Ivóvízvezetéket rejt az a kőgát, ami a nyolcvanas évek óta elzárja a víz útját a Duna mohácsi mellékágában, a Szabadság-szigetnél. A kőgát megállítja a folyó vizét, az lerakja hordalékát, ezzel negatív hatást gyakorol a folyómeder természetes szűrőképességére. Eddig.
A Szabadság-sziget és az őt körülvevő mellékág egykor egy szociális, gazdasági és természetvédelmi szempontból is értékes Duna-szakasz volt, de mostanra elindult a pusztulás útján. A WWF Magyarország és partnerei, többek között Mohács Önkormányzata és a Coca-Cola Magyarország azonban időben közbeléptek: folyik a rehabilitáció, és innovatív technikákkal élesztik újjá a Duna kincsét.
A Duna olyan kiemelten fontos vizes élőhelyek gerince, amelyek fajok ezreinek jelentik otthonukat. Számtalan halfaj, rágcsáló, madár és emlős élete függ a folyótól, de az emberek számára is legalább ennyire fontos, hiszen másfél millió ember édesvízbázisa a folyó.
A mohácsiak generációk óta élvezik a Szabadság-sziget nyugodt folyású mellékágát, amely a vízi sportok szerelmeseinek és a természetbarátoknak is páratlan lehetőséget nyújt a kikapcsolódásra. A ’80-as években azonban egy kőgáttal zárták el a mellékágban folyó víz útját, és ezzel úgy tűnt, visszafordíthatatlan károkat okoztak. A kőgát megépítésére folyószabályozási okokból, valamint két nagy kapacitású ivóvízvezeték elhelyezése miatt volt szükség, bár sokkal jobb megoldás, ha a meder alá teszik a vezetékeket, hiszen így háborítatlan marad a folyó és élővilága. Az időközben lerakódott iszapréteg eltávolítása a mederből pedig a természetes víztisztító folyamatok működését indítja be. A környező területek vízháztartása javul, mert az élő folyómeder természetes tisztító- és szűrőhatása zavartalanul érvényesülhet. Ezt az elvet alkalmazza a projekt során a WWF Magyarország.
„A sziget rehabilitációjának eredményeként a kitermelt nyersvíz minősége javul, de a helyiek számára biztosított ivóvíz mennyiségi értelemben is javulni fog, ami hosszú távra jelent megnyugtató biztonságot.” – mondta Siposs Viktória, a WWF Magyarország projektvezetője. „Az ivóvíz tisztasága nagyban függ a parti szűrésű kutakat körülvevő kavicsrétegtől. A kavicsok megszűrik, az őket körülvevő baktériumréteg pedig kémiailag tisztítja a vizet. Jelenleg azonban egy vastag iszaprétegen kell a víznek átszűrődnie, ahol nem működnek ezek a szűrő folyamatok, így a vízmű tisztítója kénytelen pótolni. Az élő mellékág biológiai szűrőhatása, vagyis a projekt hatása már egy-két év alatt érvényesülni fog: mennyiségileg és minőségileg is javulás várható.” – folytatta a projektvezető.
A projekt technikailag is különleges. „Egy hazánkban még széles körben nem ismert technikával, úgynevezett irányított fúrással helyezzük az ivóvízvezetéket a meder alá. A felszín megbontása nélküli módszer ezen a fokozottan védett természeti területen a lehető legjobb megoldás. A vízvezeték kiváltás alapvető feltétele a kőgát megnyitásának és a vízáramlás megindulásának.” – magyarázta a projektvezető. „A projekt műszaki paramétereket illetően sem hétköznapi. A két vízvezeték átmérője 63 centiméter, irányított fúrással 121 és 123 méter hosszan lesznek vezetve, ez a munka a hetekben megindult. A nyáron kezdődött iszapkotrás során pedig 160.000 köbméter iszapot és homokot kotrunk ki és teszünk át a Duna főmedrébe.”
A Szabadság sziget
Emellett a mellékág kikotrása az élővilág számára is kedvez, számtalan faj fennmaradásának kulcsfontosságú területe ez, hiszen halak és madarak ezrei kötődnek a lassú folyású, melegebb víztömegekhez. Mivel a folyószabályozások miatt a Duna már nem képes új szigeteket létrehozni, a meglévőket kell fokozottan óvni. A rehabilitáció következtében ismét megindulhatnak a természetes folyamatok, amitől a halpopuláció, valamint madárvilág gyarapodását várjuk. 2013-ra a kőgát elbontásával az utolsó mérföldkövet is leteszik a mellékág megmentéséért, és átveheti az irányítást a természet ereje.
Kapcsolódó anyagok:
