A budapesti tóban – más frekventált vizekhez hasonlóan – több idegenhonos teknős(al)faj is megtalálható
A közönséges ékszerteknős Észak-Amerikából származik, ahol három alfaja is előfordul: a vörösfülű (Trachemys scripta elegans), a sárgafülű (Trachemys scripta scripta) és a Troost-ékszerteknős (Trachemys scripta troostii) – a magyar kereskedők olykor az utóbbit is „sárgafülűként” értékesítik. Az alfajok nagyrészt a fejükön található rajzolat alapján különböztethetők meg: a vörösfülűeknek a fültájékukon található egy piros csík, a sárgafülűeknek pedig markáns sárga mintázat látható a fejükön. A Troost-ékszerteknősön kisebb kiterjedésű ez a sárga mintázat.
A közönséges ékszerteknős alfajainak eredeti elterjedése az USA-ban (a csíkozott terület úgynevezett hibridzóna, ahol a scripta és az elegans egyaránt előfordul, sőt keveredhet is). Forrás: wikipedia.hu.
A vörösfülű ékszerteknőst világszerte általában állatkereskedésekben veszik meg házi kedvencnek, majd a megnőtt és megunt példányokat kiengedik a frekventáltabb tavakba. Ezáltal az alfajt a világ számos pontjára betelepítették. Farkas Balázs teknős-szakértő elmondása szerint az alfaj egyedei sok, különböző éghajlatú területen fenn tudnak maradni. Magyarországon is vannak olyan helyek, ahol túlélik a telet. Viszont vitatott, hogy Közép-Európában tudnak-e a természetben szaporodni – nálunk erre nincs egyértelmű bizonyíték. A fiatal ékszerteknősök tisztán ragadozók: rákokat, rovarlárvákat, csigákat, férgeket fogyasztanak, aztán kifejlett korukban áttérnek a növényevésre. A terráriumban viszont a legkülönfélébb eledelekre is rászoktathatók, így ha kiengedik őket a természetbe, akkor is vegyes táplálkozásúak maradnak. Ezáltal táplálék-konkurenseivé válhatnak a védett, őshonos mocsári teknősöknek. Az ékszerteknősök nagyon szívesen napoznak, gyakran egymás hegyén-hátán. Emiatt gyakrabban látni őket, mint a mocsári teknősöket – az utóbbiak ugyanis nagyon ritkán napoznak, és embert észlelve nyomban a vízbe vetik magukat.
Vörösfülű ékszerteknős (Trachemys scripta elegans)
A Magyarországra behozott ékszerteknősöket farmokon szaporítják, ahol az egyes alfajok keveredhetnek, hibridizálódhatnak is. A vörösfülű alfajt sokáig milliószámra hozták be Európába, de egy 1997-ben érvénybe lépett Európai Uniós rendelet megtiltotta az importját. A kereskedők emiatt azóta más (al)fajokkal igyekeznek kiváltani vörösfülűeket.
Sárgafülű ékszerteknős (Trachemys scripta scripta)
Farkas Balázs szerint vitatott, hogy az ékszerteknősök mekkora természetvédelmi problémát jelentenek – erről a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) teknősvédelmi munkacsoportján belül is vita volt. Farkas nem tartja indokoltnak a hisztériát, ráadásul Magyarországon egyre kisebb az igény az ékszerteknősök tartására. Elmondása szerint ezeket az állatokat főként olyan városi vagy városközeli tavakba telepítik be, ahol a mocsári teknősök sem őshonosak, és hosszú távon amúgy sem volnának képesek fennmaradni. Fontos viszont, hogy legyenek olyan védett víztestek, ahol a mocsári teknősök továbbra is háborítatlanul élhetik életüket.
Troost-ékszerteknős (Trachemys scripta troostii)
Az ékszerteknősök mellett más teknősfajokat is betelepítenek a hazai vizekbe, amik nagyobb veszélyt jelenthetnek. Ilyen például az aligátorteknős, amely Magyarországon a szabadban is minden gond nélkül áttelel, és a Feneketlen-tóról is van előfordulási adata. Mivel lényegesen nagyobbra nő, és sokféle táplálékot fogyaszt, az ékszerteknősöknél komolyabb ökológiai károkat okozhat. Kínai lágyhéjúteknősre is több magyarországi észlelés van, például a Duna főágából.
A megunt házi kedvencektől való megszabadulásra jó lehetőséget nyújt a Fővárosi Állat- és Növénykert, ahol befogadják a feleslegessé vált teknősöket, és a Nagy-tóban helyezik el őket.
Hazánkban őshonos és védett a mocsári teknős. Bár mocsárinak hívják, nyílt vizekben él. Előfordul, de szerencsére nem általánosan jellemző, hogy valaki illegálisan mocsári teknőst tart otthon: például a Balatonnál megfogja, aztán hazaviszi a gyereknek. A mocsári teknős normális körülmények között 40 évig vagy még tovább is elél. A fajt már több száz éve is ide-oda hurcolták, sőt tenyésztették is, például a Magyarországról származó egyedekből még Hollandiába is jutott böjti ételnek való. Hazánkban a vizes élőhelyek területe a nagy lecsapolások után az eredeti töredékére csökkent, másutt azonban mesterséges tavakat hoztak létre, ahová sok helyen betelepítették a mocsári teknőst. Manapság éppen halastavakban vagy intenzív szennyvízterhelést kapó holtágakban van a legtöbb belőlük. A Feneketlen-tó 1877-ben, egy agyaggödör elárasztásával keletkezett; bár itt is élnek mocsári teknősök, de ez nem tekinthető természetes élőhelyének. Valószínűleg a Lágymányosi-tó volt a legközelebbi előfordulási területe.
Mocsári teknős. Fotó: George Chernilevsky, Wikipedia.
