Tegnap délelőtt derült ki, hogy nagy kapkodva alá is írtuk a paksi bővítés három megvalósítási szerződését az oroszokkal. Délután pedig olyasmi történt, ami eddig sosem. A kormány egy képviselője ült le vitázni civilekkel a beruházásról. A bővítés körül még mindig rengeteg a kérdőjel, és ezek többségét Aszódi Attila kormánybiztos sem tudta eloszlatni.
A rendezvény házigazdája az Energiaklub volt. A szervezet a paksi bővítés lehetőségének 2009-es kihirdetése óta folyamatosan próbált meg információkat megtudni a mindenkori kormányoktól, egészen minimális sikerrel. Felvezető előadásában Perger András, az Energiaklub munkatársa arról beszélt, hogy gyakorlatilag lehetetlen lényegi információkhoz jutniuk, ha pedig valamelyik igénylésükre ki is adnak az állami szervek valamit, abból minden lényegi információ ki van takarva.
Ömölhet ki a pénz
Jó példa a magyar állam titkolózására, hogy amikor márciusban aláírtuk az oroszokkal a hitelszerződést, az orosz fél napokon belül elérhetővé tette azt orosz nyelven az interneten, magyarul viszont csak azután lett hozzáférhető, hogy a Greenpeace egy hónap alatt lefordította.
fenntartásáért felelős kormánybiztos (j2) és Kovács Zoltán kormányszóvivő a paksi szerződések aláírásáról
szóló sajtótájékoztatón (MTI/Kovács Tamás)
A civilek ötször pereltek eddig állami szereplőt információért, és a bíróságok mind az öt alkalommal az Energiaklubnak adtak igazat. Egy ilyen per során, amit a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium ellen indítottak, derült az ki, hogy valószínűleg nem is léteztek a januári döntést megalapozó információk a kormánynál, ezért nem tudják azokat kiadni. Perger hosszasan sorolta azokat a kérdéseket, melyekre jelenleg nem látni a választ a paksi bővítés körül. Ez a lista annyira erős, hogy érdemes pontról pontra felsorolni.
Amit az Energiaklub szerint jelenleg nem tudunk:
Mennyibe fog mindez kerülni?
Mit fizet az orosz, és mit a magyar fél?
Devizában veszünk fel éppen hitelt, van-e terv az árfolyamkockázatok kezelésére?
Mennyiért fog termelni az erőmű? Benne van-e az árban a hiteltörlesztés?
Egy korábbi energiaklubos tanulmány szerint a beruházással évente 4-500 milliárd forintos költségvetési kiigazításra lehet szükség már a következő évektől kezdve. Kalkulálnak-e ezzel a kormányban?
Miért pont most kellett ezt a döntést meghozni, orosz-ukrán konfliktus idején?
Mit tesz a kormány a korrupciós kockázatok csökkentéséért?
Mikor kezdődik az építkezés? Mikorra lesz kész?
A járulékos költségekre és a telephelyen kívüli beruházások költségekre honnan lesz a pénz?
Mi lesz a Németország felől egyre inkább terjedő, kisméretű, megújuló rendszerekkel?
Ki felel itthon a projektért?
Mit szól mindehhez az EU? A magyar kormány a múlt héten vallotta be, hogy zajlanak valamilyen tárgyalások, és abban a kormány valamilyen álláspontot képvisel.
Számol-e a kormány a geopolitikai kockázatokkal, illetve azzal, hogy az Egyesült Államok már jelezte aggályait korábban?
“Kicsivel több magyarázatra talán jogosultak lennénk.” – zárta a kérdések felsorolását Perger, aki szerint ezeknek a kérdéseknek a többségére már a januári-februári parlamenti vita idejére választ kellett volna adnia a kormánynak.
“Innen úgy néz ki, hogy a Parlament egy meghozott politikai döntéshez adott biankócsekket, és a részleteket csak utána dolgozták ki. “ – mondta Perger, aki felidézte azt nemrég benyújtott törvényjavaslatot is, ami tovább csökkentené a transzparenciát, és ami alapján gyakorlatilag minden, a paksi beruházással kapcsolatos adatot titkossá lehetne nyilvánítani.
Paks aláírva, unokáink eladósítva
Az elmúlt 25 év messze legnagyobb korrupciós lehetősége. Sumákban írták alá ma az oroszokkal a paksi bővítés 3 megvalósítási szerződését. Aláírók: a Lázár Jánoshoz tartozó MVM Paks II. Atomerőmű Fejlesztő Zrt. és az orosz Joint-Stock Company Nizhny Novgorod Engineering Company Atomenergoproekt. Mivel a Pakson létesítendő 2 új, egyenként 1200 megawattos atomerőművi blokkra vonatkozó megállapodást nem a 2 állam kötötte, ezért a szerződés részleteit – a magánjogra hivatkozva – nem hozzák nyilvánosságra.
