Négy kerék, azonos márka, méretek és motorerő, de ezzel el is mondtunk minden hasonlóságot a dízel Nissan Pulsarról és a teljesen elektromos Nissan Leafről. Vajon hosszú távon melyiket éri meg jobban üzemeltetni? Az origó tesztelt.
Manapság, ha az elektromos autók kerülnek szóba, mindenki a Teslára gondol, pedig a már öt éve piacon lévő Nissan Leafből jóval több (közel negyedmillió) fogyott, mint az amerikai gyártó összes modelljéből együttvéve. A Leaf a villanyautók szürke eminenciása és úttörője, az első olyan sorozatgyártású elektromos autó volt, ami családi használatra is megfelelt. Aztán a környezettudatosságra adó cégek, energiaszolgáltatók is felfedezték maguknak, ma már pedig olyan budapesti taxitársaságok is léteznek, amelyek csak ilyen autót használnak.
Balra a konzervatívan csinos Pulsar, jobbra a bohókásabb, vidámabb karakterű Leaf
Bár 9 milliós alapárával olcsónak nem lehet nevezni, de ár-érték arányban továbbra is a Leaf a nyerő az elektromos autók még meglehetősen szűk piacán. A Nissan villanyautóját eddig 24 kWh kapacitású akkumulátorral szerelték, ami ideális esetben 199, a valóságban inkább 120–130 kilométeres hatótávolságot biztosított, de a tavalyi modellfrissítés óta már a 26 százalékkal nagyobb energiateljesítményű és hatótávolságú 30 kWh-s változatok is elérhetőek, persze magasabb áron. A nagyobb akkumulátort az alapnál eggyel jobb Acenta felszereltségi szinttől lehet elérni, 1,5 millióval drágábban, de az árkülönbözet kétharmadát a gazdagabb felszereltség adja, a nagyobb akku csak félmillióval drágítja meg a kocsit. A mindig optimista európai mérési szabvány szerint ezzel az akkuval a Leaf ideális esetben akár 250 km-t is megtehet, a teszt tapasztalatai alapján ebből a való életben 160–180 km valósítható meg túlzott mazochizmus nélkül, ami alatt a csigalassú vánszorgást, valamint a fűtés vagy a klímaberendezés mellőzését értem.
