Sok ember szereti a természetet, sőt lehet mondani hogy mindenki, egészen addig mig az udvaron meg nem jelenik egy vakondtúrás, vagy az eresz alatt a fecske szar. Amint megjelenik, már nem szeretik annyira az emberek a természetet.
Nem vagyok újságíró, akkor sem ha a profilomban két lap is szerepel ahol Photojournalist titulus van megadva. Újságíró az aki olyat ír le ujságban amit mások nem akarnak hogy sokak számára írásban, nyomtatásban olvasható legyen. Tudnék én is olyat írni de nem teszem, nem azért mert gyáva vagyok hanem azért mert nem hiszem hogy a világ attól változna. Az első földgömbös cikkemet 2013 ban írtam, amikor azt megírtam nagyon hittem benne, hogy Magyarország természeti értékeinek bemutatása fontos. Aztán ahogy egyre jobban beleláttam a hazai önkéntes és hivatásos természetvédelembe, néha így gondoltam, néha meg úgy. Néha azt gondoltam van értelme egy témát elővenni, néha azt gondoltam hogy nincs.
Sok ember szereti a természetet, sőt lehet mondani hogy mindenki, egészen addig mig az udvaron meg nem jelenik egy vakondtúrás, vagy az eresz alatt a fecske szar. Amint megjelenik, már nem szeretik annyira az emberek a természetet. Amikor elkezdtem a cikkeket írni mindig az motivált hogy bemutassam a természet sokféleségét, szépségét, az állatok érdekes viselkedését, alkalmazkodó képességét és a veszélyeztetett vagy csökkenő állományú fajok védelmének lehetőségét. Az volt a cél hogy ne csak elméletben szeressük az állatokat. Akadt pár cikk is ami különböző fajok állományát veszélyeztető tényezőket mutatott be. Mindig azt gondoltam hogy ha egy állat életét sikerül megóvni a cikkek által vagy egy ember gondolatait átformálni, a természethez fűződő viszonyán javítani: már megérte. Remélem ez legalább sikerült. Vannak érdekcsoportok, akikre ez ráférne, de ők nem olvasnak Földgömb magazint. Amikor az első cikket megírtam a fekete gólyákról nem tudtam mennyit fogok még írni, nem tudtam hogy életben lesz e még a nyomtatott sajtó egy két három év mulva. Egyszer, remélhetőleg soká… lesz egy utolsó cikkem. Ez most a Földgömb magazinban a harmincadik. Ahhoz képest hogy nem vagyok újságíró, nem is rossz…. Morvai Szilárd
A FÖLDGÖMB 2024. szeptember-október tartalom:
Francsics László: Még közelebb a Naphoz – Megolvad-e Ikarosz szárnyán a viasz?
Morvai Szilárd: Rejtett mini kincseink
Molnár Ábel: A pokol kapujában
Sarusi István: Vuk-vigyázó – Kurunczi Norbert rókamentő
Nagy Balázs: Színpompás „rossz föld”
Ladányi Tamás: Az extravagáns Civetta
Bottlik Zsolt: Etnikai mozaik Oroszország közepén – A Volga–Káma-vidék népei
Vasvári Tamás: Látványélmények nyomában: kint vagy bent?
Jakab Gusztáv: Alföldi felülnézet – Színes, mintás, beszédes
Hosszú Kristóf: Szkopje – nemzetépítő közterek?
Németh Csaba: Bölények – A szelíd Őrség vad arcai
Telbisz Tamás: Nagy folyó, nagy dűnék, nagy vályogházak
