Vajon tényleg akkorára nőtt a hódok populációja, hogy vadászhatóvá kell nyilvánítani őket? Az ember és a hód úgy tűnik nehezen fér meg egymás mellett: mérnöki tevékenységük zavarja egymást. Kérdés, hogy ha tízmillió ember tevékenységét elviseli a magyarországi ökoszisztéma, akkor miért nem lehet együtt élni ezerötszáz hóddal?
Ma Magyarországon a legfontosabb ökoszisztéma mérnök a Homo sapiens – ez a faj alakítja át legjobban a környezetét. Populációja a pontos, minden egyedre kiterjedő monitorozásnak köszönhetően jól ismert. A KSH legutóbbi népszámlálása szerint „2011. október 1-jén Magyarország lakónépessége 9 937 628 fő volt” (Központi Statisztikai Hivatal 2013) – azaz majdnem tízmillió egyed. Ez a szám négy nagyságrenddel nagyobb, mint a nemrég visszatelepített, szintén ökoszisztéma mérnök Castor fiber-é. Czabán Dávid, a Kaposvári Egyetem kutatója, aki régóta részt vesz az állományuk felmérésben, 1000-1500-ra becsüli a jelenlegi magyar hódállományt (Bajomi 2014).
A két faj, úgy tűnik, nehezen fér meg egymás mellett: mérnöki tevékenységük zavarja egymást. A Homo sapiens a hangyákhoz hasonlóan valódi társas lény, társadalma szintén „kasztokra” oszlik. Az „erdészek kasztja” a hódok által kidöntött fákra panaszkodik az „újságíró kaszt” tagjainak, míg a „vízügyes kaszt” a gátakban okozott károkat kifogásolja. A hódok visszatérte a „természetvédő kasztnak” köszönhető. Ennek ellenére mostanában már az ő köreikben is felmerült, hogy ha tovább nő a hódok egyedszáma, akkor előbb utóbb a „vadász kaszt” közbelépésére lesz szükség.
Kérdés, hogy ha tízmillió ember tevékenységét elviseli a magyarországi ökoszisztéma, akkor miért nem lehet együtt élni ezerötszáz hóddal?
Itt, az Ökológia blogon olvasható Bajomi Bálint cikke >>>
