A Balmazújváros melletti Nagy-Sziken a Hortobágyi Természetvédelmi Egyesület 2009-óta végez élőhely-rehabilitációt. Sikeresen megvalósult a szikes tó medrének és partvonalának kiépítése, az özönnövények visszaszorítása, valamint a balmazújvárosi övárok építésének megindítása. Idén tavasszal és nyáron máris mutatkoztak olyan eredmények, melyek kedvező jövőképet sejtetnek.
Magyarország vizes élőhelyei, csakúgy, mint Európa számos országában, védettséget élveznek, illetve igényelnek, mivel ez egy rohamosan csökkenő számú és területű ökostruktúra. A védettséggel együtt azonban számos vizes élőhely szenvedett el korábban valamilyen fokú károsodást, melyek többsége humán eredetű. Ezen okok hívták életre azokat az élőhely-rehabilitációs kísérleteket és projekteket, melyek az elmúlt években egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a magyar wetlandek védelmében. A Hortobágy peremén, közvetlenül Balmazújváros mellett terül el ez az érdekes szikes terület, a Nagy-Szik, melyre a vízborítottság, az időszakos kisebb belvízfoltok, és a szárazság egyaránt jellemző.
A Nagy-Szik állandó ökológiai értéke az, hogy értékes parti- és vízimadár fajok nagy mennyiségének nyújt táplálkozó és költőhelyet. 2012-ben az Európai Unió LIFE+ programjának támogatásával sikerült elindítani egy, a területet teljesen felölelő, szikes tavi élőhely-rehabilitációt, melynek célja a Nagy-Szik korábbi, eredeti, szikes tavi élőhely jellegének visszaállítása, a korábban rá jellemző értékes sziki madárfajok – széki lile, széki csér, gulipán – visszacsalogatása, költésének elősegítése.
2012 őszére a Magdolna-eret sikerült egy lapos, kifutó medrű vízfolyássá alakítani, valamint a szikes tó medre is elkészült. Megépítettek ezen felül négy vízkormányzó műtárgyat is, melyeket a Hortobágyi Természetvédelmi Egyesület fog kezelni és karbantartani, ezek célja a pusztai vizek visszatartása, és az esetleges természetvédelmi célú árasztás lesz. Már a munkálatok elkezdése előtt sikerült megfigyelni a területen mozgó széki lilét, melyből arra következtetünk, hogy a számukra megfelelő környezet (szikes jelleg) kialakítása révén akár újra fészkelésre kerülhet sor, így optimistán közelítettük meg a jövőbeli rehabilitációt.
Élőhely rehabilitáció a Hortobágyon
A képre kattintva galéria nyílik.
Tavasz elején főként récék és gázlómadarak domináltak a Nagy-Sziken, nagy kócsagok, szürke gémek, récék közül főként böjti és tőkésrécék táplálkoztak a tóban, de barátréce, cigányréce is a látogatók között volt, sőt, egy feketenyakú vöcsök pár is hosszú ideig volt megfigyelhető. A viszonylag gyorsan apadó víz előbb a gulipánokat és gólyatöcsöket, majd amikor már a Hortobágy gazdasági területein eltűntek és kiszáradtak a belvizes foltok, a bíbiceket és piroslábú cankókat vonzották a területre.
2013-ban folytatódtak a rehabilitációs lépések – például a balmazújvárosi övárok befejezése – melynek célja, hogy az elkövetkező költési időszakokban már egy szikes tavi élőhely várja az idelátogató madarakat, és a régen várt, korábbi sziki karakterfajok visszatelepüljenek a területre. „Legyen, mint régen volt…”.
