Az unió valóban elektronikai hulladéknak minősíti a napelemeket, de az elektronikai hulladékok kezelését nem a kormányok, hanem a cégek számára írja elő. Ha a kormány nem államosította volna a hulladékkezelést 2011-ben, akkor a cégek megúszhatnák a környezetvédelmi termékdíjat. Az elektronikai hulladékot akkor is kezelniük kellene, de eldönthetnék, hogy ezt önmaguk végzik, vagy megbíznak vele valakit.
Amikor az origo megkérdezte a Földművelésügyi Minisztériumtól, milyen indokkal vetettek ki környezetvédelmi termékdíjat a napelemekre, betűre pontosan ugyanazt a választ kapta, mint az ország összes sajtóorgánuma: a vonatkozó uniós előírás elektronikai hulladéknak minősíti a napelemeket. Az előírás, amire a tárca hivatkozik, a WEEE (Waste Electrical and Electronic Equipment, magyarul Elektromos és elektronikus készülékek hulladéka) nevű direktíva. Ez valóban ilyen hulladéknak minősíti a napelemeket, és valóban előírja, hogy az ilyen hulladékokat össze kell gyűjteni, fel kell dolgozni és újra kell hasznosítani.
Viszont a direktíva azt már nem írja elő, hogy ez a kormány (bármelyik tagállam kormánya) feladata lenne. Sőt, a kötelezettség kimondottan a berendezéseket gyártó vagy forgalmazó cégekre vonatkozik. Az elv az, hogy ha egy cég olyan készüléket dob piacra, amiből idővel elektronikai hulladék lesz, akkor vegye ki a részét az elektronikai hulladékok feldolgozásából, ez logikus. Ez a gyártói felelősség elve. A kormányoknak csak a felügyeleti tevékenységet kell ellátniuk.
Koordináló szervezet
Az unió nyugati országaiban, például Nagy-Britanniában a cégek vagy saját maguk intézik az elektronikai hulladék gyűjtését és feldolgozását, vagy megbíznak ezzel egy koordináló szervezetet. A cégek díjat fizetnek a koordináló szervezetnek, amely teljesíti helyettük a rájuk eső hulladékfeldolgozást. Erre 2012 előtt Magyarországon is volt lehetőség, a kormány akkor államosította a hulladékgazdálkodást. Korábban úgy ment, hogy a cégek kifizették a termékdíjat, aztán ha elvégezték a rájuk eső hulladékkezelést, a díjat visszaigényelhették. Vagy megbíztak egy koordináló szervezetet, amelyik befizette helyettük a termékdíjat, elvégezte a rájuk eső hulladékfeldolgozást, és visszaigényelte a díjat. 2011-ben azonban a kormány megszüntette a termékdíj visszaigénylésének lehetőségét. Ezzel a koordináló szervezetek funkciójukat vesztették, mára többségük felszámolás alatt áll vagy vegetál. Szerepüket az állami Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség, majd 2015. január 1-jétől jogutódja, az Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőség Nemzeti Hulladékgazdálkodási Igazgatósága (OKTF NHI) vette át. A hulladékgazdálkodás államosításáról itt írt az origo.hu bővebben 2013 elején.
Olcsóbb lett volna?
Teljesen természetes, hogy az állam díjat szed egy szolgáltatásért, jelen esetben a hulladékkezelésért. Az már nem feltétlenül az, hogy kisajátít egy funkciót, amit piaci alapon is meg lehetne oldani. Szerettük volna megtudni, piaci alapon olcsóbban lehetne-e feldolgozni a napelemeket, mint az állam által kivetett kilónkénti 114 forintos termékdíj. Ezt nem sikerült kideríteni, egyrészt azért, mert az elektronikai hulladékokkal foglalkozó koordináló szervezetek jó része már nem létezik. Egy cég vezetőjével sikerült beszélnünk, nyilatkozni ő sem akart, mert nem akar a "figyelem középpontjába kerülni".
Napelemügyi körbemutogatás: Áder szerint hibázott a kormány
Áder János szerint hibázott a kormány, a parlament, az ellenzéki pártok, az ombudsman és ő maga is a napelemadóval kapcsolatban. Az ellenzék szerint a Fidesz-KDNP a hunyó, és nem csak a termékdíj a gond, hanem a parlamentarizmus kiüresítése is. Az államtitkár szerint komolytalan az adó mértéke de 550 évig árthat a napelemeknél használt vegyület. Részletek >>>
