A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya 2013-ban a barna ásóbékát választotta az év kétéltűjének.
Rejtőzködő, éjjeli életmódja miatt a faj hazai elterjedéséről hiányos ismeretekkel rendelkezünk, állományainak több országban tapasztalható visszaszorulása miatt azonban mindenképpen fokozott figyelmet érdemelne. Az évről-évre másik fajt középpontba állító „Év kétéltűje” (vagy „Év hüllője”) program célja a hazai herpetofauna térképezésének elősegítése. A barna ásóbéka (Pelobates fuscus) zömök testalkatú állat, mely hátának sötétbarna foltjairól, függőleges pupillájáról és a hátsó lábain található jellegzetes ásósarkantyúról ismerhető fel legkönnyebben.
Az eddigi vizsgálatok alapján hazánk sík- és dombvidéki területein széles körben elterjedt, középhegységeinkben ritka. Életmódja miatt a laza talajszerkezetű löszös, homokos területeket részesíti előnyben. A nagyobb zárt erdőségek és sziklás területek kivételével a legváltozatosabb élőhelyeken fordulhat elő. Gyakran az ember közvetlen közelében: városi parkokban, kertekben, mezőgazdasági területeken is megtalálható.
Általában márciustól októberig aktív. A szaporodási időszakot kivéve éjjeli állat, a nappalt a laza talajban tölti, ásósarkantyúival akár fél méter mélyre is könnyűszerrel beássa magát. Ásás közben éles sarokgumójával a földet kifelé szórja és közben testét hátrafelé tolja, így rövid idő alatt majdnem teljesen függőleges helyzetben tűnik el a földben, mely azután teljesen bezáródik fölötte. Rejtekhelyéről csak sötétedés után merészkedik elő. Táplálékául rovarok, pókok, meztelencsigák és férgek szolgálnak. Veszélyhelyzetben testét felfújja, ijesztő hangot ad, bőrén át fokhagymaszagú, kellemetlen váladékot bocsát ki. Leggyakrabban különféle ragadozó madarak zsákmányolják.
barna ásóbéka ásósarkantyúja kép: Szelényi Gábor
A barna ásóbéka március végén, április elején vonul a vizekhez, ilyenkor néha napközben is megfigyelhető. Előnyben részesíti az olyan náddal, gyékénnyel szegélyezett, dús vízinövényzettel rendelkező állóvizeket, melyekből hiányoznak a ragadozó halak. Rövid petezsinórjában a peték több sorban állnak. Lárvai többnyire 2-4 hónapig fejlődnek, és átalakulásuk előtt akár 10 centiméteresnél is hosszabbra nőhetnek, mellyel hazai ebihalaink között a legnagyobbnak számítanak. Az eddigi adatok alapján úgy tűnik, hogy az ásóbéka Magyarország teljes területén előfordul, rejtett életmódja miatt azonban nehéz képet alkotni állományainak helyzetéről. Legfőbb veszélyforrást élő- és szaporodóhelyeinek megszűnése jelenti, helyhűsége és speciális környezeti igényei miatt új területeket csak lassan képes kolonizálni. Ebihalai fokozottan érzékenyek élőhelyük szennyeződéseire és a ragadozó halak jelenlétére. A kifejlett egyedek számára a közúti gázolás jelenti a legfőbb veszélyt. Magyarországon a többi kétéltű és hüllőfajhoz hasonlóan védett, természetvédelmi értéke 10 000 Ft.
Barna ásóbékák telelés előtt. Jól látszik a színváltozat és mintázat sokfélesége (Fotó: Szelényi Gábor)
Szakosztályunk „Év kétéltűje” programjában minél több előfordulási adatot szeretne gyűjteni a barna ásóbékáról, melyeket a Országos Kétéltű- és Hüllőtérképezés honlapjára lehet feltölteni. Tervezzük információs kiadványok és poszterek készítésén túl iskolai ismeretterjesztő előadások tartását, kirándulások szervezését is. Ezekről a programokról részletes információk a szakosztály honlapján lesznek majd olvashatóak. Ha a fajjal vagy a programokkal kapcsolatban kérdés merül fel, a khvsz@mme.hu e-mail címen lehet érdeklődni.
