Az amerikai biotechnológia-ipar Romániát hídfőként használva próbálta megvetni a lábát az Európai Unióban – derül ki a napokban nyilvánosságra került követségi táviratokból. Az Egyesült Államok bukaresti képviseletének dokumentumai szerint a génmódosított növények termesztése és az ezzel kapcsolatos európai lobbi a kétoldalú kapcsolatok állandó témája volt.
Az Egyesült Államok szerint Románia a „biotechnológia úttörője”, egyedülálló a régióban azáltal, hogy termeszti az Európai Unióban betiltott génmódosított szóját – világít rá a 2005 januári bukaresti távirat, miért választotta az Egyesült Államok hídfőnek Romániát a „GMO-hadművelethez”. „A követség célja segíteni Romániát, hogy életképes biotech-iparát megőrizve lépjen be az EU-ba” – tették hozzá.
2006-ban, Románia uniós csatlakozása előtt Nicolas Taubman nagykövet figyelmezteti a központot: a román farmerek nagy GMO-támogatók, viszont az Európai Bizottság részéről erős nyomás nehezedik Romániára, hogy betartsa az uniós szabályokat. A nyomás abban nyilvánulhat meg, hogy Románia csatlakozásának dátumát feltételekhez kötötték, ezek közül az egyik a GMO-k nyomon követése és ellenőrzése. Ennek ellenére Románia erős szövetségese lesz az USA-nak az EU-ban a biotechnológia terén – szögezi le a május 16-án kelt távirat.
Az évek múltával a táviratok lelkes hangneme csalódottra vált. Az ok: a bukaresti kormány magyar környezetvédelmi minisztere nem érti a biotechnológia előnyeit. Pedig – olvasható egy amerikai GMO-lobbit előkészítő, 2008. augusztusi táviratban – „nincs egyetlen más ország sem, amely Romániához fogható módon testesítené meg elképzelésünket az USA-val szorosan együttműködő Új Európáról”.
A távirat szerint Korodi Attila – többek közt magyar nyomásra – be akarja tiltani a Monsanto cég által kifejlesztett MON 810 génmódosított kukoricafajta termesztését, noha a román gazdák elismerik a biotechnológia előnyeit. A követség bátorítja a minisztériumot, hogy tegye magáévá a tudományos megközelítést, és Románia tegyen szert vezető szerepre az EU-ban ezen a téren – áll a táviratban. A szeptember 10-i távirat szerint a biotech-lobbit vezető Richard Lugar szenátornak nem sikerült meggyőznie Korodit. A miniszter azt mondta, hajlandó megfontolni a dolgot, de fő feladatának a GMO-k ellenőrzését tartja, és továbbra is foglalkoztatja a kérdés, hogy milyen hatással lennének a génmódosított növények Románia bio-élelmiszeriparára.
2009 áprilisában a bukaresti követség végre pozitív fejleményekről számolhat be. Március 16-17-én több sikeres találkozókon vett részt Romániában Jack Bobo, az amerikai külügyminisztérium biotechnológiáért felelős tanácsadója. Vasile Bacila, Ilie Sarbu mezőgazdasági miniszter főtanácsadója, illetve Marian Zlotea, az Állategészségügyi Hatóság új elnöke arról tájékoztatta az amerikai küldöttséget, hogy az új kormány támogatja a GMO-termesztést. A tárgyalásokon nemcsak a bukaresti kormány álláspontjáról esett szó, hanem arról is, miként „erősíthetné Románia biotechnológia-barát hangját az EU-n belül”. Zlotea – akiről a távirat megjegyzi, hogy volt EP-képviselő, vagyis ismeri a brüsszeli döntéshozatali mechanizmusokat – arra panaszkodott: Romániára állandó nyomás nehezedik Magyarország, Ausztria és Franciaország részéről, ezért Bukarestnek nagyobb támogatásra van szüksége az Európai Bizottságon belül, „mert egyedül nem tud helytállni a biotech-ellenes tagországokkal szemben”.
2010 januárjában Aaron Feit, a budapesti amerikai nagykövetség gazdasági osztályvezetője kéri, Washington küldjön Budapestre szakértőket, hogy meggyőzzék a választások után felálló új kormányt a GMO-k kérdésében. A követségi osztályvezető szerint kívánatos lenne Jack Bobo jelenléte. Bár nem várható, hogy az új kormány azonnal megadja magát, a folyamatos és főleg korai kapcsolatfelvétel hosszú távon eredményesnek bizonyulhat – írta Feit.
Egy 2009. áprilisi brüsszeli távirat rávilágít, hogyan látják az amerikaiak elérhetőnek céljaikat az EU-n belül. „Koalíciós politika az EU-játék neve” – összegez a távirat, amelyről kiderül, hogy egy ötrészes sorozat utolsó része. Szakértők, köztük az Európai Tanács vezető beosztású tisztségviselői „árulkodnak” az EU működési mechanizmusairól. A következtetés: a kelet- és közép-európai tagállamok erősen töredezett, tízes csoportja könnyen felhasználható „Brüsszel kilendítésére” az amerikai érdekeknek megfelelően. Egy volt amerikai hivatalosság, aki időközben Brüsszelben think-thanket alapított, meglepetten tapasztalta, hogy az unió intézményeit „mennyire könnyű megfúrni”, illetve „mennyire hajlíthatók, ha megfelelő módon közelítenek hozzájuk”.
