A sarkvidéki jég-archívum elemzése jelentősen hozzájárult a klímaváltozásról alkotott mai képünkhöz.
A messzi északon található, dán fennhatóság alá eső Grönland a Föld legnagyobb szigete. A leesett hó rétegeket képez a sziget felszínén, és egy idő után jéggé alakul át, a rárakódó újabb rétegek nyomásának hatására. Így az évezredek során igen vastag jégtakaró alakult ki – a jég vastagsága helyenként a három kilométert is meghaladja. Ezúton évente újabb és újabb rétegek képződnek, melyek a fák évgyűrűihez hasonlíthatók.
A jégtakaró egyes összetevőinek koncentrációja, az elektromos vezetőképesség, a hóba került szennyeződések nyomán kialakult szín a kutatók számára értékes információkat rejtenek a múltról. A vastag jég megfúrása és elemzése tulajdonképpen egy bolygónk klímájáról vezetett „természetes jegyzőkönyv” elolvasását teszi lehetővé. A „jegyzetek” Grönlandon 123 000 évre nyúlnak vissza, az Antarktiszon pedig több, mint 400 000 évre.
Grönlandon az első jégfúrásokat az 1960-as évek első felében készítették a sziget északnyugati részén található Camp Century nevű amerikai katonai támaszponton. A fúrásokban nagy szerepe volt Willi Dansgaard dán kutatónak. Azóta több további helyszínen is folytak, illetve jelenleg is folynak ilyen irányú vizsgálatok. Az újabb kutatásoknál a tudósok célja az volt, hogy az ebből a szempontból legjobb helyszínre menjenek – oda, ahol a legtovább lehet „visszafúrni” a múltba – meséli Anders Svensson, a Koppenhágai Egyetem Jég és Klímakutató Központjának munkatársa. Megkeresték tehát a jégtakaró tetejét képező hátságot, majd azon belül radarral kutattak olyan hely után, ahol a a jég alatti sziklatalapzat felszíne vízszintes, így a nagy nyomás alatt lévő alsó jégrétegek nem deformálódtak el.
A fúrás egy-egy lépése során három méteres jéghengert hoznak a felszínre. Mivel a teljes hossz három kilométeres, ezer alkalommal kell fel-le mennie a fúrószerkezetnek. Ehhez két-három nyárra van szükség.
Svensson elmodása szerint a letűnt korok klímájára a jégben lévő oxigén különböző súlyú változatainak, azaz izotópjainak arányából lehet következtetni. Melegebb klímánál ugyanis más az izotópok aránya, mint hidegebb éghajlat esetén. A kutatók ki tudják mutatni a 18-as oxigénizotóp éves ciklusát is, ennek segítségével a fák évgyűrűihez hasonlóan azonosítani lehet az éveket a furatban. Az „évgyűrűket” szabad szemmel is lehet látni a grönlandi jégben, ugyanis a Kínában minden évben jelentkező viharok által felkavart por itt is megjelenik. Kimutathatók emellett a Föld nagyobb vulkánkitöréseinek a nyomai is. Mindezeket a szemrevételezésen és fényképeken alapuló elemzés mellett a jég savasságát mérő készülékkel is lehet elemezni.
A vizsgálatok kimutatták, hogy mintegy 14 000 évvel ezelőtt drasztikus felmelegedés következett be: 50 év alatt 15ºC-al növekedett a hőmérséklet Grönlandon (globálisan valószínűleg nem volt ilyen mértékű a felmelegedés). Ezen esemény nyomai a Föld más részein is kimutathatók üledékekben, barlangok alján.
A jégbe zárt levegőbuborékokban meg lehet mérni az egykori levegő üvegházgáz-koncentrációját (azaz a globális felmelegedést okozó szén-dioxid, ammónia és más üvegházhatású gázok arányát). Ezáltal összefüggést lehet keresni a különböző földtörténeti korszakok klímája és az üvegházgázok között. A vizsgálatok eredményei szerint bolygónkon az elmúlt 450 000 évben most a legmagasabb a szén-dioxid és az ammónia együttes aránya. Ebben az időszakban az üvegházgázok koncentrációja és a hőmérséklet szoros összefüggést mutatott. A legtöbb szakértő szerint a szén-dioxid és az ammónia befolyásolja a hőmérsékletet. Ugyanakkor valószínűleg fordítva is működik a kölcsönhatás, azaz a hőmérséklet hatással van a légkör összetételére. A folyamatok egy komplex rendszerben működnek. Olyan hatások is érvényesülnek, mint egy nagyobb vulkánkitörés, amely után több éven keresztül hűvösebb a klíma bolygónkon, a levegőbe került por árnyékoló hatása miatt.
Az utóbbi másfél évszázad adatai segítségével ki lehet mutatni a grönlandi jégtakaró lassú olvadását – ez főként a partok közelében gleccsereknél látványos. A szigeten zajló olvadás nyomán a tengerbe kerülő víz évente 0,4 mm-el növeli a tenger szintjét. Anders Svensson szerint nem nevezhető gyorsnak ez az olvadás, és egyelőre nem jelentős a változás. Ha viszont tovább növekszik majd a tengerszint, víz kerül a grönlandi jég alá, amitől az gyorsabban fog olvadni, és egy pozitív visszacsatolás (önmagát erősítő folyamat) fog beindulni.
——
Köszönettel tartozom a budapesti Dán Nagykövetségnek a cikk megírásához nyútott támogatásért.
