Nem túlzás azt állítani, hogy az orosz energiaszektor borzalmas állapotban van, írja a Politicóban az Economist elemzőrészlegének egyik vezetője.
Rövid távon persze nagy veszteségek várnak az európai országokra, ám hosszabb idő távlatában egyszerűen kudarcra van ítélve Moszkva próbálkozása. Vlagyimir Putyin húzása csak felgyorsítsa a véget a szénhidrogén ágazat számára, és így az kénytelen lesz elbúcsúzni a globális szuperhatalom státuszától.
A Kreml három célt akart elérni, amikor belevágott az energia hadviselésbe:
1. Az elején, amikor még többé-kevésbé zavartalanul zajlottak a szállítások, bizonytalanságot igyekezett kelteni, ideértve, hogy az EU-államok ne tudja felkészülni a várható fejleményekre.
2. Meggyengíteni az európai gazdaságokat és ez a stratégia be is jött, a földrész jövőre valószínűleg recesszióba süllyed.
3. Elősegíteni a kontinens politikai megosztottságát, amihez az orosz fél felcserélte az okot és az okozatot, hiszen az energiaválság vezetett el a szankciókhoz, nem pedig fordítva.
E pillanatban azonban Európa még kutyaszorítóban van, mert erősödik a gazdasági és társadalmi válság, hiszen a magas energiaárak táplálják az inflációt. Megugrottak a megélhetési költségek és ez még 2-3 évig így maradhat. Mi több, a dolgok fordulhatnak még sokkal rosszabbra is. Ha nagyon kemény lesz a tél, az csak fokozza a nyomást. Sőt, a következő két tél még kritikusabbnak ígérkezik, mivel most – javarészt orosz forrásból – sikerült feltölteni a tározókat, ám nem világos, miként lehet megoldani a feladatot a közeljövőben.
Az Oroszország által alkalmazott zsarolás meggyőzte az uniós partnereket, hogy Moszkva nem megbízható szállító. Az eredmény az lett, hogy a szervezet megkétszerezte erőfeszítéseit a függő viszony megszüntetésére. Sorra épülnek a folyékony gáz átfejtésére szolgáló létesítmények, és lázasan dolgoznak a terveken a megújuló energiaforrások hasznosítására.
Nagyon úgy néz ki, hogy a földrész három éven belül meglesz az orosz gáz és olaj nélkül is. Két hónap múlva leállítja az olajimportot, amit főként a kínai és indiai kereslet kiválthat, bár alighanem kemény árengedményeket kicsikarva Moszkvától. Ugyanakkor az USA további szankciók elrendelésével még jobban visszaszoríthatja az orosz olajkivitelt.
A gáz kapcsán pedig csak még rosszabbak Moszkva kilátásai. Az export idáig javarészt Európába irányult, vezetékeken keresztül. Új hálózatok építéséhez idő és pénz kell, ám mindkettő eléggé bajos. Peking ugyan nagy mennyiséget át tudna venni, de óvatosságra inti, hogy látta, mit művelt Putyin az energiahordozóval. No, meg a kínai gazdaságban egyelőre lanyhul a kereslet a gáz iránt.
Ily módon eléggé csehül áll az egész orosz energiaipar, amely pedig a gazdaság egyharmadát teszi ki, a költségvetési bevételeknek hozzávetőleg a felét adja és durván kétharmadot képvisel a kivitelben. Ám ennek vége a következő évtizedben, csakhogy ezzel még nem zárulnak le az orosz gondok.
A Kreml szemszögéből létveszélyt jelent, hogy az érintett cégek már nem kaphatnak sem nyugati hitelt, sem technológiát. Merthogy a jelenlegi lelőhelyek lassan kimerülnek, és vannak ugyan nagy készletek az Északi-sarkvidék alatt, de ahhoz az oroszok külföldi segítség nélkül nem tudnak hozzáférni. Ily módon Putyin csakis a rövidebbet húzhatja az energiaháborúban – mutat rá a brit szakértő a Politicón.
