Az eurázsiai hód hazánkban védett, őshonos faj, amely Magyarországon az 1980-as évek vége óta ismét jelen van. A hódok részei a hazai állatvilágnak, tevékenységük károsnak vélt hatásait pedig a gazdálkodóknak és a természetvédelemnek közösen kell megoldania. Ennek ellenére károkozásukról szóló negatív vélemények egyre gyakrabban kerülnek a figyelem középpontjába. A WWF javaslata szerint az Ausztriában és Németországban alkalmazott megoldásokat kell a hazai viszonyokhoz adaptálni.
Az eurázsiai hódok Magyarországon az emberi beavatkozások miatt az 1800-as években kipusztultak. A mértéktelen vadászat, a folyóparti élőhelyek jelentős átalakítása oda vezetett, hogy egész Európában drámaian lecsökkent az állományuk, és mindössze 1000 példány maradt fenn a kontinensen. Nem voltunk messze attól, hogy a kontinensről végképp eltűnjön ez a faj. A hódok eltűnését az akadályozta meg, hogy a természetvédők felismerték a veszélyt és hód-visszatelepítési programokat indítottak. Magyarországon a WWF szervezte a visszatelepítéseket, 12 év alatt összesen 234 egyed érkezett hazánkba. A betelepített egyedek száma a Hanságban volt a legkevesebb – összesen 20 példány -, mert ide és a Szigetközbe Ausztria felől a Dunán a természetes bevándorlás is megkezdődött.
Ha egész évben kellő mennyiségű víz van a folyókban és patakokban, valamint megfelelő mennyiségű a táplálék, akkor a hódok szaporodása várhatóan mindenhol megkezdődik. Viselkedésükre azonban az a jellemző, hogy a vízpartoktól 20-25 méternél távolabbra nem merészkednek el, és itt gyűjtik be táplálékukat. Vízfolyásaink a 20. század elején befejeződött folyószabályozások óta rendkívüli mértékben szabályozottak, és vizeink menti keskeny sávban is gazdálkodás kezdődött meg. A folyók és patakok jó ökológiai állapotának ugyanakkor egyik kulcsa, hogy nem keskeny csatornaként szabályozva folynak, hanem megfelelő szélességet biztosítva hagyjuk élni a vizesélőhelyekben és galériaerőkben gazdag parti sávot. Ilyen ideális vízpartokon a hódok az emberi érdekeket nem háborgatva élhetnének, de a helytelen emberi területhasználat miatt ez nagyon kevés helyen valósul meg.
A Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt. jelentősen érintett a hódok jelenléte és terjedése miatt. Arányaiban sok erdőjükben van jelen hód, és a vízparti rágások problémáival a gazdasági hasznosításra szánt erdőkben rendszeresen találkoznak. A WWF Magyarország kezdeményezésére megkezdődött a párbeszéd az érintett gazdálkodók, köztük a Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt., a területkezelők és a természetvédelmi szempontok képviselői között.
A greenfo.hu hírportálon a napokban megjelent egy cikk, ami a 10 évvel ezelőtti bajorországi állapotokat mutatja be. A cikk valóban sok tanulságot bemutat, de azóta a Bajorországban javasolt ötletekből hód-kezelési útmutató született, és a hód-kezelési gyakorlat alaposan kiforrott. Többek között ezt mutatja be az a WWF Magyarország által összeállított kiadvány, ami elérhető a WWF honlapján, és az a két német nyelvű anyag, melyek a bajorországi hód-kezelésről elérhető legalaposabb tájékoztatók:
http://www.wwf.hu/media/file/1413815505_Biber_management_Bavaria.pdf
http://www.wwf.hu/media/file/1413815569_Biber_in_Bayern,_Biologie_und_Management.pdf
A bajorországi aktuális példákból tehát könnyen tanulhatunk, és a gyakorlati alkalmazás lehetősége a hazai érintettek hozzáállásától és kezdeményezőkészségétől függ.
Gruber Tamás, vizesélőhely-védelmi programvezető
WWF Magyarország
Kapcsolódó anyagok:
