A biodegradálhatónak jelzett műanyagfóliák lebomlásának vizsgálata talajba ágyazott mintákon

A biológiai úton lebomló műanyagokat az egyre nagyobb mennyiségben képződő, pontosan nem ismert lebomlási idejű, hulladékká válva a környezetet szennyező műanyagtermékek kiváltására fejlesztették ki. A kísérlet beállítása során arra szerettem volna fényt deríteni, hogy mindenféle szélsőséges (és mesterséges)
körülménytől mentesen, a környezetbe kikerülve milyen mértékben bomlanak a hétköznapi életben legelterjedtebb felhasználású, biodegradálhatónak jelzett műanyagzacskók mikroorganizmusok hatására. A választott csomagolóanyagok a felhasználói tájékoztató alapján komposztálhatóak, ezért vizsgálataim célja volt a
minták tömegének csökkenése révén nyomon követni lebomlásukat. Ez által kívántam jellemezni, hogy a fóliák nagyobb darabjai hogyan viselkednek aerob környezetben.

Az 5 féle lebomló és a 2 féle le nem bomló fóliából 40*40mm-es mintákat vágtam, tömegüket analitikai mérlegen lemértem. Ezeket három különböző közegbe (érett komposztokba és virágföldbe) ágyaztam be kb. 2-3 cm mélyen három ismétléssel. A kísérlet 6 hónapos időtartama alatt a vízutánpótlást csapvízzel végeztem. A minták
vizsgálata havonta történt; kíméletes mosás és szárítás után mértem a tömegüket.

A vizsgálat teljes időtartama alatt a tömegcsökkenés elmaradt a várakozásoktól, átlagosan kb. 3m/ m % volt. A Post Hoc teszttel végzett egy utas varianciaanalízis lefuttatása során az egyes műanyagfajták tömegcsökkenése között eltérés mutatkozott; a kukoricakeményítő alapúnál volt a legjelentősebb, míg a lebomló kissűrűségű polietilénnél a legkevesebb. Az idő tényezőt vizsgálva is szignifikáns különbségeket találunk az egyes havi kitermelések mérési eredményei között, ezzel szemben a közegek fajtája a statisztikai próba szerint nincs hatással az anyagok lebomlására.

A kísérleti időszak végén elvégeztem a beágyazó közegek általános mikrobiológiai jellemzését. A különböző közegek között mutatkozott némi eltérés, de mindegyiknél 10^7-en nagyságrendű volt a baktériumok és 10^5-10^6-os nagyságrendű volt a gombák száma egy gramm talajban. Keményítőbontó mikroorganizmusok 10^5-es
nagyságrendben jelen voltak, de nem mutattak fokozott amiláz-aktivitást. Az eredmények igazolják a biodegradációhoz szükséges mikrobiológiai feltételek meglétét, ennek ellenére a fóliákon makroszkópos szintű elváltozások nem voltak érzékelhetőek és jelentős tömegcsökkenés sem következett be.