Szálka volt Illés Zoltán államtitkár szemében, ráadásul értékes ingatlant birtokolt – de mi okozhatta a vesztét?
A teljes, 140 fős gárdára vonatkozó csoportos létszámleépítést jelentett be a napokban a Vituki Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kutatóintézet április közepén kinevezett új vezetősége, a céget a vidékfejlesztési tárca tájékoztatása szerint felszámoló világítja át. Ezzel alighanem 120 éves történelme végére ért az egymilliárd forintos saját tőkével – a Soroksári-Duna partján levő telken két laboratóriummal és egy jellegzetes toronyházzal – rendelkező nonprofit kft, amely korábban a környezetvédelmi tárca háttérintézménye volt. A néhány éve még több mint 240 fős kutatóintézet kezeli az országos vízállási adatokat, az általa készített előrejelzések alapozzák meg az árvízi felkészülést. Módszeresen kutatta a felszíni és az alatti vízkészlet mennyiségét, minőségét – az efféle ismeretek alapozták meg például a bauxitbányászat leállítását a Hévízi-tó forrásainak védelmében. Az utóbbi két-három évben azonban az állam mind kevesebbet szánt e közhasznú tevékenységekre, tavaly és tavalyelőtt már a Vituki bevételének több mint kilenctizede vállalkozásból, piaci tevékenységből származott.
Szakmai körökben arra tippelnek, hogy nem is elsősorban a takarékoskodás szándéka állhat a jeles intézmény felszámolása hátterében, hanem az ingatlan sorsa. Korábban az intézmény fölötti tulajdonosi jogokat gyakorló Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV) nem fogadta el azt a költségvetési tervet, amely az egy év alatt hatvan fővel karcsúsított létszám megőrzésével az 1,1 milliárd forintos bevételi előirányzat nagyobbik felét közhasznú megrendeléssel teljesítette volna – viszont megtiltotta, hogy az év második felére is átnyúló vállalkozási szerződést kössön a cég. Az MNV által kinevezett, vízügyi tapasztalatokkal nem rendelkező új ügyvezető, Csúzy Anita helyettese, Karda László ingatlanügyekben jártas üzletember – talán nem alaptalan arra következtetni, hogy a leépítések után a Csepel-sziget északi csücskével szemben elhelyezkedő Vituki-telek gazdát cserél majd. Elvégre az eredeti 8,5-ből 7,8 hektárt is állami kezdeményezésre – az akkor még létező környezetvédelmi tárca helyettes államtitkára, a később az MNV vezérigazgatói posztját is betöltő Tátrai Miklós hathatós közbenjárására – vásárolhatott meg a Wallis-cégcsoporthoz tartozó Wing Zrt. (HVG, 2008. augusztus 9.).
A Vituki szakembereinek és eszközeinek egy részét feltehetően az idén januárban létrehozott Nemzeti Környezetügyi Intézetbe (NKI) helyezik át, amelynek tevékenységi köre feltűnő hasonlóságot mutat a Vitukiéval, ám anyagiakkal rosszul látták el. Az NKI alapításával egyidejűleg az állami vízügyi szervezet gerincét, az ár- és belvízvédelmi szolgálatot a Belügyminisztérium fennhatósága alá helyezte a kormány, mondván, az a tárca felelős a közmunkák szervezéséért, márpedig arra az árvízvédelmi létesítmények rendbetételében is szükség van. Az Illés Zoltán környezetügyi államtitkár felügyelete alatt maradt feladatokat – a vizek minőségi védelmét, a vízháztartás stratégiájának alakítását – a korábbi erők töredéke szolgálja. De Illésnek nem csak ezért jönne kapóra a Vituki egy részének megkaparintása, az államtitkár szemében amúgy is szálka a vele szembeszálló vállalkozás.
A Vituki beperelte ugyanis az államtitkár instrukciójának engedelmeskedő környezetvédelmi felügyelőségeket, amelyek sorozatban vonták vissza a jogerős környezetvédelmi és vízjogi engedélyeket a Vituki tervei alapján elvégzendő dunai mederátalakításokra. Az unió többéves program keretében finanszírozta a folyó hajózhatóságát javító munkák előkészítését (HVG, 2011. november 5.). A jogerős engedélyeket a támogatási szerződés értelmében a múlt év novemberéig kellett volna beszerezni a Szobtól a déli országhatárig terjedő szakaszon, idén novemberig pedig már le kellene zárni az elszámolást. Illés – talán egyes civil szervezetek, köztük a WWF Magyarország tiltakozását elfogadva – még a vízlépcső kiváltására tervezett mederkorrekciókat is túlzottnak tartotta, illetve további hatásvizsgálatokat hiányolt. A közigazgatási perben azonban aligha lenne védhető a már jogerős engedélyek visszavonása. Az erre a hétre kitűzött tárgyalást egyébként elhalasztotta a bíróság, a Vituki várható megszűnésével pedig megspórolhatja a presztízsveszteséget az államtitkár. Csakhogy ennek az lehet az ára, hogy vissza kell majd fizetni a 2,1 milliárd forintos tervezési munkára már átutalt 2 millió eurós uniós támogatást.
A Vitukin megspórolt költségvetési kiadásokat egyébként aligha lehet tartós állami megtakarításként elkönyvelni, hiszen közhasznú feladatai továbbra sem mellőzhetők. Az persze korántsem mindegy, melyik állami szervezet örökli a cég eszközeit, például az országban fellelhető egyetlen olyan hajót, amely alkalmas a meder alakjának felmérésére. E nélkül egyes vízügyi munkák el sem végezhetők. A Soroksári-Duna vízminőség-javító kotrási munkáira például a KÉSZ Kft. a Vitukival közösen szándékozott pályázni, ám néhány hete az utóbbi váratlanul felmondta a partnerséget. Így a jármű már gond nélkül a Fidesz zászlóshajójaként is működő Közgép részvételével alakult másik pályázó konzorcium szolgálatába állhat.
