Ökológusok az akácról

2014. február 27. 14:10

Ökológusok az akácról

Tájidegen hungarikum? Mekkora az akác haszna és kára? Az elmúlt hetekben felélénkült vitáról már szóltunk. Íme az MTA Ökológiai Kutatóközpontjának állásfoglalása az akác tudományos megítéléséről.

Az utóbbi hetekben az Akác-koalíció tagjai vitát indítottak az akác magyarországi szerepéről. Ezzel kapcsolatban már jelentek meg nálunk cikkek, vélemények. A Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpontja az alábbi állásfoglalást adta ki ma:

Az MTA Ökológiai Kutatóközpontjának állásfoglalása  az akác tudományos megítéléséről

Az akác a Kárpát-medence őshonos élővilágának, gazdag természeti örökségünknek az egyik veszélyeztetője, vitathatatlan gazdasági jelentősége mellett. Ezért az MTA ÖK közzé teszi az elmúlt hetekben az akác megítélése körül kialakult vitához kapcsolódó ökológiai kutatási eredményeken alapuló tényeket.

Az akácra (teljes nevén fehér akác, Robinia pseudoacacia L.) vonatkozó természetvédelmi problémák három pontban foglalhatók össze.

(1) Spontán terjedése (inváziója) veszélyezteti a természetes fafajú erdőket, valamint gyepterületeket, köztük csak a Kárpát-medencében előforduló, „hungarikum” élőhelyeket (Pannon homoki borókás-nyárasok, Síksági pannon löszsztyeppek, Pannon homoki gyepek). A faj mind gyökérről, mind tuskóról kiválóan sarjad, magja közel 50 évig megőrzi a talajban csírázóképességét. Ezért ahol megtelepedett onnan gyakorlatilag kiirthatatlan.

(2) Az akác nagymértékben átalakítja területén a termőhelyet, csökkenti az élővilág változatosságát. A gyökerein élő nitrogénkötő baktériumok révén megnöveli a talaj nitrogén tartalmát, ami a hosszú távon a bomlási folyamatok növekedését, a szén mérleg megváltozását is eredményezi. Levelének bomlása során felszabaduló allelopatikus (növényi csírázást és növekedést gátló) anyagai megakadályozzák a természetes erdei aljnövényzet kialakulását. Emiatt az akácosok aljnövényzete rendkívül fajszegény, alapvetően néhány tápanyagigényes, gyors növekedésű gyomnövény alkotja. Az akácállományok szerkezete a hasonló korú őshonos fafajú erdőkénél egyszerűbb. A táplálékforrást biztosító növények szegénysége, és a faállomány egysíkúsága általában jelentősen csökkenti az erdei állatvilág sokféleségét az őshonos fafajú erdőkhöz képest.

(3) Az ezredfordulón végrehajtott, az ország természetes növényzeti örökségét feltáró MÉTA program felmérése kimutatta, hogy megdöbbentő mértékű az akác spontán inváziós megjelenése természetes élőhelyeinken. Európában egyedinek számító, igazi hungarikum homoki borókás nyárasaink és nyílt homokgyepeink 65%-ában, féltett erdőssztyepp maradványaink 60%-ában jelent meg az idegenhonos akác. Természetközeli területeink mintegy 200 000 hektárját veszélyezteti az akác megjelenése és inváziója.

A Kárpát-medencét egyedi élővilága miatt külön „Pannon” életföldrajzi régióként határozta meg az Európai Unió. Egyediségéhez ritka, veszélyeztetett fajok is hozzájárulnak, mint a magyar futrinka (Carabus hungaricus), magyar vakcsiga (Paladilhia hungarica), és a magyar méreggyilok (Vincetoxicum pannonicum). Az Észak-Amerikából származó idegenhonos akác jelenleg a magyarországi erdőterület 24%-át (463 000 ha) foglalja el, elterjedtté a XIX. sz. végén vált elsősorban az alföldfásítási program révén, azóta területe folyamatosan növekedett. Természetvédelmi és ökológiai szempontból nagy kockázatokat mutató inváziós fafaj, állományaiból spontán terjedésre képes (ebben különbözik számos szintén más kontinensről származó kultúrnövénytől, például az akácvitában felmerült paradicsomtól vagy tulipántól), a természetes élővilágot jelentős mértékben kiszorítja, elszegényíti.

A fenti okok miatt az akác terjedése és élőhely-átalakító hatása veszélyezteti a természetes életközösségek fennmaradását. Teljes kiirtása azonban az országból gazdasági haszna miatt nem kívánatos és gyakorlatban nem is lehetséges.
Azokon a területeken, amelyek elsődleges rendeltetése a magyar természetvédelmi értékek megőrzése (védett területek, Natura 2000 hálózat területei) az akác visszaszorítandó. Ez részben az őshonos fafajú erdőkben és gyepterületeken spontán megjelenő akác visszaszorítását, részben az ilyen területeken álló akácosok fokozatos átalakítását jelenti őshonos fajokból álló erdőkké.

Dr. Báldi András főigazgató
MTA Ökológiai Kutatóközpont

Dr. Botta-Dukát Zoltán igazgató
MTA Ökológiai Kutatóközpont, Ökológiai és Botanikai Intézet
 


A témával kapcsolatos írások gyűjeténye innen

AZ "Akác-koalíció" ÁLLÁSPONTJA

A VIDÉKFEJLESZTÉSI MINISZTÉRIUM (ÓVATOS) SAJTÓKÖZLEMÉNYE

TERMÉSZETVÉDŐ, ERDÉSZ, BOTANIKUS, ÖKOLÓGUS ÁLLÁSPONTOK

KORÁBBI SZAKÉRTŐI VÉLEMÉNYEK!

AKÁCOS TANULMÁNYOK

  • Tobisch, Csontos, Rédei, Führer (2003) Fehérakác faállományok vizsgálata ... (csatolva)
  • Simkó, Csontos (2009): Fehérakác és tövises lepényfa magbankjának vizsgálata ... (csatolva)
  • Cseresnyés, Csontos (2012): Soil seed bank of the invasive Robinia pseudoacacia ... (csatolva)

ISMERETTERJESZTŐ

  • Balogh Lajos írása: Özönnövények a Rába mentén, 2003 (csatolva)



Hozzászólások

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés