A fenyvesi Balaton-parton egymás után húznak el a kövekkel megrakott teherautók. Az épülő kikötőmóló túlsó vége a reggeli párába vész. Akár a másik partig is érhetne, mint egy valódi híd. Csikorognak a kövek a kerekek alatt, és valamiért az az emlék ötlik az eszünkbe, amikor a Dunát terelték el a csehszlovák dömperek, ugyanígy maguk alá öntve a hátukon hozott rakományt.
– Fonyódon van már egy szellemkikötő; jobb esetben ez is az lesz, rosszabb esetben befejezik – mondja beszélgetőtársunk, akivel az egyelőre kevéssé épületes látványt szemléljük. (A „lakossági” neveket kénytelenek leszünk mellőzni: a beruházás ellenzői közül többeket megfenyegettek, akad olyan is, akinek a vállalkozását lehetetlenítették el, százmilliók forognak kockán, nem babra megy a játék.) Ami a szemünk elé tárul, megmagyarázhatatlan: több mint fél kilométer mélyen nyúlik be a tó medrébe a kőszórás. A szó ehhez kevés, csak a fotók tudják visszaadni, mit művel az építkezés a panorámával.
– Helyi igény biztosan nincs erre a kikötőre. Vitorláznak errefelé is néhányan, de nem nekik készül a mélyvizes kikötő.
Van egy vitorlásegyesület néhány taggal, kis, 30-40 centiméter merülésű hajókkal. A nagy kikötőben az éves helybérlet több lesz, mint amennyibe egy ilyen hajó kerül. Az viszont tény, hogy a balatoni vitorláskikötők kihasználtsága 70-80 százalékos, a kereslet folyamatosan bővül: aki vitte valamire ebben az országban, vitorlázni akar. Főleg a regatták idején látszik, hogy szűk a kapacitás. Új helyekre tehát szükség lehet, épülnek is a közelben, például Alsóörsön, Vonyarcvashegyen. A fonyódi kikötőt is bővítik – de Balatonfenyves erre alkalmatlan. Ez a kulcsszó, vagyis az alkalmatlanság abban a műegyetemi tanulmányban bukkan fel először, amelyben műszaki, áramlástani és gazdasági szempontból vizsgálták a megvalósíthatóság kérdését, s egyértelműen nemleges választ adtak rá. Itt a legszélesebb és a legsekélyebb a Balaton, a parttól több mint 400 méterre, egy homokpad után kezdődik a mély víz. Ezért kell ilyen hosszú mólót építeni, és a bejáratot meg a mólókarok belső oldalát alaposan megkotorni, majd a későbbiekben is folyamatos kotrással tisztán tartani.
Az alacsony víz hajózási kockázatot is jelent: ha valaki erős szélben, nagy hullámverésben egy mély merülésű hajóval elvéti a keskeny kikötőbejáratot, azonnal a homokpadon találhatja magát meg a hajóját. Az állandó nagy szél pedig szinte garantált: szemben van a Tapolcai-medence, vagyis az északi parton sem fékezik hegyek a légmozgást, a 7 kilométer széles tómeder fölött akadálytalanul gyorsulhatnak fel a légtömegek, nem véletlenül ez a tó legismertebb szörfös partszakasza. Egyes számítások szerint még a kikötő belsejében is túl nagy lesz a hullámzás a biztonságos hajótároláshoz. Ami az áramlástani kifogásokat illeti, a szél felkavarja az iszapot, a lebegő hordalék pedig mindig a sekély parti sávban köt ki, és ott a parttal párhuzamosan áramlik – illetve a móló miatt most már csak áramlana. A nyugati szárnál tavasz óta negyvencentis iszapréteg halmozódott föl. Ezt bárki ellenőrizheti, elég hozzá besétálni a vízbe, vádliig ér az iszap. Ennek ellenére Pintér Sándor belügyminiszter az LMP-s Sallai R. Benedek írásbeli kérdésére azt válaszolta: „jelentős káros feliszapolódás nem várható a kikötő környezetében” – bár azt azért elismerte, hogy folyamatos kotrásra lesz szükség.
A területet jelenleg is kotorják, az iszap pedig a kiadott engedélytől eltérően a berekbe, vagyis a tavat övező védett (Natura 2000-es) lápos területre kerül.
A láp más szempontból is érdekes: pont a kikötő mólójának „talpánál” folyik be a tóba egy berekcsatorna, a Rigó-árok, és folyamatosan tölti a kikötőmedencét a lápos vidékről hozott, magas tápanyag- és humusztartalmú, barnás vízzel, ami ártalmatlan ugyan, de nem túl esztétikus, és előre garantálja, hogy az algák és a különféle vízinövények jól érzik majd magukat a környéken – nem feltétlenül a hajósok örömére.
Ami a sok szempontból ellenjavallt kikötőépítés engedélyezését illeti, arról a legkevesebb, amit elmondhatunk, hogy nem volt szokványos történet. Az amúgy nem az engedékenységükről híres magyar hatóságok itt egy ideje kedvező hátszelet biztosítanak a projektnek.
Az előzményekről egy szakértő ezt írta Sallainak: „Natura 2000-es területen csak kiemelt fontosságú közérdekből lehetett volna ilyen beruházást megvalósítani, azaz az emberi egészség és élet védelme, a közbiztonság vagy kiemelt környezetvédelmi célkitűzés érdekében – itt egyikről sincs szó, az engedélyt nem lehetett volna kiadni. Ráadásul az engedélyezési dokumentációból hiányzik a Natura 2000-es hatásbecslés, ami az adott területen kötelező lenne. A 2014. október 27-én kelt vízjogi létesítési engedélyt 2015. március 25-én módosították, törölve azt az alapvető természetvédelmi követelményt, hogy a tómeder területét érintő munkálatokat csak a vegetációs és ívási időszakon kívül, szeptember 1. és március 1. között lehet végezni.
További részletek a nol.hu-n >>>
Kapcsolódó anyagok:
