Épül a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) szakmai vezetése: Dorkota Lajos, jogász, ügyvéd, dunaújvárosi politikus, majd a Fejér Megyei Kormányhivatal vezetője, kormánymegbízott, nemrégiben foglalta el az energetikai csúcsszerv elnöki székét. Alelnök lett a festmény lövöldözésről elhíresült Paróczai Csaba.
Ezt követően pedig szinte ugyanezzel a lendülettel vitte át megyei kollégáját, a kormányhivatal korábbi – idén áprilisban kinevezett – főigazgatóját magával MEKH-alelnöknek. A helyi politikából érkező „szakemberek” elméletileg a magyar energetika következő hét évét határozzák majd meg az önálló és bíróságon sem megtámadható rendeletalkotási joggal rendelkező intézmény élén – a feladat meglehetősen nagynak ígérkezik, kérdés, hogy a helyi-megyei politika mennyi szakmai muníciót ad az új vezetők kezébe.
A kinevezések illeszkednek abba a sorba, hogy másod-, harmad- és sokad vonalbeli fideszes politikusok miként hódítják meg a független országos szerveket. Egyben arra isrámutatnak, hogy már a látszat sem számít, hogy a szakterületet legalább hírből ismerő gárda vezessen egy-egy kiemelt intézményt. Riasztó folyamat a független felügyeleti hivatalok „elpolitizálása”; a szakmai körök eggyel-kettővel hátsóbb sorokba helyezése nem ígér sikereket a szakmai igazgatás szempontjából. (A korábbi energiahivatali elnök, Horváth Péter, bár Baji Csaba MVM-vezérhez hasonlóan a „szolnoki vonalat” erősítette, a szakértő imidzsét mégis rá lehetett húzni. A Simicska Lajos és Nyerges Zsolt cégei között az összefonódás közismert, ez a konglomerátum komoly energetikai „haderőt” termelt ki, Baji is a Nyerges-Simicska érdekkörhöz sorolt E-OS-csoporttól érkezett az MVM élére, Horváth pedig a Mol elődjénél, az OKGT-nél dolgozott, egyebek között a szolnoki kőolajkutatás területén, szakmai körökben többen a „szolnoki fiúkhoz” sorolják – ő most az MVM második vezérigazgatója lesz.)
A kortárs energetika másik meghatározó figurája, rezsiügyi megmondója Németh Szilárd, csepeli polgármester, aki már eddig is számos olyan nyilatkozatot tett le az asztalra, ami köszönőviszonyban sem volt a tényekkel, és magabiztosan tartotta magát távol szakmai alapvetésektől. A másik politikai oldalt is megjárt politikus világnézeti fordulata után a rezsicsökkentés legelkötelezettebb szóvivője lett, az más kérdés, hogy egy-egy megszólalása nem kevés „pontatlansággal” adott derűs perceket a kicsit is hozzáértő közönségnek. A szerep fényében a szereposztás is érthető lehet, a szakmaiság ilyen mértékű hiánya azonban semmiképpen. Nem sokban marad el egy másik fővárosi kerület első embere sem a képzeletbeli versenyben, Rogán Antal belvárosi polgármester ritkábban ugyan, de hasonlóan „alapos” szakmai érvek mentén értekezett arról, hogy mekkora pénzeket kaszáltak az energiacégek. Persze mire lehet számítani, ha az illetékes tárcavezető a Magyar Nemzetnek adott interjúban már régen beszállt a rezsidemagógia-harcba. A számok nem számítanak.
Pedig az új energiahivatal, amelyet ez a gárda megszáll, az Orbán-kormány egyik legsúlyosabb kísérlete arra, hogy szükség esetén a „kormány nélküli kormányzás” megvalósíthatóvá váljon. A független intézmények politikai alapú megszállása, és ennek a megszállásnak a betonba öntése ugyanis a közhiedelemmel ellentétben nem elsősorban arra jó, hogy a Fidesz-kormány útjából takarítson el akadályokat. Hanem arra, hogy a Fidesz választási vereségét követően lehetetlenné tegye bárki más stabil kormányzását, és a jelenlegi kormánypárt érdekei mentén alakítsa ezeknek az intézményeknek a munkáját a jövőben is. Mire másra lehet jó egy olyan energiahivatal, amely önálló rendeletalkotási joggal van felruházva, szinte szabad keze van az energia- (és közmű)-szektor törvényi kereteken belüli szabályozásában. Amelynek kezébe van téve az ármegállapítás joga, tehát megmondhatja, hogy mennyi legyen holnaptól a gáz, a villany vagy a víz ára. Amely betekinthet a kormányzati energia- és közműpolitika valamennyi zugába, például mondjuk az orosz gázszerződésekbe, az E.On gázüzletág kivásárlásába, a Déli Áramlat vagy a paksi bővítés ügyleteibe. Amelynek döntései bíróságon megtámadhatatlanok, és a kormány nem utasíthatja. Amely gyakorlatilag teljes függetlenséggel rendelkezik, lényegében ki van vonva a mindenkori felelős, megválasztott kormány felügyelete alól. Egy olyan intézmény, amely még a hozzáértő kormánypárti energiapolitikusoknál is kiverte a biztosítékot, még ha ennek csak a parlamenti folyosókon is adtak hangot, arról lamentálva, hogy a rendszerváltáskor épp az ilyen ellenőrizhetetlen, kétes legitimációjú, közvetlen pártirányítás alatt álló állami szervek felszámolása volt a cél, nem pedig ennek az örökségnek a megerősítése. És amely intézmény eközben hét évre miniszteri fizetéssel kinevezett elnökkel, és öt, államtitkári fizetésű alelnökkel van ellátva. Akik praktikusan leválthatatlanok bármely későbbi kormány számára.
Ennek a szuperhivatalnak a vezetője lett az Orbán egyik közeli bizalmasaként emlegetett dunaújvárosi politikus Dorkota Lajos, érdemi szakmai előélet nélkül, azonban nyilvánvaló politikai küldetéssel. Az is elgondolkodtató, hogy vajon az árakat megállapító, szakmai intézkedéseket, felügyeletet ellátó MEKH kampányműhellyé degradálása a világos politikai akcionizmus mellett szakmailag merre viszi majd e stratégiai ágazatot. Félő, hogy az energiapolitika (és más közművek) irányítása végképp elszakad a minimális szakmai racionalitásoktól, és teljes egészében a napi politika áldozatává válik. Gondolom nem kell sokat részleteznem, hogy mit jelent majd a magyar energiaszektor, és végső soron a fogyasztók számára is, ha az energiapolitikai döntéseket nem a szakmai vagy társadalmi célkitűzések, hanem a politikai zsarolás szempontjai fogják meghatározni.
Hogy az MEKH ügye végképp abszurddá váljon, arról mégsem Dorkota Lajos, hanem a mellé általános alelnökké emelt Paróczai Csaba személye gondoskodik. Vele annyiban emelik a tétet, hogy láthatóan erkölcsi bizonyítván sem feltétlenül kell a jelentős intézmények bársonyszékeihez az Orbán-Simicska rendszerben. Paróczai Csaba közel 13 évvel ezelőtt a Balaton-felvidéki Nemzeti Park fenékpusztai kutatóházában egy államtitkári születésnapon bontakozott ki. Az akkor még kisgazda politikus államtitkára kérésére Somogyi Győző Herman Ottó a Kis-Balatonnál című kétszer egyméteres festményét semmisítette meg ilyen vagy olyan módon. Paróczai Csaba egy eltört borosüveget okolt vallomásában, egy tanú azonban lövéseket is hallott, „a vegyész szakértő megállapította, hogy a grillsütőre kenődött festék a képből származhat, s a kereten lövésnyomok találhatók, amelyeket olyan fegyverből lőhettek ki, amellyel dr. Paróczai Csaba is rendelkezett”. A mostani energiahivatali alelnököt jogerősen pénzbírságra és a bűnügyi költség megtérítésére kötelezte a bíróság. A kép újrakészítését aztán maga a politikus finanszírozta.
A korabeli híradás szerint első fokon kulturális javat megsemmisítő rongálás miatt – két évre felfüggesztett – egyéves szabadságvesztésre ítélte a Keszthelyi Városi Bíróság Paróczai Csabát, Skultéty Sándor néhai környezetvédelmi közigazgatási államtitkár egykori titkárságvezetőjét. Az ittas Paróczai és egy másik, az eljárás során nem azonosított személy a képet kivitte az udvarra, ahol a vádlott – engedéllyel tartott fegyverével – több lövést adott le rá. Az akciót a többi vendég ovációval fogadta. A vád szerint az ünnepség után Paróczai a festményt Budapestre vitte, ahol egy kukába dobta, majd megtérítette a kép leltári értékét, 200 ezer forintot. A KVB szerint a festmény eszmei értéke kétmillió forint volt, de a bíróság enyhítő körülménynek tekintette, hogy a felmentésért fellebbező vádlott az eljárás megindulása után megfizette a művésznek a kép újrafestését.
Mindez pusztán adalék, arra mutat rá, hogy egy „apró baklövés” ellenére a személyes urambátyám-viszonyokon keresztül bárki eljuthat a legmagasabb csúcsokra, például egy elméletileg független energiaszakmai intézmény élére, akkor is, ha soha életében nem hallott még energiatermelésről, rendszerhasználati díjakról vagy éppen elosztói engedélyesekről. Hogy az Orbán-Simicska-rendszerben a lojalitás lassan a természeti törvényeket is képes felülírni, és az első Orbán-kormány egyik botránytárcáján belül is kiemelkedőt és párját rikítót alakító botránypolitikus a második Orbán-kormány alatt kényelmes és sima karriert építhet fel. Lovak kinevezése a szenátusba talán csak a szenátus hiányában maradt el eddig. Igaz, szenátorok már vannak, és az ő karrierjük is szépen alakul.
A vélemény rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját.
