Ha kitekerünk nyáron a betondzsungeből a kertvárosba, ugye, mennyivel hűvösebb van? A Szegedi Egyetem Éghajlattudományi Tanszéke számokkal is alátámasztja ezt az érzésünket.
Az Urban Path projekt keretében ugyanis huszonkettő hő- és páratartalom-mérőállomást helyeztek el Szegeden, melyek tízpercenként küldenek adatokat egy folyamatosan elérhető adatbázisba.
Ma már közismert tény, hogy a városokban télen-nyáron melegebb van, mint a környezetükben, ezt nevezik hősziget-hatásnak. Szeged belvárosa pl. éves átlagban 2,5 oC-kal melegebb, mint a külterületek.
A szegedi kutatók a jelenlegi mérőállomásokkal a városszerkezet még finomabb módosító hatásait mérik. A hőmérséklet ugyanis nem csak attól függ, hogy mennyire vagyunk messze a város szélétől, hanem attól is, hogy mennyire beépített a terület, milyen magasak az épületek, mekkora a zöld felület. További néhány jól mérhető paraméter alapján a városokban ún. lokális klímazónákat lehet elkülöníteni.
Ilyen zóna – ld. a diagram feliratait – pl. a kompakt alacsony (1. oszlop), ami nagyrészt lebetonozott utcákból álló, kevés zölddel fedett és alacsony házas környéket jelent. A kompakt közepes zóna (2. oszlop) hasonló, csak magasabb épületekkel. A kiterjedt alacsony zóna (3. oszlop) pedig a szellősen elhelyezkedő, alacsony épületekből álló, lebetonozott területeket jelenti, ilyenek pl. az ipari parkok. A nyitott közepes (4. oszlop) és nyitott alacsony (5. oszlop) pedig a kertvárosias néhány szintes, illetve egyszintes épületek övezete. A 6. oszlop, alig beépített nevű klímazóna pedig az egymástól távol eső épületek halmaza, közöttük sok zölddel. A 7. oszlop, pedig a városon kívüli, alacsony növényzetű, mezőgazdasági területeket jelöli.
Éjszakai átlagos hőmérséklet °C–ban nyáron a különböző típusú városi területeken
(Forrás: Kosztolányi É., Markovic V.: Urban Climate and Monitoring Network System in Central European Cities, Novi Sad – Szeged, 2014)
A diagramon jól látható, hogy egy nem viharos, nem záporos, átlagos nyáriéjszakán, ahogy növekszik a zöld felület aránya (4. oszloptól) és csökken a beépítettség, úgy csökken a hőmérséklet is: a diagramon ábrázolt éjszakán 4-5 fokkal hűvösebb volt a kiterjedt zöldterülettel bíró városrészekben, mint a betonnal borított, beépített területeken.
Tényleg melegebb van a flaszteren, mint a kertvárosokban!
Vészesen nő városaink ökolábnyoma
A metropoliszok energiaigénye és közlekedése a fosszilis energiák olyan mértékű égetését teszik szükségessé, hogy az jelentősen tovább melegíti a városok légkörét. Nyaranta a felmelegedett flaszterből áradó hő után állandó lakótársunk lesz az “energiahőség”, mely az erőművekből ered. Ennek hatása azonban több ezer kilométeres távolságban is érzékelhető. Már külön szakkifejezés van arra a hőre, ami a rosszul szigetelt épületekből szökik meg a légtérbe vagy gépjárművek kipufogóiból és széntüzeléses erőművek kéményeiből árad ki: waste heat, ami talán hulladékhőnek vagy (meg)szökő hőnek magyarítható. A nagyvárosok hőkibocsátása napjainkban olyan méreteket ölt, hogy az már befolyásolja az országhatárokon, sőt kontinenseken átnyúló légáramlást is, állapították meg tudósok.
Kapcsolódó anyagok:
