még mindig fennállnak, és ezek a fajok azonnali figyelmet igényelnek.
A ragadozó madarakra az élőhelyeik elvesztése, a klímaváltozás és a mérgező anyagok jelentik a legnagyobb fenyegetést világszerte. Egy nagy hatású rovarméreg (DDT) a fehérfejű rétisasok tojása héjának elvékonyodásához és populációinak megtizedelődéséhez vezetett Észak-Amerikában. A veszélyes kemikáliát betiltották az Egyesült Államokban 1972-ben, aminek nyomán a populációk mostanra regenerálódtak.
A rágcsálóirtók és a vadászlövedékekben lévő ólom azonban továbbra is fenyegetést jelent a ragadozó madarakra, mivel nagy részük rágcsálókon és elhullott állatokon él. Egy haszonállatok kezelésére használt gyulladáscsökkentő gyógyszer a keselyűk tömeges pusztulását okozta Dél-Ázsiában. A madarak elhullottak, miután a szerrel kezelt haszonállatok tetemeiből táplálkoztak. A szakemberek szerint a térségben egyes fajok populációi 95 százalékkal csökkentek az elmúlt évtizedekben.
Veszélyben a szárazföldi gerincesek
Globális térképet készített egy nemzetközi kutatócsoport a leginkább védelemre szoruló térségekről. A kétéltűeket, madarakat és emlősöket veszélyeztető fő tényezők: a mezőgazdaság, a vadászat és csapdaállítás, a fakitermelés, a környezetszennyezés, az invazív fajok és a klímaváltozás – állapította meg az ENSZ Természetvédelmi Monitorozó Központjának munkatársa, Mike Harfoot a Nature Ecology and Evolution című tudományos lapban bemutatott tanulmányában.
Az általa vezetett kutatócsoport többek között a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) veszélyeztetett fajokat kategorizáló vörös listáját vette alapul. Azonosították azokat a nagy földrajzi területeket, ahol több mint 50 százalék a valószínűsége annak, hogy bizonyos kétéltű-, emlős- vagy madárfajokat a fő veszélyek egyike fenyegeti. Különösen nagy a fenyegetettség Délkelet-Ázsiában, elsősorban Szumátra és Borneó szigetén, valamint Madagaszkáron. A kétéltűeket az európai régióban is nagy veszély fenyegeti, ennek oka a mezőgazdaság, az invazív fajok jelenléte és a környezetszennyezés. A klímaváltozás hatásai a sarkvidéki régiókban, Ausztrália keleti partjainál és Dél-Afrikában érvényesülnek a legnagyobb valószínűséggel, és főként a madarakat érintik.
A leggyakoribb veszélyt mind a három gerinces osztály számára a mezőgazdaság jelenti.
A madarakat és az emlősöket a vadászat és a csapdák veszélyeztetik legnagyobb mértékben: a madarakat a globális szárazföldi területek 50 százalékán, az emlősöket a területek 73 százalékán. A szakértők létrehoztak egy olyan térképet is, amely a leginkább védelemre szoruló térségeket mutatja be. Ilyen területek a Himalája, Délkelet-Ázsia, Ausztrália keleti partvidéke, Madagaszkár lombhullató erdői, a kelet-afrikai Nagy-hasadékvölgy egyes részei, a nyugat-afrikai Guinea erdői, a dél-amerikai atlanti partvidéki esőerdők, az Amazonas-medence és az Andok északi része.
