Ügynökséggé soványodott az Öntözési Hivatal. Tavaly Pintér lenyelte a vízügyet, Illés meg a békát. A zöld államtitkár gyomrát megfeküdte a béka, a vízügyi igazgatóságokat nem tudja visszaszerezni, így lábak nélkül maradt az Öntözési Hivatal. Egy ügynökséggel kell beérnie Illés Zoltánnak: nem utasíthat, nem intézkedhet, csupán tanulmányoz és terveket készít.
2014 júliusáig állami tulajdonba veszik a csatornákat és megszüntetnék a vízgazdálkodási társulatokat –ez utóbbi végrehajtásához az ágazati alaptörvény módosítása szükséges, amely a következő kormányzati ciklusra csúszhat. Tavaly ősszel Illés Zoltán és Kovács Péter helyettes vízügyi államtitkár is visszautasították, az LMP-s Szabó Rebeka feltételezéseit, hogy „súlytalan sóhivatal” jön létre és csak propaganda funkciót fog betölteni az Öntözési Hivatal. Az államtitkár és helyettese tájékoztatókon arról beszéltek, hogy a Hivatal feladata lesz az öntözési költségek megszabása, a víztározók építése. A legfontosabbnak mindketten azt tartották, hogy végre egy kézbe kerül a vízkormányzás, sőt 2014-re a hivatal kiépíti regionális intézményeit is.
Illés tervez, Pintér végez
Mostanra viszont a helyzet az, hogy maga az Öntözési Ügynökség sem egy kézben lesz, hiszen két tárca, a belügyi és a vidékfejlesztési osztoznak rajta. Illés Zoltán szerint, ahol a pénz, ott a hatalom. Pintér Sándor kérésére került a vízügy a belügyi tárcához, hiszen a vízügy szívja fel a legtöbb közfoglalkoztatottat, s ha a közmunkásokért felel Pintér, akkor „logikus”, hogy a területet, ahol végzik a munkát, is felügyelnie kell. 2012. januárja óta a vízügyi védekezésre és megelőzésre szánt pénz 90%-a a BM-hez kerül az uniós projektek forrásaival együtt. Illés eredeti tervei szerint az Öntözési Hivatal vidéki lábai a vízügyi igazgatóságok lettek volna. Láb nélkül nem lehet lépegetni, Illés módosított álmain.
A gyakorlatban – Illés Zoltán szerint – az Öntözési Ügynökség majd eltervezi, hogy mely szakaszon milyen védekezést kell folytatni, ezeket az információkat továbbítják a belügyminiszternek, aki majd kiadja a megfelelő utasításokat a feladatok végrehajtására. Az ügynökségre szánt másfél milliárd forint megvan, a teljes, szakszerű vízkormányzás megvalósításához szükséges közel ötmilliárd forint hiányzik. A 2014 –es költségvetés sorait nem ismerjük, egy év még hosszú idő – vélekedik a zöld államtitkár.
Az Ügynökség júliusi megalakulása után az ott dolgozó munkatársak feladata lesz az is, hogy a megálmodott víztározók terveit elkészítsék. A belügyi tárca is úgy látja, hogy a csatornák állami kézbe vétele szükséges az európai színvonalú vízgazdálkodás feltételeinek megteremtéséhez. Ehhez mintegy 80 000 km csatorna kisajátítását kell megoldani. A kisajátított szakaszok kezelése is, a vízügyi igazgatóságokon keresztül, a belügyhöz tartozik majd. A megnövekedett felelősségi terület kezeléséhez eszközök (traktorok, kotrógépek, stb..) is szükségesek, ez is rengeteg pénzbe kerül. Az állam vagy vásárol magának újakat, vagy a vízgazdálkodási társulatok közösségi tulajdonában levő gépeket veszi meg.
Öntözés Fábiánsebestyén határában kép: MTI Kelemen Zoltán Gergely
Vízgazdálkodási társulatok 200 éves múltja zárulhat le
Illés Zoltán már 2010 -ben sem rejtette véka alá, hogy a társulatok többségét „mutyizós” bandának tartja. Felszámoljuk azokat, eszközeiket államosítjuk – nyilatkozta akkoriban. Az elmúlt években már született néhány olyan döntés, ami ezeket a társaságokat a megszűnés irányába terelgeti (2010. a gazdák hozzájárulásának eltörlése; 2012-től, amikor a BM átvette a vízügyet, szinte megszűnt részükre az állami támogatás; az idei évtől a működésüket azzal tették lehetetlenné, hogy minden tag szavazata szükséges fontos döntésekhez) Illés Zoltán most azt tervezi, hogy az ágazati alaptörvény módosításával megszűnteti a társulati formát, s ezzel be is fejeződhetne az ő történetük.
Nem eszik olyan forrón a kását
A közérdek mértékét eddig a legkiválóbb vízügyi mérnöknek sem sikerült igazából meghatároznia – reagált Illés felvetésére Dr Varga Árpád, a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetségének főtitkára. Az 1995-ös vízgazdálkodási törvény ugyanis világosan leírja, hogy a közérdek mértékét meghaladó pl. vízmunkát az igénylőknek meg kell fizetni.(1995/LVII.3.fejezet) Éppen e kitétel egzaktságának hiány miatt is aggályos eleve a hozzájárulás 2010-es eltörlése, de a vízjogi engedély megvonása is alapos indoklást igényelne az 1995-ös vízgazdálkodási törvény alapján.(1995/LVII.8.fejezet) Ezt az ágazati alaptörvényt módosíttatná Illés, ami Varga szerint nem egyszerű, hiszen a törvény hatálya alá nem csupán a vízgazdálkodási társulatok tartoznak.
A MAGOSZ megvédi a vízgazdálkodó társulatokat
Ligetvári Ferenc, a Szövetség elnöke abban bízik, hogy más politikusok melléjük állnak. Példának Jakab Istvánt, a MAGOSZ elnökét hozta, aki a napokban egyeztetett a Szövetség képviselőivel. Jakab ugyan kritizálta a társulatok munkáját, mégis biztosította őket arról, hogy támogatja a társulatok 2014-20 közötti megerősödését és az újonnan választott agrárkamarai struktúrában is szerepet kaphat a szakma, de erről majd a választások után kíván részleteket elárulni.
Kapcsolódó anyagok:
