Virágot unokáinknak alapjogi kihívások a biológiai sokféleség védelme terén

Dátum: 2012. november 20.

Helyszín: Budapest, Nádor u. 22

Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala 2012. november 20-án konferenciát rendez a biológiai sokféleség védelme terén felmerülő alapjogi kihívásokról. A tanácskozás témájának időszerűségét hazai és nemzetközi fejlemények egyaránt indokolják.

„A természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.” /Magyarország Alaptörvénye, Alapvetés P) cikk/

Virágot unokáinknak alapjogi kihívások a biológiai sokféleség védelme terén konferencia  2012. november 20. kedd
Alapvető Jogok Biztosának Hivatala (1051 Budapest, Nádor u. 22.)

LEVEZETŐ ELNÖK: IFJ. ZLINSZKY JÁNOS (igazgató, Fenntartható Fejlődés Akadémia, REC)
10:00 SZABÓ MARCEL (a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó biztoshelyettes) Köszöntő
A biológiai sokféleség védelme a hazai és a nemzetközi jogban

10:30 BARTUS GÁBOR (titkár, Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács) Fenntarthatóság és biodiverzitás

10:50 BÁNDI GYULA (tanszékvezető egyetemi tanár, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Jog-és Államtudományi Kar)
Alaptörvény és biodiverzitás – értelmezés és gyakorlat

11:10 KŐRÖSI LEVENTE (főosztályvezető-helyettes, Vidékfejlesztési Minisztérium) A biológiai sokféleség egyezmény hyderabadi világkonferenciájának tapasztalatai

11:30 PÉTI MÁRTON (főtervező, Nemzetgazdasági Tervezési Hivatal) Természeti értékek védelme és fenntarthatóság a fejlesztési stratégiákban

11:50 BARANYAI GÁBOR (helyettes államtitkár, Külügyminisztérium) Európai uniós kötelezettségszegési eljárások a természetvédelem területén

12:10 ÖSSZEGZÉS (IFJ. ZLINSZKY JÁNOS)
12:20 KÉRDÉSEK ÉS HOZZÁSZÓLÁSOK

A rendezvény sajtónyilvános.
Kb. 12.45-kor sajtótájékoztatót tart dr. Szabó Marcel ombudsman-helyettes.

LEVEZETŐ ELNÖK: SZABÓ MARCEL
13:30 ÉRDINÉ SZEKERES ROZÁLIA (főosztályvezető, Vidékfejlesztési Minisztérium) Hazai lehetőségek és teendők a biodiverzitás megőrzése terén

13:50 CSEPREGI ISTVÁN (környezetjogász, Zöldjog Kft.) A biológiai sokféleség védelmének megjelenése a joggyakorlatban

14:10 RODICS KATALIN (regionális programvezető, Greenpeace) Hozzáférés a genetikai erőforrásokhoz, a hasznok igazságos és méltányos megosztása

14:30 KÁVÉSZÜNET

14:50 JÁNOSSY LÁSZLÓ (főosztályvezető, Nemzeti Környezetügyi Intézet) Mire jó a biodiverzitás megőrzése?

15:10 KISZEL VILMOS (környezetvédelmi különmegbízott, a Göncöl Alapítvány igazgatója) Biológiai sokféleség – elvárások és lehetőségek

15:30 VIDA GÁBOR (ökológus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja) A biodiverzitás-megőrzési globális kudarc hátteréről

15:50 TOVÁBBI KÉRDÉSEK ÉS HOZZÁSZÓLÁSOK
16:20 ZÁRSZÓ (SZABÓ MARCEL)

A „Virágot unokáinknak – alapjogi kihívások a biológiai sokféleség védelme terén” című konferenciához

Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala 2012. november 20-án konferenciát rendez a biológiai sokféleség védelme terén felmerülő alapjogi kihívásokról. A tanácskozás témájának időszerűségét hazai és nemzetközi fejlemények egyaránt indokolják.

A környezet és a természet védelme Magyarországon is a válság vesztesei közé tartozik. Hazánk 2012-től hatályos Alaptörvénye ugyanakkor a korábbinál szélesebb felhatalmazást ad a jövő nemzedékek jogainak védelmére. Az Alapvetés kimondja, hogy „A természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.”

Az ENSZ 1992-es Rio de Janeiró-i Környezet és Fejlődés csúcstalálkozóján fogadták el a Biológiai Sokféleség Egyezményt. Az azóta eltelt két évtized és a júniusi Rio+20 konferencia is megmutatta, hogy világméretekben nem sikerült a biológiai sokféleség csökkenését megállítani. Idén szeptemberben került sor Egyezmény Részes Feleinek 11. konferenciájára az indiai Hyderabadban, ahol az egyik fő feladat a biológiai sokféleség megőrzés 2010-ben elfogadott világszintű stratégiai tervének végrehajtásához szükséges lépések megvitatása volt. Az Európai Unió szintjén sem teljesültek a tíz éves – 2010-ig szóló – Biodiverzitás Stratégia számszerű célkitűzései. Az Európai Bizottság ennek figyelembevételével fogalmazta meg az EU új, 2020-ig szóló Biodiverzitás Stratégiáját, amit környezetvédelmi miniszterek 2011 júniusában hagytak jóvá. E stratégiához kapcsolódva a tagállamoknak, így hazánknak is nemzeti akcióterveket kell készíteniük.

A konferencián arra keresünk válaszokat, hogy az Alaptörvényben megfogalmazott kötelességek és nemzetközi feladataink teljesítéséhez milyen eszközökre van szükség, és a természetvédelmi célkitűzések hogyan valósíthatók meg hazánkban.

Miért létfontosságú?

A különféle fajok folytonos együttműködő körforgásban élőhelyül és táplálékul szolgálnak egymásnak. Az élő természet finom egyensúlyban lévő rendszerei – ideértve természetesen az emberi civilizációt is – egymás életfeltételeit biztosítják. Alapvető élelmiszereinket, gyógynövényeinket, gyógyszer- és ipari alapanyagaink jelentős részét készen vagy nemesítés útján, de a természettől kapjuk, ezért már csak saját létérdekeink szempontjából is kímélnünk, őriznünk kell azt. Például úgy is, hogy nem hagyjuk elveszni azokat a hagyományos kultúrnövény- és háziállat-fajokat és fajtákat, melyek az uniformizáló iparszerű mezőgazdálkodásból mára ugyan kiszorultak, de olyan felbecsülhetetlen értékű tulajdonságokat őriznek, mint az ellenálló képesség a betegségeknek vagy a szárazságnak, illetve az egyéni ízvilág és beltartalmi érték.

Tudásunk gyarapodásával egyre világosabban látszik, hogy az elővigyázatlan beavatkozás az élő természet egyensúlyát megteremtő folyamatokba nemcsak durva rombolások esetén változtathat egész térségeket sivár, holt tájjá, de a körforgás egyes, mégoly aprónak tűnő láncszemeinek kiesése vagy meggyengülése is drámai következményekkel járhat. Elég például arra utalni, milyen kedvezőtlenül befolyásolja a növénytermesztést, ha egyes méhbetegségek következtében megnehezül a beporzás. Vagy például a mezőgazdasági vegyszerek használata pusztíthatja a talajmikrobákat, ami tönkreteheti a termőtalajainkat. Sok esetben az összefüggés nem ennyire közvetlen és világos, de túlságosan is sok (rossz) tapasztalatot gyűjtött már össze az emberiség arról, hogy mit okoz, ha elővigyázatlanul „alakítja át” a természetet. Félő mindamellett, hogy a rövid távú haszon és hatékonyság bűvöletében éppen a politikai és gazdasági döntéshozóknál születik meg igen nehezen a józan belátás, ezért van szükség minél több figyelemfelhívó tudományos és ismeretterjesztő kiadványra és rendezvényre.