3 napot töltött hazánkban a világhírű főemlőskutató – természetvédő Jane Goodall, aki ellátogatott Pesthidegkútra, ahol a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kétéltű és Hüllővédelmi Szakosztályának szakembereivel engedte el az egyik jeladós haragos siklót.
Körülbelül két hete kaptuk meg az Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőségtől a fokozottan védett hüllőfajok (pannongyík, kaszpi haragossikló, keresztes vipera) élőhely- és állományfelméréseire vonatkozó engedélyünket. Ebben az eddigi tevékenységek (monitoring, élőhelykezelés, mintavétel) mellett szerepelt kettő, majd siker esetén újabb három haragossikló „felszerelése” a rákosi viperáknál már bevált rádiótelemetriás nyomkövetővel, amely hőmérsékleti adatokat is rögzít, így felbecsülhetetlen információkkal gyarapíthatja ismereteinket e nehezen megfigyelhető, gyors és óvatos hüllőkről.- írta Vági Balázs a szakosztály honlapján.
Nagyjából ezzel egyidőben szólt Babocsay Gergő arról, hogy a magyarországi Jane Goodall Intézet társelnöke, élőhelykezeléseink és békamentések elhivatott résztvevője, Kádár András felkérte őt, hogy vegyen részt a Dr. Goodall és önkéntesei számára Pesthidegkútra szervezett kiránduláson, és közben meséljen a vitorlázó repülőtér környékén élő haragossiklókról, az élőhelyükről, valamint Szakosztályunk védelmi erőfeszítéseiről. Gergő maga nem tudott részt venni a túrán, ezért nekem továbbította a lehetőséget, én pedig elvállaltam a feladatot.
Csütörtökön hívott Halpern Bálint, hogy szombaton befoghatnánk siklókat a jeladó-beépítésre, mivel másnap megkapja a műszereket és ő is szombaton szedi össze a hasonló célra szánt rákosi viperákat a peszéri központban, hogy délután Dr. Sós Endre, a Fővárosi Állat- és Növénykert főállatorvosa beültesse a jeladókat. Mikor említést tettem a tervezett túráról, rögtön körvonalazódott, hogy másnap akár Jane Goodall is elengedhetné az addigra jeladóval ellátott kígyókat a vöröskővári élőhelyen. A Jane Goodall Intézet túraszervezői nyitottnak mutatkoztak, így már csak annyi volt hátra, hogy elvégezzük a feladat ránk eső részét.
A témában Halpern Bálinttal készült beszélgetés a Jazzy rádió Zöld iránytű extra c. műsorában 2016 május 25-én. Itt hallgatható meg >>>
A hűvös, szeles idő elmúltával beköszöntő verőfényes, meleg hétvége ideális alkalomnak tűnt siklófogásra. Végül Galántai Bálint, Rahmé Nikola és Üveges Bálint társaságában kerekedtem fel szombaton reggel nyolckor, hogy a napra előcsalt első kígyók közül még a kirándulók várható özöne előtt befogjuk a jeladóval ellátni kívánt példányokat. Alig értünk ki a terepre , Galántai Bálint máris a kezében tartott egy kb. 150 centiméteres nőstény siklót. Fél óra múltán én is elkaptam egy kb. 20 centivel rövidebb, napfürdőző fiatal nőstényt. A továbbiakban egyre több és több emberrel és kutyáikkal találkoztunk, így az észlelések esélye csökkent. Ráadásul a még a felszínen mozgó siklók alaposan felmelegedtek, így Nikola csupán egyre messzebbről figyelhette, ahogy az általa megriasztott hatalmas példány keresztülcsörtet a járhatatlan bozóton. Így hiába szerettünk volna legalább egy hím példányt begyűjteni, meg kellett elégednünk a nőstényekkel. Azért ráadásként még találtunk egy frissen vedlett, szinte csillogóra polírozott erdei siklót, amiről készíthettünk pár pompás felvételt. A kígyókat kora délután leadtuk az állatkertben, és a rákosi viperák érkezését követően a beültetésekre is sor került, mihelyst az állatorvosi team túljutott a mesterséges orrszarvú-megtermékenyítés szintén aznapra jutó bonyodalmain.
Másnap reggel konzultáltam Halpern Bálinttal: a műtétek jól sikerültek, és értékes siklóink gyorsan visszanyerték korábbi életerejüket. Minden készen állt a nagy eseményre. Jómagam Galántai Bálinttal, édesanyjával és öccsével, valamint a Jane Goodall Intézet önkénteseivel együtt Hűvösvölgyből sétáltunk le a Vöröskővár alá, közben elmeséltünk pár dolgot a haragossiklókról és a védelmi programról. A domb tövében az előző napihoz megszólalásig hasonló erdei sikló fogadott minket, amit Bálint gyorsan meg is fogott egy kis szemléltetésre. Épp időben, mert Dr. Goodall nemsokára megérkezett szűk kíséretével. A nyolcvanon túl még mindig szellemileg friss és energikus ikon rögtön élénk érdeklődést mutatott a kígyóink iránt, így gyorsan bemutattuk neki az erdei siklót, miközben Halpern Bálint is megérkezett a nap másik két főszereplőjével.
Bálint röviden ismertette Dr. Goodall-lal a program lényegét, majd elhangzott a kérdés, hogy a tűző déli nap ellenére elkísérnek-e minket a befogás helyére, hogy együtt engedjük el a jeladós siklókat. Jane Goodall magától értetődő igennel felelt. Ugyanolyan elszántsággal lépdelt szorosan mögöttünk, amikor az ösvényt elhagyva, a GPS útmutatása alapján a bokrokat kerülgettük a domboldalon. Végül megérkeztünk a kőomláshoz, amin alig 24 órával korábban a fiatal nőstény még mit sem sejtve napozott. Hamarosan elő is húztuk a zsákból. Megszemléltük a stabilnak mutatkozó műtéti varratot, majd néhány másodperccel később már Dr. Goodall kezében várta a szabadulást, fényképezőgépek kereszttüzében. Jane Goodall gyengéden, de határozottan a földre helyezte a kígyót, majd elengedte. A haragossikló a rá jellemző tempós, kissé merev hullámmozgásával lejjebb csusszant a köves lejtőn, egyszer-kétszer kiöltötte a nyelvét, majd az ismerős szagnyomot meglelve úgy tűnt el a talaj egy apró repedésében, mintha zsinóron húzták volna. Bálint szétnyitotta a vevőantennát, és – a tudós sztárvendég által is jól ismert módon – bemértük a jelet, ami immár a föld mélyéből sugárzott.
Sajnos Dr. Goodall szoros időbeosztása nem tette lehetővé, hogy a másik sikló elengedésében is segédkezzen. Így néhány búcsúfotó után sok szerencsét kívánt nekünk és a kígyóknak, és önkénteseivel a nyomában elindult lefelé a domboldalon, hogy követőinek valami árnyékosabb helyen nyújtson újabb szellemi táplálékot. Mi pedig lelőhelyének GPS adatait követve elindultunk, hogy a nagyobbik siklóval is elismételjük a fenti eseménysort – immár magunkban.
Később többen is említették, hogy az aznap délutáni előadásában Jane Goodall kitért a siklóinkkal megélt kalandjára. A helyszínen is úgy tűnt, hogy élvezte, hogy kicsit bekapcsolódhat a munkánkba. Számunkra egészen biztosan feledhetetlen élmény volt a találkozás vele, és megerősített minket közös értékeinkben és céljainkban, amiknek ő köztiszteletben álló utazó nagyköveteként járja a világot. Két kígyónk pedig immár megszokott életmódját folytatva gyűjtögetheti azokat az adatokat, amelyek jelentősen hozzájárulhatnak fajuk megismeréséhez és magyarországi populációik megoltalmazásához.
A túra megszervezéséért és a fotókért szeretnénk köszönetet mondani a Jane Goodall Intézetnek, Kádár András társelnöknek, valamint Pap Gábornak!
Magyarországon járt Jane Goodall
“Könnyeim után most a harag öntött el. Egyszer valaki őszintén csodálkozva kérdezte: hogy lehet az, hogy ha az emberi alkotásokat tönkreteszik, azt vandalizmusnak hívjuk, de ha a természet művét, Isten teremtményeit semmisítik meg, azt haladásnak mondjuk…"
A világhírű etológus, Dr. Jane Goodall, ENSZ békenagykövet háromnapos magyarországi látogatása során mindössze egy nyilvános előadást tartott, valamint vezetett egy szakmai workshopot pedagógusok számára a közel 100 országban működő, most 25 éves Roots & Shoots (Rügyek & Gyökerek) környezeti nevelési programról, amely játékos formában, saját élményeken keresztül kívánja megszerettetni a gyermekekkel a környezettudatos életmódot.
