Sünök nyomában. Itt élnek közöttünk, mégis alig tudunk róluk valamit. Míg mi reggeltől estig ügyes-bajos dolgaink után szaladgálunk, ők a búvóhelyükön szunyókálnak.
A sötét beálltával, mint megannyi barna nagykabátos, kissé molett vámpír, szuszogva-csoszogva indulnak útjukra. Mi már rég a holnapról álmodunk, amikor ők még mindig áldozataikra vadásznak. A sünök az éjszaka törpe urai, és életük megismeréséhez nekünk kell alkalmazkodni: ha az ember sünkutató, meg kell szoknia az éjszakázást!
A vadaspark önkéntese értetlenül néz. Épp az imént magyarázta el kedvesen, hogy későre jár már, az intézmény bezárt, mire válaszul azt kapta, hogy pont azért jöttünk. Ki érti ezt? A bejáratnál azonban egyre többen vagyunk. Mintha egy kutatóexpedíció tagjai érkeznének meg az alaptáborba – hátizsákok és felszerelések mindenütt. Az út azonban a legtöbbünk számára nem volt túl fárasztó, és nélkülözte az egzotikus kalandokat. Leszálltunk a szigetcsúcsnál a 6-os villamosról, és kellemeset sétáltunk. A kutatás vezetője, Tóth Mária térképen mutogat az újoncoknak, messziről is jól felismerhető a Margit-sziget orsó alakja a kék háttéren. Az urbanizálódó, városiasodó emlősöket kutató biológus munkájának egyaránt van előnye és hátránya, minden-esetre távoli utazásoktól nem kell tartania.
Csípik a szúrósat. A testét védő több ezer tüske komoly nehézséget okoz számára a külső élősködők távoltartásában: tízből kilenc sün fertőzött, és egyetlen példányon átlagosan 40 kullancsot találtak a kutatók. A begyűjtött közel tízezer kullancs és sok száz bolha vizsgálata során egy, Magyarországon eddig sosem látott élősködőfaj (Hyalomma marginatum) is előkerült (Fotó: Liptovszky Mátyás)
Valójában az elmúlt 15 millió évben alig változtak: megszólalásig hasonló őseik hallhatták a mamutszerű masztodonokat dübörögni, megpihenhettek a Bükkábrányban talált ősfákról lehullott avarban, és láthatták a majmokat elterjedni a Földön, sőt az emberré válás útját is szemlélhették…
