Bizonytalanná teszi a gleccserek olvadása Közép-Ázsia vízellátását. Olvadékvíz nélkül az emberek a bizonytalan nyári esőkre lesznek utalva. Svájci kutatók szerint a vízhiány a régió politikai ellentéteinek kiéleződését is eredményezheti.
A Közép-Ázsiában húzódó Tien-San-hegység 15 ezer négyzetkilométeres gleccsere látja el vízzel a mélyebben fekvő országokat, például Kirgizisztánt, Üzbegisztánt, Türkmenisztánt és Észak-Kínát. A duzzasztógátak vízhozamáért már ma is vitáznak az egyes országok képviselői: a nyári vízhiány megkérdőjelezheti az egész régió mezőgazdasági rendszerét, ami a Szovjetunió összeomlása óta fennálló feszült helyzet kiéleződéséhez vezethet.
Annina Sorg, a Genfi és Berni Egyetem környezetkutatója elmondta, hogy nyáron a gleccser az ivóvíz és öntözővíz egyetlen forrása. A jég azonban olyan gyorsan olvad, mint a svájci Alpokban. A gleccserolvadás befolyásolja a rendelkezésre álló víz mennyiségét és évszakonkénti eloszlását. A Nature Climate Change című szaklapban a kutatók beszámoltak róla, hogy az ACQWA európai projekt keretében elemezték a klímára, gleccserek olvadására és vízhozamára vonatkozó adatokat. A vizsgálatból kiderült, hogy a klímaváltozás következtében még olyan sok a téli csapadék, hogy átmenetileg kompenzálja a gleccserolvadás miatti hiányt.
Ugyanakkor, ha az ENSZ előzetes becslései beigazolódnak, a régió nyári esőzései 4-8 százalékkal csökkenni fognak, így 2050-től jelentősen csökkent vízhozamra kell számítani. Ennek eredményeképpen olyan ökológiai problémák keletkeznek, mint az Aral-tóé, amely kiszáradt az öntözések miatt, illetve az árvízkatasztrófák lehetősége is megnövekszik.
